Címkefelhő
Feedek
Megosztás

Sokszor panaszkodunk a hétköznapokban, hogy ez a baj, meg az a baj, de az ember valójában mindenhez tud alkalmazkodni. Ahhoz is, ha egy hétig mínusz negyven, vagy plusz negyven fok van. Hihetetlen adottságunk, hogy képesek vagyunk alkalmazkodni, és továbblépni a legsúlyosabb traumák után is.

Tenki Réka

A hegedű nem zeng magában, csak ha értelem szólaltatja meg.
Az emberi test is hegedű.

Gárdonyi Géza

Festmény: Kárpáti: Fekvő akt


Nem adhatod fel !!!!!

A hét elején volt nálam egy szívemhez közel álló nőszemély Imádja őt mindenki a jó szívéért, humoráért. Ahová beteszi a lábát, ott vidámság, jó kedv lesz. Szóval ő, ő, akiből egy van és egyéniség. Az élet ugyan nem habos torta számára, de állja a sarat és megpróbál mindenből a legjobban kijönni. Most olyan helyzetbe került, amit nehéz megemésztenie, feldolgoznia. Nem csak neki, hanem mindenkinek, aki a környezetében él, mozog, lakik és szereti. Persze, tudom, kis hazánkban és a Földön egyre több a rákos betegek száma és elméletileg nincs rá gyógymód. El kell fogadnunk, hogy környezetünkben is vannak, lesznek rákos betegek. Zárójelben mondom, szerintem van gyógymód, csak a gyógyszeripar a fegyverkereskedelem után a második legnagyobb üzlet. Szóval nem érdek, hogy az emberek gyógyuljanak. Nevezzük a barinőmet Piroskának. Piroskát szegényt a vérszomjas, szörnyeteg farkas kiszemelte magának. Belülről testét éles fogaival marcangolja apró, burjánzó rákos sejtek formájában. Én úgy gondolom, ilyenkor az emberek a hír hallatán kétségbeesnek. Hogyan tovább? Van e értelme az életének? Kezeltesse magát, vagy élje az életet, amíg lehet? Annyi kérdés felmerül és fogalma sincs, hogyan döntsön. Kétségek közt vergődve viseli az érzelmi fájdalmat, félelmet, amit az előre nem látott tortúra, tehetetlenség, okoz. Lelki szemei előtt látja magát csont soványan, halál fehér bőrrel , erőtlen testtel. Talán ilyenkor átfut minden beteg agyán a gondolat, FELADJA. De jó döntés a tudatos halál választása? Valóban nem éri meg vállalni a gyógyulás reményének lehetősségét? Nem hiszem, hogy a biztos halál kellemesebb lehetősség, mint a gyógyulás. Mert a rák leküzdhető! Akarni kell !!! Szembenézni vele és vállalni a gyógyítással járó kellemetlenségeket. Időben diagnosztizált, gyógyított daganatos betegek boldogan élnek még sok-sok évet közöttünk egészségesen. És ez jó neki, családjuknak, barátaiknak A harcot legtöbben nem egyedül küzdik meg. Családtag, barát, szomszéd, munkatárs, mind segít, támaszt nyújt. Hónapokig tartó nehéz menet elé kell nézniük a kezelések alatt, de a tudat, hogy nincsennek egyedül erőt adhat. Így hát kedves „Piroska „ nem adhatod fel, mert nem! Az embereknek, családodnak szüksége van rád,mint ahogy neked is szükséged van rájuk. Meggyógyulsz ! Csak ne add fel !

 

Ismeretségi körünk egyre szűkül; az ember egyre magányosabb lesz.

Melissa Müller


Az unokák Isten ajándékai jutalmul azért, mert szülő voltál.


Erősebb kutya………

Érik az embert negatív hatások. Próbál megfelelni, de nem megy. Igyekszik, de annál inkább belezavarodik, hibázik. Aztán már a sorozatos baklövés mindentől elveszi a kedvét. Tudja, minél inkább jól akarja csinálni, annál inkább hibázni fog. És persze, akkor amikor nem kellene. Mert miért ne járatná le magát, pont a főnök előtt? És mivel mindenféle emberrel találkozunk napi szinten, sokféle nézőpontból láthatjuk a világot mások elmondása alapján. Az ember lelki állapota, legyen az öröm, bánat, feszültség, idegeskedés mind kiül arcunkra, mozdulatainkra, nem látható, de érezhető rezgéseinkre. És mivel ezeket a reakciókat sokan látják, sokan próbálnak jó tanácsot adni. Hát én is megkaptam. És itt ilyenkor kijön, ki, hogyan gondolkozik az életről, világról, emberekről. Mert sokan úgy gondolják az erősebb kutya ….. Csak az érvényesül, aki másokat elnyom, eltapos. Sokan úgy érzik, nekik kell előbb ütni, mint, hogy őt üssék. Sokan képesek árulkodni, leskelődni egy csepp kis előléptetésért, fizetésemelésért. De tényleg ennyire rosszak az emberek? Tényleg nincs semmi jó, aminek örülni lehetne? Nincs egy ember, akiben megbízhatsz? Akire számíthatsz ha gondod, bajod van? Akinek elmondhatod problémádat? Akiről nem feltételezed, hogy kár örvendez bajodnak, bánatodnak? Én nem hiszem, hogy a világ csak rosszból áll. Nem hiszem, hogy az az ember, aki jót cselekszik, jót gondol, jót érez, azt csak rossz éri. Nem hiszem, és nem azt tapasztalom. Az embernek magába kell néznie, ha olyasmik járnak az agyában, hogy elnyomják, eltapossák, kihasználják, megalázzák, becsapják. Mindannyian megtapasztaljuk az élet napfényes és árnyékos oldalát. Rossz tapasztalatokra épp úgy szükségünk van, mint a jóra. Így kerek életünk. Sőt! Nincs rossz Az jön az életünkbe ami spirituális fejlődésünkhöz szükséges és amit gondolkozásunkkal bevonzzunk. Ha elfogadod, hogy néha kényelmetlen kellemetlen élmények is érnek, sokkal könnyebbé válik az út. És ami a legjobb az egészben, tanulsz, tapasztalsz. Visszaigazolást kapsz környezetedtől, hogy jó, úton jársz. Mert ha érzik az emberek, hogy megérdemled a segítséget, bíztatást, türelmet, biztos vagyok benne, hogy meg is adják. Az meg, hogy erősebb kutya….igaz, de nem biztos, hogy mindig ő lesz a legerősebb. Jön, aki tőle is erősebbnek gondolja magát. Mert mindig lesznek akik másokon átgázolnak. Ideig, óráig hatalmon vannak. Másokat elnyomnak. De nekik lesz segítségük? Nem hinném. Az erősebb kutya meggyengülve, egyedül marad. Míg a falka, egységet alkotva, egymást erősíti. Mert a „gyenge „ kutyák tudják. Egyéni erejük és a falka ereje a gyengébb megsegítésével csak növekedhet. A világ nem rossz! Csak azzá tesszük. Mi, akik nem falkában gondolkozunk.

Talán csak a távolság mutatja meg, mennyire hiányozhat valami. Talán messzire kell utazni, hogy kiderüljön, milyen becses is az a hely, ahonnan elindultunk.

Jodi Lynn Picoult


Boldogság

Üres a ház. Mind két gyermekem elment. A lány már 3 éve, hogy felköltözött Budapestre. Fiam meg egy hirtelen elhatározástól vezérelve úgy döntött kimegy külföldre szerencsét próbálni. Remélem bejön majd a számítása és megállja majd kint a helyét. Sokan azt hiszik, kint könnyebb az élet. Lehet, de abban biztos vagyok, hogy ott se adnak semmit ingyen. Aki pénzt akar, annak kint is keményen kell melóznia. A távolság és a munka miatt a család eddig se tudott sajnos akkor találkozni amikor csak akart. De ez szerintem mindenhol így van. Mindenki éli az életét és vágyik a közös családi ünnepekre, beszélgetésekre, ebédekre. Ami sajna egyre ritkább. Szeretném hinni, hogy gyerekeim számára is fontos, hogy amikor csak lehet együtt töltsünk pár órát. Amikor fiam elmondta, hogy elmegy egyik szemem sírt, a másik nevetett. Sírtam, mert féltem őt és örültem, mert kipróbál egy más életet. Egy dolog miatt voltam csak nagyon szomorú. Az utazásuk váratlanul ért mindenkit. Zsófiék nem tudtak haza jönni, Mikiéknek pedig kerülő lett volna Pest felé menni. Rossz érzés volt nekem és rossz érzés volt nekik is búcsú nélkül elválni. Tudom. Nem örökre hagyott minket itt a fiam. De akkor is! Fáj az embernek a búcsú mindenféleképp. Az eszem elfogadta, hogy ennek így kell lennie, de szerettem volna, ha másképp történik . És megtörtént. Miki kapott egy telefont kintről. Későbbi időpontra kellett kiérniük, mert a szállásuk még nem szabadult fel. Ezért még egy napot itthon tölthettek. Zsófiéknak meg valami ügy miatt haza kellett jönniük . No szóval, létre jött a búcsú. A két gyerek és én, még ha csak pár órára is, de együtt lehetett. Nincs véletlen. Minden okkal történik. Reméltem és bíztam benne, hogy a kiutazás előtt találkozik még a két testvér. Kértem az égieket, hogy oldják meg. Kértem őket a család, béke megtartása érdekében. És megkaptam. Nagyon hálás vagyok nekik, akik fent is meghallják szavaimat, gondolataimat. Figyelnek rám és támogatnak. Érzem, tapasztalom gondoskodásukat. Velem vannak mindig. Tudom, bármit kérek, megkapom idővel. Persze csak akkor, ha kívánságaim tiszták és becsületesek, jó szándékúak. Kívánom az élet kicsi örömeit, tanulságait, boldogságát mindenki számára láthatóvá, érezhetővé válni. Mert sokan észre se vesszük, hogy milyen szerencsében részesülünk a sors és az égiek által.

Irány a Mars !!!


Az ember nagyon érdekes tud lenni. Mindenre kíváncsi. Mindent tudni, uralni akar. Elvakítja a telhetetlenség, hatalomvágy. A mérhetetlen gazdagság és a Föld kizsákmányolása nem szab határt álmaiknak. Számukra már nem elég az a hely ahol jelenleg élnek. Többet akarnak ! A Mars-ot. Pedig az élet rövid. Jó ha egy ember 90 évet is megél. Miért nem elég az ahol most élnek? Miért fektetnek tömérdek pénzt a világűr meghódítására? Miért akarnak földterületet maguknak a Mars bolygón? Miért keresik az élethez szükséges vizet, levegőt kint az Univerzumban? Tudom! Mert a Föld haldoklik. Az ózon réteg sérült. Egyre több az elsivatagosodott terület. Kevés az ivóvíz. Környezetkárosító anyagok szennyezik a földet, vizet, embereket, állatokat. Túlzsúfolt városok, forró aszfalt dzsungelek jellemzik lakóhelyünket. Kibírhatatlan a hőség, szárazság. Természeti katasztrófák söpörnek végig tájakon. Pár ezer ember hatalmi harca, mérhetetlen kapzsisága ide vezetett. Már érzik, valamit tenni kell. De ez a megoldás? Kilépni a világűrbe? Tönkre tenni egy érintetlen, ártatlan bolygót? Ott is elindítani a pusztítást? Milliárdokat költeni egy olyan álomra amit ők már meg se élnek? Csak azért, hogy nevük fent maradjon? Vagy komolyan kérdezem, miért? Számomra egyszerűbb és hasznosabb, olcsóbb megoldás lenne a Föld megmentése. Egy összefogás, mely visszafordítaná a kialakult helyzetet. Segítené az ózonréteg gyógyulását. Lassítaná a globális felmelegedést. Megállítaná az Északi –sark gleccsereinek, jéghegyeinek olvadását. Óvná az esőerők fáit, óceánok vizeit. Kiemelkedő figyelmet szentelne az állatvilágra. Orvosolná az éhezést a világ elmaradott részein. Beszüntetné a fegyverkezést, háborút. Lehetetlenség? Nem hinném. Hisz a Mars is lassan elérhető az emberiség számára. Nincs lehetetlen! Csak épp az a kevés ember nem akarja! Mindenki felett állónak képzelik magukat. A haszon vezérli tetteiket. Jó lenne hinni, tudni, hogy magukba néznek. Megmentik a földet, ahol élünk. És nagyra törő szándékukat félretéve békén hagyják az Univerzumot. Hisz lehet élet más bolygón is, amiről mi emberek nem tudunk. Elpusztítani úgy, hogy magunkra gondolva esélyt nem adtunk számukra a békés élethez önzőség.

“Egyikünk élete sem könnyű. És akkor? Legyen bennünk kitartás, és mindenekelőtt bízzunk önmagunkban. Hinnünk kell benne, hogy tehetségesek vagyunk valamiben, és ezt a valamit -kerül, amibe kerül- meg tudjuk valósítani.”


(Marie Curie)