Címkefelhő
Feedek
Megosztás

HA ELMÚLIK KARÁCSONY

 

“Uram, gyöngeségeimben
te erősítesz,
amikor tapasztalom,
hogy másokon még én is
segíteni tudok”.


Karácsony után pár nappal, talán a helyi rádióban hallottam egy hírt. A lényeg csupán annyi volt,hogy ebben a kis országban ahol a népesség életszínvonala nem a legjobb idén karácsonykor minden 3. ember adakozott. Ez valami csoda:) És számomra még annál is több ! Mert ez azt jelenti,hogy az emberek nem önzőek, irigyek ,lelketlenek,és törődnek másokkal . Látják a szegénységet, elesettséget . Átérzik másik kínját, bánatát. Képesek segítőkezet nyújtani. És ez egy nemzet felemelkedéséhez nagyon fontos. Mert az a nép, aki érez, és segít, akár állaton, akár egy emberen, nemes ,és jó szívről tanúskodik. Ott idővel megszűnik a viszály, harag, gyűlölet. Persze ez nem megy egyszerűen.Talán még most utópia az egész. Csak az én naiv elképzelésem az ami hisz benne. De talán,ha nem csak az ünnep lenne ami megmozdítana bennünk valamit , akkor lenne esély egy jobb világ felé. Az év többi napján is figyelnénk a másikra, gyakorolnánk az adakozást. Nem kell hozzá sok. Egy mosoly. Vagy kinyisd az ajtót a másik előtt. A megunt ruháidat ne a kukába dobd ki. Könyvet,mit nem olvasol odaadd másnak. A kenyeret,mit nem eszel meg ne a kukába dobd. Az ki akar, talál lehetősséget az adakozásra. Nem kell ehhez más, csak szív ,és akarat. Hogy adj.

Miért nem tudom megtenni?

 

Miért nem tudom megtenni, amit már ésszel elfogadok, megértek,és mégis mindig előtör belőlem?
Talán öregszem,és érzem én is már az elmúlást? Talán már tudom,hogy semmi nem tart örökké? Talán elfogadtam a tényt,hogy öregszem, de csak racionális eszem, ami tisztában van ezzel. Talán félek az idős kornak attól az állapotától,hogy másokra lehetek későbbiekben utalva? Vagy lelkiismeret furdalásom van , amiért nem tettem meg mindent ezelőtt 2 éve anyumért. Nem tudom:( De nagyon rossz,hogy nem tudom őt elengedni. Jön egy pillanat, egy érzés, egy gondolat, egy dal és bőgök. Akkor ,és ott ahol vagyok. Nem érdekel látja,és mit gondol.Nem tudom vissza tartani sajnos:( Szeretném,ha nem így lenne. De mit csináljak? Ha van élet a halál után, és ő figyel engem,ugyan mit gondol? jó ez neki? És persze a többi szerettemnek, akik már vele vannak? Talán az a baj,hogy már nem lehetek gyerek? Már nincs aki éreztesse velem a tapasztalatlan , okíitásra szoruló fiatal énemet?
Tudom. Most karácsony van,és szép gondolatokat kellene megosztanom veletek. De így a konyhában ülve,és a holnapi napról ábrándozva megint anyu jut eszembe. Mert ő volt az aki szerette a családi összejöveteleket. Várta,és arról beszélt,hogy milyen jó lenne egy nagy közös ház, amiben együtt lakhatnánk. 
Tudom,hogy ez nembiztos, hogy jó ötlet, de amikor az ember ritkán látja szeretteit, szeretné ha az a kevés idő jól telne el. Szóval bárhogy is szeretném, nem megy. Bennem van ő ,és még élek bennem is lesz. Mert tőle kaptam ezeket az érzéseket , gondolatokat , normákat. Nem bánom ! Holnap,ha össze jön a család ,és együtt leszünk, gondolatban ő is,és a többi szeretteim is velünk lesznek.

Pisa tesz.Tényleg butulnánk?:(



Nem is olyan rég az egyik kereskedelmi csatorna tv híradóját néztem meg , amiben egy riport a gyerekek tudás szintjének felméréséről szólt. Ez a teszt nemzetközi ,és azonos korú gyermekek iskolában szerzett tudására irányul. A tananyagból összeállított tesztek alapján értékeli ki minden nemzet felnövő új generációját. Hát őszintén szólva nem lepett meg amit hallottam. Sajnos nagyon rossz helyezést értek el a mi magyar tanulóink:( Hogy ez miért van így? Szerintem nem kell ecsetelnem. Nagyjából mindenki tudja. Sok tényező közre játszik egy nép , nemzet életében. Ami viszont meglepett, hogy a riport úgy adta le ezt az infót, mintha mindig ennyire rossz eredményeket értünk volna el ezen a teszten. Én ezt azért kétlem. Szerintem a magyar tanítási rendszer régen színvonalas volt. Követelt, de oda is figyelt a gyerekekre. A iskola padban ülők többsége figyelt, és megtanulta azt az anyagot, amit a tanár megkövetelt.Versenyeken , kiemeltem jó eredményeket értek el gyerekeink. Megelőztük tudásba, kreativitásba a nagy nagyokat!:) Büszkék voltunk gyerekeinkre ,és tudtuk,hogy még sokra vihetik. Mára ez már a múlté. Tehetünk valamit ez ellen? Lehetünk még mi az elsők között? Szerintem nagyon összetett ,és kényes ez a téma. De az esély meg van rá, hogy egyszer megint a nagyok kullogjanak mögöttünk. Csak legyen aki tesz is érte.Én bízom,hogy a magyar nem butul,hanem felébred,és elkezd tanulni. Bármit. Hisz az egész élet maga egy iskola , ahol fontos az iskolai tudás is.

Újra az iskolapadban

Őszintén szólva nem így terveztem amikor ott hagytam a gyárat. Dolgozni, pénzt keresni akartam. Persze , van egy tervem, aminek a megvalósításán ügyködök. 
A gyárban már most jól keresnék,és talán az anyagi helyzetem realizálódott volna ha maradok. De! Öregszem. És érzem. Hosszú éveket már nem bírtam volna a gyár monoton, zajos, lelketlen világában. És persze szerettem volna kicsit többet élni is. A hely ahová mentem nem volt megerőltető munka szempontjából.Csak épp stabil se. Nem éreztem azt,hogy évekig biztos anyagi forrásom lesz a megélhetéshez. Arra már rájöttem,ilyenkor jobb lépni. Nem érdemes várni, mert a napok, hetek mennek csak el. Hát léptem. Így aztán munkanélküliek életét kezdtem el élni. Őszintén szólva kicsit tetszett. Jó volt pihenni az állandó hajtás után. És mivel lett időm, gondolkozni is ráértem.
Úgy döntöttem , beülök az iskolapadba. Már túl vagyok 50-en:) Jó lesz ez nekem? Nem tudom. Egy hete nyomom a padot ,és őszintén szólva félek. Nem könnyű a tananyag,és érzem ,hogy az elmúlt időszak alatt nem használtam az agytekervényeimet. 
Ez az suli rendezvényszervezői végzettséget ad. Nem hiszem,hogy valahol is eltudok majd vele helyezkedni ennyi idősen. De nem is ez most a lényeg számomra.Most az a lényeg,hogy tanulok. A tanulás soha nem árt. A rendezvényszervezés eléggé összetett. Kreativitást, önbizalmat, határozottságot, szép beszédet, emberismeretet és még sok minden mást igényel.Ezek a tulajdonságok a mindennapok élhetőbb, sikeresebb , hasznosabbá válásához is fontosak.Ezért is vágtam bele. Szeretnék több lenni ,mint ami most vagyok.És ezért tennem kell. Úgy gondolom,ha kicsivel is több önbizalmat, rátermettséget, ismeretet szerzek meg ez alatt a 3 hónap alatt, már tettem azért,hogy az életem ezek után másképp alakuljon. Drukkoljatok:)

Egy ölelés és szebb az élet !!!!

Nagyon izgulok. Soha nem szerveztem, rendeztem meg semmi féle programot. Ezt se akartam:) Igazából nincs is megszervezve.
Körülbelül 2 hete olvastam , a facén,hogy Budapesten megtartják megint az ölelés napját.
https://www.facebook.com/events/331297653912138
Kicsit eljátszottam a gondolattal,hogy itt az én városomban ugyan hány ember jönne el,és örülne egy kis ölelésnek. A kiposztolt elmélkedésemre nem várt reakciók,és hozzászólások jöttek ismerőseimtől, ami végül is arra késztetett,hogy csináljak valamit. Aki ismer, tudja,hogy minden hülyeségben benne vagyok, de szerepelni nem szeretek. Szóval ez nekem nagy feladat, mert én inkább csapatjátékos vagyok, mint irányító. De megpróbálom a
tőlem telhetőt. Nem lesz profi,és nem lesz látványos.Tudom,hogy sok mindent lehetett volna kitalálni, megoldani,hogy egyre többen jöjjenek,és öleljenek. De az önbizalmam , szervezőkészségem még fejlesztenem kell. Talán,ha jól sikerül a holnapi délután,és lesznek akik szeretnék még, találok olyan társakat akik segítenek máskor a szervezésben. 
Hisz a vonzás törvénye kimondja:" Hasonló, hasonlót vonz. "
Szóval sok mindent másképp csinálnék kis segítséggel, csapat munkával.
Drukkoljatok nekem !! Szeretném,ha jól sikerülne a holnap délután. 
És gyertek!
https://www.facebook.com/events/591258501068555/
.https://www.youtube.com/watch?v=WQJA16TQ00c