Címkefelhő
Feedek
Megosztás

Megbélyegezve

Én hiszek a reinkarnációban. Hiszem, hogy minden előző életünkben tanulunk valami újat, addig ismeretlent. Azért kapjuk az élettől azokat a feladatokat, amit kapunk, hogy tapasztaljunk. Megértsük azokat az összefüggéseket amik ugyan láthatatlanok, de hatással vannak ránk és környezetünkre. De ehhez nagyon- nagyon sok életnek el kell telnie. És addig mi van? Igazából csak sejtem. Úgy gondolom azok az emberek akik nagyon az életeik elején járnak esendők. Megbotlanak, felállnak és próbálkoznak. Hibákat követnek el és szenvednek.Megkapnak minden rosszat az élettől. Alkoholizmus, drog, börtön. Megalázzák és elítélik őket.Kiközösítik és beskatulyázzák. Nincs még meg nekik az a bölcsesség, tapasztalat amire a sok életet megélt embertársaik már számíthatnak. Vannak akik igyekeznek, mert ők is szeretetre, odafigyelésre, kedves mosolyra vágynak. És persze vannak akiknek a szenvedés marad osztályrészül ezen a világon most. Akiken nem tudsz segíteni, mert nem jött még el az idő. Nem tehetsz érte semmit, csak figyelsz. Hátha valamikor mégis könnyebbé teheted sorsát. És mi van azokkal akik hibáztak, de kemény kitartással jobb sorsot kaptak most? Elfogadjuk, megértjük, segítünk nekik? Vagy múltjuk miatt elfordulunk tőlük? Emlékezve megbotlásaira , vad, korszakára esélyt se adunk neki ,egy más világ táruljon fel előtte? Nem inkább méltányolni kellene igyekezetét? Hinni, akarata , kitartása erejében? Biztatni és dicsérni? Fogni a kezét és vezetni? Hisz mi is ilyenek voltunk annak idején még ha nem is emlékszünk rá. Nekünk most az lenne a dolgunk. Hisz abban rejlik az erőnk. Segíteni, bízni és hinni. A múltját elfeledni és a jelenét nézni. Mert ezeknek az embereknek még a jelen törékeny nagyon. Hisz ismeretlenben tapogatóznak. Egy olyan világ részesei lettek ami számukra még sok , sok szokatlan új dimenziót nyit meg. Mi pedig attól leszünk erősek, hogy észre vesszük félelmeiket , gátlásaikat és nyitott szívvel nyújtunk nekik segítő kezet.


Sűrűn jöttek a csodák:)

 

Rég írtam már a saját életemről, gondolataimról. Valahogy nem jött össze,hogy 
leüljek és megírjam azokat a számomra fontos tapasztalatokat, érzéseket amiket átéltem az utóbbi időben. Talán a suli és az új évi pörgés hatása okozta.
A tavalyi két utolsó hónapot szeretném veletek megosztani. Lehet, hogy tévedek, de a magyarokra szokták mondani,hogy pesszimista nép. Nem látja meg semmiben a jót, szépet. Lehet benne valami igazság,de én azt mondom egyéntől függ. Velem az utolsó 10 évben történetek csodák és még fognak is! Tudom. A november, december is ezt bizonyította. Olyan lehetősségeket kaptam az élettől, amire nem számítottam. Nem is tudom,hogy írjam le nektek. Talán azzal kezdem,hogy én zene nélkül nem tudok létezni. Nekem a zene mindenre gyógyszer.Ki kapcsol teljesen és feltölt mint egy akkumulátor.Ha nem szólhat a számomra megfelelő dallam, meghaltam. Soha nem volt pénzem koncertekre járni. Pedig szerettem volna.És még szeretnék is. Az utolsó két hónapom alatt olyan lehetősségekkel tudtam élni, amiről nem is álmodoztam e ez idáig:) Mást se csináltam csak koncertre jártam. És ami az egészben a csoda mindet ingyen kaptam:) Rám gondoltam,felajánlották és én éltem a lehetősségekkel. Élvezhettem Bereczky Zoltán és Keresztes Ildikó igényes előadását. Megnézhettem a Houdini életéről szóló musicelt. Nem utolsó sorban pedig a "100 gitár egy színpadon" zenei produkció színesítette meg életemet. Hogy csináltam? Nem tudom! Talán az a titok,hogy szeretek segíteni. Másokra gondolni. Ez által ők is gondolnak rám. Nem igaz,hogy az emberek rosszak !Ahogy te állsz hozzájuk, úgy viszonyulnak ők is hozzád. Itt van rá a bizonyíték életem pár pillanata. Hinni, vágyni, elképzelni és szeretni. mindenki azt kapja az élettől amit megérdemel, amilyen energiát belefektet, Amit elképzel és gondol. Számomra ez a két hónap bizonyíték volt,hogy jó úton járok ! Várnak még rám ettől szebb, jobb , nagyobb meglepetések is. Csak tennem és hinnem kell !

Köszönöm a lehetősséget: Bernadett MajorosRozália Jakusné KovácsGabriella Mogyorósi :)

 


Angel

https://www.youtube.com/watch?v=m1LedNa9M8U

Vihar:)

Amikor kijössz a viharból,

többé már nem leszel ugyanaz az ember.

És éppen ez a vihar lényege.

Murakami

 


Idézet

„Mindenki maga irányítja a sorsát, mi magunknak kell megteremtenünk a boldogságunk okait, csak mi tartozunk ezért felelősséggel, senki más.”
Dalai Láma

Férfi agy, női agy:)

https://www.youtube.com/watch?v=K9yXyy5FNRM

HA ELMÚLIK KARÁCSONY

 

“Uram, gyöngeségeimben
te erősítesz,
amikor tapasztalom,
hogy másokon még én is
segíteni tudok”.


Karácsony után pár nappal, talán a helyi rádióban hallottam egy hírt. A lényeg csupán annyi volt,hogy ebben a kis országban ahol a népesség életszínvonala nem a legjobb idén karácsonykor minden 3. ember adakozott. Ez valami csoda:) És számomra még annál is több ! Mert ez azt jelenti,hogy az emberek nem önzőek, irigyek ,lelketlenek,és törődnek másokkal . Látják a szegénységet, elesettséget . Átérzik másik kínját, bánatát. Képesek segítőkezet nyújtani. És ez egy nemzet felemelkedéséhez nagyon fontos. Mert az a nép, aki érez, és segít, akár állaton, akár egy emberen, nemes ,és jó szívről tanúskodik. Ott idővel megszűnik a viszály, harag, gyűlölet. Persze ez nem megy egyszerűen.Talán még most utópia az egész. Csak az én naiv elképzelésem az ami hisz benne. De talán,ha nem csak az ünnep lenne ami megmozdítana bennünk valamit , akkor lenne esély egy jobb világ felé. Az év többi napján is figyelnénk a másikra, gyakorolnánk az adakozást. Nem kell hozzá sok. Egy mosoly. Vagy kinyisd az ajtót a másik előtt. A megunt ruháidat ne a kukába dobd ki. Könyvet,mit nem olvasol odaadd másnak. A kenyeret,mit nem eszel meg ne a kukába dobd. Az ki akar, talál lehetősséget az adakozásra. Nem kell ehhez más, csak szív ,és akarat. Hogy adj.

Miért nem tudom megtenni?

 

Miért nem tudom megtenni, amit már ésszel elfogadok, megértek,és mégis mindig előtör belőlem?
Talán öregszem,és érzem én is már az elmúlást? Talán már tudom,hogy semmi nem tart örökké? Talán elfogadtam a tényt,hogy öregszem, de csak racionális eszem, ami tisztában van ezzel. Talán félek az idős kornak attól az állapotától,hogy másokra lehetek későbbiekben utalva? Vagy lelkiismeret furdalásom van , amiért nem tettem meg mindent ezelőtt 2 éve anyumért. Nem tudom:( De nagyon rossz,hogy nem tudom őt elengedni. Jön egy pillanat, egy érzés, egy gondolat, egy dal és bőgök. Akkor ,és ott ahol vagyok. Nem érdekel látja,és mit gondol.Nem tudom vissza tartani sajnos:( Szeretném,ha nem így lenne. De mit csináljak? Ha van élet a halál után, és ő figyel engem,ugyan mit gondol? jó ez neki? És persze a többi szerettemnek, akik már vele vannak? Talán az a baj,hogy már nem lehetek gyerek? Már nincs aki éreztesse velem a tapasztalatlan , okíitásra szoruló fiatal énemet?
Tudom. Most karácsony van,és szép gondolatokat kellene megosztanom veletek. De így a konyhában ülve,és a holnapi napról ábrándozva megint anyu jut eszembe. Mert ő volt az aki szerette a családi összejöveteleket. Várta,és arról beszélt,hogy milyen jó lenne egy nagy közös ház, amiben együtt lakhatnánk. 
Tudom,hogy ez nembiztos, hogy jó ötlet, de amikor az ember ritkán látja szeretteit, szeretné ha az a kevés idő jól telne el. Szóval bárhogy is szeretném, nem megy. Bennem van ő ,és még élek bennem is lesz. Mert tőle kaptam ezeket az érzéseket , gondolatokat , normákat. Nem bánom ! Holnap,ha össze jön a család ,és együtt leszünk, gondolatban ő is,és a többi szeretteim is velünk lesznek.

Pisa tesz.Tényleg butulnánk?:(



Nem is olyan rég az egyik kereskedelmi csatorna tv híradóját néztem meg , amiben egy riport a gyerekek tudás szintjének felméréséről szólt. Ez a teszt nemzetközi ,és azonos korú gyermekek iskolában szerzett tudására irányul. A tananyagból összeállított tesztek alapján értékeli ki minden nemzet felnövő új generációját. Hát őszintén szólva nem lepett meg amit hallottam. Sajnos nagyon rossz helyezést értek el a mi magyar tanulóink:( Hogy ez miért van így? Szerintem nem kell ecsetelnem. Nagyjából mindenki tudja. Sok tényező közre játszik egy nép , nemzet életében. Ami viszont meglepett, hogy a riport úgy adta le ezt az infót, mintha mindig ennyire rossz eredményeket értünk volna el ezen a teszten. Én ezt azért kétlem. Szerintem a magyar tanítási rendszer régen színvonalas volt. Követelt, de oda is figyelt a gyerekekre. A iskola padban ülők többsége figyelt, és megtanulta azt az anyagot, amit a tanár megkövetelt.Versenyeken , kiemeltem jó eredményeket értek el gyerekeink. Megelőztük tudásba, kreativitásba a nagy nagyokat!:) Büszkék voltunk gyerekeinkre ,és tudtuk,hogy még sokra vihetik. Mára ez már a múlté. Tehetünk valamit ez ellen? Lehetünk még mi az elsők között? Szerintem nagyon összetett ,és kényes ez a téma. De az esély meg van rá, hogy egyszer megint a nagyok kullogjanak mögöttünk. Csak legyen aki tesz is érte.Én bízom,hogy a magyar nem butul,hanem felébred,és elkezd tanulni. Bármit. Hisz az egész élet maga egy iskola , ahol fontos az iskolai tudás is.

Újra az iskolapadban

Őszintén szólva nem így terveztem amikor ott hagytam a gyárat. Dolgozni, pénzt keresni akartam. Persze , van egy tervem, aminek a megvalósításán ügyködök. 
A gyárban már most jól keresnék,és talán az anyagi helyzetem realizálódott volna ha maradok. De! Öregszem. És érzem. Hosszú éveket már nem bírtam volna a gyár monoton, zajos, lelketlen világában. És persze szerettem volna kicsit többet élni is. A hely ahová mentem nem volt megerőltető munka szempontjából.Csak épp stabil se. Nem éreztem azt,hogy évekig biztos anyagi forrásom lesz a megélhetéshez. Arra már rájöttem,ilyenkor jobb lépni. Nem érdemes várni, mert a napok, hetek mennek csak el. Hát léptem. Így aztán munkanélküliek életét kezdtem el élni. Őszintén szólva kicsit tetszett. Jó volt pihenni az állandó hajtás után. És mivel lett időm, gondolkozni is ráértem.
Úgy döntöttem , beülök az iskolapadba. Már túl vagyok 50-en:) Jó lesz ez nekem? Nem tudom. Egy hete nyomom a padot ,és őszintén szólva félek. Nem könnyű a tananyag,és érzem ,hogy az elmúlt időszak alatt nem használtam az agytekervényeimet. 
Ez az suli rendezvényszervezői végzettséget ad. Nem hiszem,hogy valahol is eltudok majd vele helyezkedni ennyi idősen. De nem is ez most a lényeg számomra.Most az a lényeg,hogy tanulok. A tanulás soha nem árt. A rendezvényszervezés eléggé összetett. Kreativitást, önbizalmat, határozottságot, szép beszédet, emberismeretet és még sok minden mást igényel.Ezek a tulajdonságok a mindennapok élhetőbb, sikeresebb , hasznosabbá válásához is fontosak.Ezért is vágtam bele. Szeretnék több lenni ,mint ami most vagyok.És ezért tennem kell. Úgy gondolom,ha kicsivel is több önbizalmat, rátermettséget, ismeretet szerzek meg ez alatt a 3 hónap alatt, már tettem azért,hogy az életem ezek után másképp alakuljon. Drukkoljatok:)