Címkefelhő
Feedek
Megosztás

Plüssmaci akció!!!!

CSODÁS KEZDEMÉNYEZÉS BALASSAGYARMATON,NAGYON REMÉLEM,HOGY ORSZÁGOSRA NÖVI KI MAGÁT!!!

Sziasztok! Segítsetek, kérlek, mert a szándék jó, de tettek nélkül semmit sem ér!
Aktuális lenne egy jótékony kezdeményezés, amelyben kérném a segítségeteket!
Barátaimmal, kollégáimmal az elmúlt években rendszeresen szerveztünk valamilyen jótékonysági akciót. Most értesültünk a következőkről:
Ausztráliában szinte minden MENTŐAUTÓBAN található EGY PLÜSSMACI. IGEN, EGY PLÜSSMACI!
Gyermek baleseteknél, sérüléseknél, ahol a gyermek pszichés, sokkos hatásoknak van kitéve,a kiérkező mentő-illetve tűzoltóegység az elsősegélynyújtás után az autóban EGY PLÜSSMACIT ad a gyermeknek, hogy megnyugodjon. Tanulmányok, felmérések és hosszú évek tanulmányai bebizonyították, hogy a traumát átélő gyermek csak EGY PLÜSSMACI ölelésével nyugszik meg az első pszichés sokk után. Nem kutya, lovacska, cica, majom, esetleg baba.... EGY PLÜSSMACI!
Ha van kedvetek, lehetőségetek csatlakozzatok hozzánk EGY PLÜSSMACIVAL. Amit kimosva juttassatok el hozzám.
Karácsonyra lepjük meg a Mentőket, akik igazi hősök számomra!
Minél kevesebb PLÜSSMACKÓT "használjanak fel", de ha szükség lenne rá, akkor legyen a mentő-, vagy tűzoltóautóban.
Az átadáskor szívesen látjuk a Családjaitokat a balassagyarmati Mentőállomáson, ahol betekintést nyerhettek Hőseink mindennapjaiba!
Az adományokat legyetek szívesek a címemre elhozni vagy elküldeni.
További szép napot kívánok!
Huszár Péterné
Balassagyarmat
Jószív út 35.

Nagyon sokan próbálnak meg valami úton, módon jótékony cselekedettel segíteni.és sokszor az embernek elege is van abból,hogy adjon, adjon, adjon. Mert adna, ha minden jó ügyért, csak lenne annyi felesleges a családi kasszába. Én úgy érzem,hogy ez a plüssmaci akció, tényleg nem nagy kiadás. Az lehet ,hogy van is otthon egy megunt, magányos maci:) Szóval, ha olvassátok ezt a bejegyzést,és elkülditek a macit, megköszönném.

Aki úgy gondolja,hogy nekem akarja küldeni, írjon,és megadom a címem, nevem. Köszönöm.

 

Isten áld meg a magyart!!!!

 

Ma egy ismerősöm kiposztolt a facén egy Geszti Péter idézetet. Nem teljesen értek egyet méltán sikeres híres emberünkkel. de van igazság a gondolatában.És ami a lényeg. A kitett poszt vitára késztette az embereket. Persze, ha vita elmérgesedik az már nagy gond.És mi magyarok nem tudunk szépen vitatkozni:( Azt meg végképp,hogy beismerjük, ha a másik félnek van igaza. Foggal, körömmel ragaszkodunk saját magunk kis hazug igazságához. Itt kezdődnek a problémák.
A megkezdett vita Geszti Péter-t próbálta cikizni ,és felszólítani,hogy írjon egy reppelve előadható himnuszt. Eljátszottam a gondolattal. Mi lenne ha egy ilyen remekmű létre jönne?:) Ha nem búskomor, negatív , lassú hangulatú dalra szomorkásan állnánk szilveszter éjjelén például.
Ha nem önsajnálatot,és reménytelenséget éreznénk országunk ,és magunk sorsa miatt. Ha himnuszunkat hallva boldogan,büszkén , vallanánk magunkat magyarnak.Mert lehetnénk öntudatos, bátor, elveiért kiálló , nép is. Büszkék lehetnénk, nyelvünkre, művészeinkre, feltalálóinkra, városainkra, tájainkra. De nem tesszük. Lassan azt is szégyelljük,hogy magyarnak születtünk. 
Elgondolkoztam azon is,mi lenne,ha a cikizést komolyan gondolva Geszti tényleg írna egy új ,pörgős , rappelve elő adható himnuszt. Talán nem is lenne baj. A mai korszak gyermekeinek kell a sztár , akikre felnézhetnek, követhetik. Tegyük fel,hogy megírja,és Majka, Gannxsta Zolee, Cutris, és a többi fene gyerek énekelné. Előfordulhat,hogy a dal szövege pozitív, felemelő, életörömöt sugárzó , humoros lesz? Előfordulhat,hogy jó példát mutatva az felnövő nemzedéknek , egy új, erkölcsi út mutatás is lehetne ez a himnusz? Miért ne? Nem ócsárolni akarom Kölcsey Ferenc himnuszát. Mindig elsírom magam,és mindig elérzékenyülök .Szeretem, mert rólunk szól. Csak azt is tudom,hogy gyerekeimnek mást szeretnék. És olyankor egy magyarságára büszke, vidám , sikeres , békés, életet élő felnőtt férfi,és nő képe lebeg lelki szemeim előtt. Ez sajna utópia:( A génjeinkbe van kódolva a pesszimizmus, kishitűség, ellenségeskedés. Rengeteg idő, energia, tudatosság kell még az évszázadok alatt belénk rögzült érzéseket , tapasztalatokat átalakítjuk . A múltat tisztelni, őrizni, szeretni , tudni kell !!! De a gondolkodásunknak változni. Az ország ,és a mi jövőnk függ attól,hogy mit gondolunk magunkról,és magáról a világról.
Ha mi ebben az országban élők, nem értjük meg saját honfitársainkat , ha ellenséget látunk szomszédunkban, kollégáinkban, mit várunk más ország szülöttjétől? Hogy gondoljuk hazánk felemelkedését? Vagy jó ez így ahogy van?
A vitát indító egyik hozzá szólás Geszti-t próbálta leminősíteni,de ha végig gondoljuk az egyik legszebb hazánkról szóló dalt, pont ő írta:) Tud ő ! Hogy nem mindenkinek tetszik, az már ízlés kérdése:)

 

 

"Magyarnak lenni annyi,mint a világ legszomorúbb himnuszát énekelni, a világ legnehezebb nyelvén. Nem csoda,  hogy nem értjük egymást,és panaszkodunk: már jövendőt is megbűnhődtük."

GESZTI PÉTER

 

https://www.youtube.com/watch?v=0cIvCSNrWzY

Út a boldogsághoz

https://www.youtube.com/watch?v=fx5WTWX4Y58

Feltörtek az emlékek

Egyszer nagyon régen, amikor még a gyerekeim még rám voltak utalva,és én gondoskodtam a szórakoztatásukról sokat járt az agyam.
Hol találok hasznos , jó programokat nekik ami leköti őket. Volt amit rövidebb ideig,és volt amit évekig élveztek, szerettek. A lovaglás évekig megmaradt egyik kedvenc elfoglaltságuknak.Imádták ezeket a négylábú csoda szép állatokat,és azokat az embereket akiket ott a város szélén lévő lovardában megismertek. Akkor 10-15 évvel ezelőtt nem volt még ennyire elterjedt a lovaglás. Sokan nem engedhették meg maguknak.Mi se:( Próbáltam valahogy mindig kispórolni a rávalót, de egy idő után beláttam, nem megy. 
A múlt hétvégén, a város melletti faluban volt lovas program.Már csak ketten a párommal mentünk ki, mert a gyerekek felnőttek,és külön életet élnek. 
Ahogy ott álltam megint az állatok közelében előjöttek az emlékek. 
Az istálló, széna illata. Képzeletben láttam megint a vágtázó lovak csoportját,és magam a gyerekeimmel. Láttam ahogy lányom , és a fiam a lovak hátán ülve integetnek nekem,és elindulnak az erdőbe . Láttam magam előtt Zoli bácsit, akitől csak jót tanulhattak,és mindig türelmes volt a gyerekekhez. Jó volt vissza gondolni. De közben szomorú is. Mert , fájt,hogy csak kis időre adhattam meg nekik a természet, állatok közelségét,és a mozgás lehetősségét.Elgondolkodik ilyenkor az ember. Vajon másképp alakult volna az életük,ha huzamosabb ideig lettem volna képes finanszírozni ezt a csodás tevékenységet? Szerintem igen. De akkor nem volt más választásom.
Ez a kis idő amit akkor annak idején ott eltöltöttünk jó volt. Élveztük minden percét. Lehetősséget adott arra,hogy gyerekeim lássák. Nem csak tv,és panel van a világon. Megszeressék az állatokat ,és értékeljék őket.
Ott szombaton fura volt nélkülük. Szeretném ha többet lehetnénk együtt. Ha közösen elmennénk kirándulni, fagyizni , ebédelni.
De ez már egyre ritkábban lehetséges.Felnőttek,és dolgoznak.
Már csak a remény marad meg nekem,hogy egyszer lesznek unokáim,és nekik megadhatom majd azt, amit a gyerekeimnek nem tudtam.
Mert szerintem minden szülő vágya, hogy idősen ,tapasztaltan, átélje megint a szülő szerepét felelősség nélkül .És az elmulasztott pillanatokat az unokával pótolja.

A szülői szigor ilyenkor már nem használ

 

A múlt héten találkoznom kellett egy ismerősömmel, hogy volt kolléganőm problémájára megoldást találjunk. Sikerült. Hamar letudtuk, és elkezdtünk beszélgetni. Olyan téma vetődött fel ,ami mind kettőnk számára fontos, mert neki is,és nekem is vannak gyermekei. Igaz már nem kicsik,de a mondás is úgy szól: 
" Kisgyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond."
És mi lehet egy szülőnek a legnagyobb problémája a gyerekénél? Vagy az iskola, vagy a szeretett gyermek párja.
Nem mondom,hogy gyerekeim párválasztásával mindig egyet értettem.Sőt! A fiam szerint részben hozzá járultam , hogy az ő kapcsolatának vége lett. De ez egy másik történet. 
Mi szülők mindig jót akarunk a gyerekeinknek. Jobb életet, munkát, párt.
Azt szeretnénk, ha azokat a csalódásokat, gondokat, görcsölést amit mi átéltünk ők már nem tapasztalnák meg.
Ha nekik mindenük meglenne egyből amit mi hosszú, kitartó , spórolós munkával teli idővel kaptunk csak meg.
Elképzeljük nekik az álom társat ,aki diplomával, jó melóval,kocsival, rendelkezik. Aki mellett nem fog nélkülözni . Aki jó családból származik,és minden adott,hogy stabil , biztos anyagiak közt élhessen gyermekünk,és leendő unokáink.
De biztos,hogy ezt az álom kapcsolatot akarják lányaink, fiaink?
Biztos,hogy értékelik törekvéseinket? Elhiszik,hogy a legjobbat akarjuk számukra? Mert mi van akkor, ha jelenlegi kedvese más mint amilyen ami képzeletünkben neki a megfelelő? Ha számára egy csöves, hosszú hajú ,tetovált munkás fiú, lány jelenti a boldogságot? 
Jó ilyenkor bármi lelki terror, lebeszélés, kiakadás? Hasznos ilyenkor,ha felnőtt csemeténket befolyásolni próbáljuk afelé az elképzelés felé amit mi szeretnénk számukra? Ha családi kötelék megszakításával vagdalkozva , ellenségként kezelnénk gyerekünket ,és választott párját ? Hisz ezzel a viselkedéssel eltaszítjuk magunktól,és egyre mélyebb szakadék lesz köztünk. Bele kényszeríthetjük egy olyan helyzetbe amikor már nem is az a lényeg, számára hogy boldog legyen, hanem az,hogy neki legyen igaza. Nehéz ,és összetett dolog az emberi kapcsolatok ápolása. Nekünk, szülőknek, idősebbeknek kell bölcsnek, engedékenyebbnek lenni. Elfogadni ezt a helyzetet,és segíteni a fiatalokat. Maguktól kell,hogy rájöjjenek arra,ki,és mi teszi őket igazán boldoggá.
Ha ezt a számunkra nem tetsző kapcsolatot megpróbáljuk elfogadni, és megismerni utódunk választottját talán ez az ellenállás is megszűnik nálunk. Hisz az élet okozhat kellemes meglepetést. Gyermekünk harmonikus kapcsolatát látva feladhatjuk rögeszménket, ami végül is csak a mi képzeletünk szüleménye.
És persze az is előfordulhat,hogy kiderül nem jó senkinek ez a kapcsolat. Nem hatásosabb csendben, nyugisan, kedvesen észhez téríteni egy kamaszt? Amikor ő hozza meg a szakításról a döntést, de úgy,hogy anya csak mellette van. Nem ellene.

A komoly munkaerő neten jeletkezik

 

     


    Már egy jó ideje keresem nekem való munkát az álláshirdetések között. Amikor belefogtam fogalmam sem volt mire vállalkoztam. Azt gondolná az ember,hogy aki tud olvasni,és egy kicsit is értelmes az könnyen eldönti melyik a neki megfelelő meló. Tévedtem. Sokszor olyan megnevezéssel tesznek fel megüresedett állásokat, hogy ember legyen a talpán, aki tudja mit takar a meghatározás. Nézek mint hülye gyerek a moziba. Van egyáltalán , amit megtudok csinálni? Fel tudok nőni a feladat megoldásához? Elbizonytalanodom,és keresgélek tovább. Végre!! Rátaláltam egy olyanra, ami talán megfelelő ,és értem is,hogy mi a feladat. Van egy kis probléma. Nem nagy, de épp elég. Emailba kell elküldeni az önéletrajzot. És motivációs levél is fontos. Ja,és persze ne kézzel írott legyen a beadvány. Mi itt a gond? Hisz most is számítógépen írom ezeket a gondolatokat.
    Nyáron egy ismerősöm aki közel van a 60-hoz takarítónői állásra jelentkezett. Közel, talán 500 méterre a kis panel lakásától. Amikor bement,hogy szóban érdeklődjön , szép szóval, de értésére adták,hogy csak interneten elküldött jelentkezésekkel foglalkoznak. Elgondolkoztam. Jól teljesítünk, de talán annyira nem,hogy minden magyar családnál legyen internet, számítógép. És persze, nem biztos,hogy egy takarítónő tudja ezeket a gépeket, programokat kezelni. Ő csak dolgozni szeretne. Port törölni, felmosni, kukát kiüríteni. Pénzt keresni,és éldegélni. 
    Elhiszem,hogy hatékonyabb a munkáltatónak az állásra jelentkezők szűrése ha elektronikusan adják be a pályázatot. De nem lehet erre a problémára kitalálni valami megoldást?
    Mondjuk a kézzel írott önéletrajzot a cég kirendeltsége lefaxolná a központnak? Vagy szkennelné és elküldeni emailba? Nem emberibb? Több jelentkező számára adnának esélyt a kiírt munka elnyerésére. Haladni kell a korral, de úgy gondolom,hogy a személyes találkozás az ami igazán eldönti azt , ki alkalmas leginkább az állásra. Akkor meg talán meg kellene adni az esélyt azoknak is akik nem zsenik a technikához. Hisz dolgozni szeretnének.

Széttört magvak

 

Itthon, Magyarországon egyre több a válás.Már nem tolerálunk , nem nyelünk úgy mint szüleink, nagyszüleink. Talán hamarabb is bedobjuk a törülközőt mint kellene. Nem törődve semmivel , egy dologra összpontosítunk . Hogy a mi akaratunk , érdekünk győzzön a másikéval szembe. Erővel, rafinériával mindent bevetünk annak érdekében, hogy a másiktól amit csak lehet kicsikarjunk. Sokszor nem is az igazságosság, vagy a anyagiak miatt. Épp csak azért,hogy fájdalmat okozzunk. Káröröm,és kielégülés enyhíti sértődöttségünket a másik vergődését, kínját látva. De számomra felfoghatatlan , és elfogadhatatlan amikor gyerekeket vonnak be a szülők ebbe a játszmába. Az amikor pénzzel, vagy bármi mással az egyik szülő a másik ellen hangolja közös gyermeküket. Ez a nevelési mód szerintem kihat a gyerek egész életére.
Ilyen neveltetéssel nem hiszem,hogy sok jót várhat bármelyik ős idősebb korában ha segítségre lenne szüksége.De mi a helyzet,ha két közös gyermek van egy családban?
Míg régebben egyértelmű volt ,hogy a gyerekek az anyjuknál vannak igazán jó helyen, ez az álláspont mára megváltozott.
Mert előfordulhat az is ,amikor az apa nagyobb odafigyeléssel, szeretettel tanítja, neveli a csemetét mint a nő, aki addig az anyai szerepet betöltötte.
És az is előfordulhat,hogy a két közös gyermeket szét választva , mind két szülő felelősséget vállal egy -egy gyermekért. Nem tudom ki találta ki ezt a megoldást és mit szólnak hozzá az okos gyermek pszichológusok. Bennem felmerült egy kérdés. Nem okoz ez a fejlődésükben valami káros hatást? Nem elég nagy trauma a szülők szét válása? A biztonság, stabilitás mellet , még a testvéri kötödés elvesztése is? Bele gondolt már valaki az ilyen gyerekek érzéseibe? Nem lehet magányos annak a kicsinek, kamasznak az élete, akit még a testvérétől is elszakítanak ? Tudom. Van láthatás,és nyári, téli szünet. És ez elég? Vagy csak arra jó ,hogy azt gondoljuk mindent megtettük a gyerekek érdekében. 
Ha végig gondoljuk saját életünket , rájöhetünk arra,hogy akikkel nem vagyunk naponta együtt azokkal egy idő után már nem ápoljuk a kapcsolatunkat Valahogy elmaradnak a közös élmények, beszélgetések. Ahogy látom, ez jellemző a ketté választott gyermekekre is. No , de mi lesz akkor ,ha felnőnek? Lesz összetartozás, egymásra odafigyelés? Közös karácsony ,és testvéri kötődés? Vagy mind kettő számára egy idegen többet fog jelenteni?
Ezek a gyerekek felnőtté válásuk után , milyen képet látnak maguk előtt a családról? Hogy fogják elképzelni a közös életüket egy másik emberrel,és a gyerekeikkel? Nem hiszem,hogy lesz konkrét kép. Inkább sok minden más. Bizonytalanság, félsz, magány, vágyakozás. Remény, sérülés, csalódottság. 
Nem érdemel meg egy ember se ilyen jövőt. A válás elkerülhetetlen sokszor. De talán saját ,önző érdekünket háttérbe szorítva a gyermekek érzelmi életét nézve kellene döntenünk.
Ebben minden szülőnek egyet kellene érteni . Hisz csak az a jó szülő ,aki figyel gyermekére. Aki jót akar ,és tesz is azért,hogy jó példával szolgáljon.
A gyerekből olyan felnőtt válik, amilyenek mi vagyunk. Mert a mi érzéseinket, gondolkodás módunkat, látásmódunkat , mi tápláljuk beléjük. Velünk nőnek fel,és tőlünk tanulnak. 
Hát mutassunk példát. Ügy ,hogy büszkék lehessünk rájuk ,és saját magunkra is:)

Hülye érzés

 

Voltatok már úgy ,hogy hülyének néztek? Én igen. Volt amikor magam vállaltam ezt a szerepet,és volt amikor mások állítottak be annak. Legtöbbször nem zavart , mert nem az a lényeg,hogy mások minek hisznek. Elég volt,ha én tudtam nem vagyok az. De most kicsit kiakadtam. Hülye érzés, ha hülyének néznek:( Ha lealázó levélben válaszolnak kérdéseimre. Ha hazugnak,és gyógyosnak állítanak be . Mert ugye szóban felvilágosítottak, csak te hülye vagy ,és nem értetted meg. Tehetnek ők erről? Értelmi szinted neked alacsony ,és ők,mint tanult , okos emberek, megtehetik,hogy hülyének nézzenek. Mert te csak egy darab vagy a tömegben, aki éjjel- nappal melózik. Ők az ész! Igazuk van! Ott az ész! Ahhoz, hogy hazugságokat kitaláljanak , és alátámasszák , érvekkel sokat kell gondolkozni. Vagy már vér profik? Akkor lazán kirázzák a kisujjukból:)
Nem baj. Legyek hülye a szemükben.Van a tarot kártyának egy lapja. A sorskerék. Ha jól belegondolok mást nem jelent,mint magát a sorsot. Egyszer fent, egyszer lent. És aki fent van, nagyot eshet. Az is bele kerülhet a mély gödörbe. Nem szeretnék senkinek rosszat. Élje a maga életét,úgy ahogy szerinte jó:) 
Tegye a dolgát a legjobb belátása szerint. Hogy hülyének néztek az is okkal történt. Mert véletlenek nincsenek:)
Ez is része volt a tapasztalatszerzésnek , hogy a világ miként működik.
Felmerül a kérdés! Akarok én így működni? Nem! Aki hazug, az mindenben az. Hazudozzanak . Én köszönöm , nem kérek ebből.
Mert nem vagyok se gyógyos, se hazug.