Címkefelhő
Feedek
Megosztás

" Színezd újra, színezd újra...."



Egyszer régen volt az ismerőseim között egy házaspár, ahol a férfi elégedetlen lett az életével.
Valami másra vágyott. Szebb , tartalmasabb, barátokkal, élményekkel teli életről álmodozott.
Elege lett a nélkülözésből , monoton, egyhangú nyomorúságából.
Élni szeretett volna! Nem gondolni adósságra, pénzre, nélkülözésre.
Nem akart a problémákkal szembe nézni és elfogadni,hogy a valóság akadályozza vágyának elérését.
Görcsösen ragaszkodott elképzelt életéhez,és azokhoz az emberekhez, akik abban szerepet kaptak.
Felesége megértette párjának vágyát,és amiben tudta támogatta. Szerette volna, ha kedvese álma valóra válik. Hitte ő is ,hogy az életet szebbé lehet tenni, csak akarni,és tenni kell érte.
Ezért a nő éjszakákat beszélgetett férjével. Elmondta véleményét, gondolatait. tapasztalatait. Elmondta,hogy barátságokat nem lehet erőltetni. A barátság magától alakul ki emberek között. Elmondta,hogy a világot,és embereket nem lehet megváltoztatni egy pillanat alatt. De mindezek ellenére párja azok társaságára , barátságára vágyott, akiket nem érintett meg az ő egyénisége. A nő idővel feladta. Mert rájött , bármit mond , nem tántoríthatja el párját az elképzelt szebb jövő reményétől. Hagyta urát álmodozni ,és maga módján élvezni a minden napokat.
Az asszony tudta,hogy korlátai vannak. Tudta,hogy hiába szeretne társasági életet. koncertre, színházba járni, nincs rá lehetőssége. Úgy kell élnie,mint régen. De már ő is vágyott egy más világra. Szerette volna, ha gyerekei idővel jobb életet is megtapasztalnak. Ezért elkezdett olvasni,és gondolkodni. Rájött, hogy van remény,de nehéz, kitartó meló vár rá. Ha sikerül, akkor se egy felhőtlen szórakozásból álló csupa öröm élete lesz. Elkezdett örülni. Mindennek ami csak örömet okozott számára. A napnak, fénynek, levegőnek,madaraknak. Örült az embereknek. Örült a kutyájának, gyerekeknek. Örült, hogy van melója. Elkezdett nem panaszkodni. Elkezdte figyelni magát,és hinni magában. Pozitívan gondolkodni,és bízni. Meglátta már a szépet mindenben. Kinyílt a szeme a világra,és a szíve is .Már látta,hogy vannak szegények, akik tőle rosszabb helyzetben vannak. Rájött,hogy a segítségnyújtás amit ad , ha csak egy jó szó, vagy egy darab kenyér az ő erejét , szerencséjét sokszorosára növeli. Tudta,hogy döntésével, élete másképp alakul. Megkövesedett barátságok vállnak köddé,és a régi helyére újak lépnek. Lassan számára szebb világ tárul fel. De az útnak sosincs vége! Amíg él, mindig magának kell az életét szebbé, jobbá, boldogabbá varázsolnia. Úgy,hogy örül,és hálás, amiért csak lehet.

https://www.youtube.com/watch?v=EQNomGf-nfA&list=RDEQNomGf-nfA#t=95

Telepátia. Vagy nevezzük összetartozásnak?

 

Rég óta foglalkoztat egy kérdés. Sok ember talán nem adna jelentőséget ennek a kérdésnek,de engem érdekel.Talán azért,mert valahol a szívem mélyén tudni szeretném , hogy a múlt valós volt,és a jelen igaz e.Ne írjak rébuszokba:) 
Szóval talán mással is előfordult,hogy valakire gondolt,és lám csak, másnap, vagy harmadnap az útjába került:)És olyan is előfordulhat ,hogy eszembe se jut az illető, mégis találkozok vele. Akkor ezek szerint ő is gondol rám ? Talán olyan erős kötelék van közöttünk, amit soha, semmi nem tud elszakítani? Hiába vége a barátságnak, szerelemnek, közösen eltöltött munkahelyi éveknek. Hiába van közöttünk több száz kilométer távolság, működik a telepátia ? Érezzük egymás gondolatát, szeretetét. Tudjuk,hogy a másiknak bár nem találkozunk, sokat jelentünk.
Talán ezek az érzések , apró másodpercnyi villanások, találkozások azok,amik megmutatják, a múlt igaz történeteit. Kikkel volt igazi , érzelem dús , harmonikus kapcsolatom. És azt is megmutatják, kik azok az emberek akiknek jó pár év elteltével én is még jelentek valamit.
Nekem ez sokat jelent. Mert így tudom, ami elmúlt, vissza nem hozhatom, de ami volt , az akkor igaz volt. 
A sors könyvébe külön fejezetek nyíltak minden egyes ember számára. De érzelmileg remélem egyformán szeretettel gondolunk egymásra.

Apukám története

https://www.youtube.com/watch?v=pEfijN0l2aE

 

Érdemes minden szülőnek megnéznie.

És mondá Máté fiam:" Lákoljátok az Urat,és ő is lájkol titeket!!!! "

Máté kollégám egy fura gyerek:) Az egész biztos, hogy neki a gépi munka maga a pokol. Szerintem ő az egyetlen e gyárban, aki akkor van elemébe, ha filozofálni kell,és érdekes témáról beszélgetni. Minden érdekli,és mindenhez hozzá tud szólni..
A múlt héten voltam olyan szerencsés, hogy vele egy helyen töltöttem el az amúgy monoton 8 órás munkaidőm. Olyan élményben volt részem, amit mondhatom , már nagyon rég éltem át.
Beszélgettünk, viccelődtünk,és Máté bemutatta nekünk szónoki képességét is. 
Nagyon fura volt az előadásmódja, és nyugodtan mondhatom hatásásos.
Nem volt olyan ember a közelünkbe, aki rögtönzött beszédére , ne figyelt volna fel . 
Aztán másnap elgondolkoztam. 
Milyen könnyű lehet minket embereket manipulálni. Nem sok kell hozzá. Egy jó , megnyerő kinézetű ember, jó , lelkesítő szöveg , és jó előadásmód.
Ha ez mind meg van,már kész a siker.Tömegeket lehet mozgósítani, cselekvésre késztetni.
Még akkor is, ha a szónoklat célja nem jó ügynek próbál propagandát csinálni.
Ezért szerintem jó ha az ember figyel,és nem csak a lelkesedés , az ami elindítja benne a tenni akarást, hanem a józan ész is.
Az idézet mondata szerintem bármelyik vallást gyakorló , "reklámozó" pap, hittérítő, vallásos ember szájából elhangozhatna, aki hatni szeretne embertárasira. De szükség van erre? Jó ez nekünk?
Hát van akinek igen. Szükséges a lelkesítés ,. Szükséges a valahová tartozás érzését táplálni.Szükséges sok embernek az a tudat,hogy van egy bizonyos közösség, ahol ő fontos,és számítanak rá. Nincs ezzel semmi baj , ha nem csap át a fanatizmusba a túlzott idea. Ha megtudjuk tartani egészséges , reális , racionális látásmódunkat. Ha megtudjuk húzni azt a határt, ami még normális rajongás, elkötelezettség egy eszme iránt. Máskülönben bármilyen jó ügy mellett teszed le a voksod, károddá is válhat. Egy jó ügy sokat adhat számunkra, de a túlzással sokat is veszthetünk.

Dilemma

 

 

Ebben az évben töltöttem be az 50-ik születésnapomat. Szerintem látszatra jó kondícióba lévő középkorú ember kinézetét keltem. De igazából érzem már a kor okozta gondokat. Lassulok. Nem bírom már úgy az iramot, ahogy még 1 évvel ezelőtt is. Sokszor érzem,hogy az összes erőmet a munkára kell összepontosítsam.. Aztán itthon csak kíméletes üzemmódra kapcsolva próbálok valami látszatát kelteni annak,hogy rend legyen a lakásomban.
Minden tiszteletem azoké a kollégáimé. akik a meló, háztartás mellett még kertet, állatokat is gondoznak , kis gyereket nevelnek. Nincsenek irigylésre méltó helyzetben. 
A legrosszabb az egészben, maga a tudat, hogy fiatalabb nem leszek,és ez az állapot csak romlik. A folyamatos műszak amúgy is tönkre teszi az embert, fizikailag,és szellemileg is. Alvás zavart, magas vérnyomást, cukrot okozhat. És még fene tudja milyen bajok jöhetnek elő az a munkával eltöltött évek alatt.
Már nagyon rég óta kérem a jó Istent,és az angyalaimat,hogy segítsenek nekem valami más melót találni. És úgy látszik,hogy meghallgatták kérésemet. Most itt lenne a lehetősség , hogy váltsak . Miért hezitálok? Miért gondolkozok rajta,ha jobb, kényelmesebb, tisztább, könnyebb??
Egyetlen egy ok tart vissza tőle. A pénz. Mindennek az alapja,és mindennek a megrontója. Jelenlegi munkahelyemen "jól" keresek. Igaz, hajtani kell,és fárasztó. Abból a tartós anyagi adósságból most kezdenék kilábalni, amit az elmúlt 6 év alatt felhalmoztam. Nincs nagy adósságom,de mostanra jutottam el oda,hogy stabilnak érzem az anyagi hátteremet. És ez nagyon fontos. Mostanra jutottam el oda,hogy ha kicsivel is , de segíteni tudnám a gyerekeimet. Igaz, mind kettő keres,és talált magának párt, de sajnos félre tenni egyiknek se tudtam ez idáig. Nagyon rossz érzés, amikor szeretnél jobb életet a gyerekednek,de nem teheted. Ez olyan ,mintha kínoznánk. 
Az a meló, amire most válthatnék más. Tiszta, kényelmes, laza ,és nem kell éjszakázni, hétvégén dolgozni. Kis társaság , csendes környezet . Nagyon csábító. 
Muszáj döntenem,és mérlegelnem. Ha bele gondolok,hogy a nyugdíjig még van jó pár évem ,és egyre kevesebb energiám, nincs más választásom , lépnem kell. És tovább? Hogyan tovább? 
Miből pótolom a kieső jövedelmemet? Hol tudom majd összehúzni a nadrágszíjat? Egyáltalán fog e menni az új munka? Be fogok e illeszkedni az új csapatba? Nehezen döntök. Túlságosan szeretem a biztonságos állapotot. A régit már ismerem, tudom. Szeretem az ott dolgozó embereket,és jól kijövök velük. 
De sajnos egy nagyon fontos szempont kell,hogy lebegjen a szemem előtt igazából. Most még válthatok. Még van lehetősségem. Később már sehová nem kell egy idősebb korú nő. 
Most kell lépnem,még lehet. A kieső pénz pótlására meg majd küld valami megoldást számomra a jó Isten. 
Erőn felül nem szabad ,és nem is érdemes vállalni. Ha egyszer eljárt felettünk az idő,és erre rá jövünk , tegyünk érte,hogy minél tovább élvezzük az életet a szeretteinkkel. Itt e földön , erőben, egészségben , szeretetben, vidáman.

 

Hol a határ??

Én úgy gondolom,hogy ember barát természetű vagyok. Ha valaki segítséget kér, egész biztos számíthat rám. És szeretek is segíteni. Ebben anyámra hasonlítok. Ő volt ilyen természettel megáldva. Ő volt az , aki mindig mindenkinek , mindent elintézett. Kiönthették neki az emberek szívük, lelkük örömét, bánatát , mert türelemmel végig hallgatta szavukat.
Nekem azért sokszor nincs mindenkihez, mindenhez kedvem, türelmem. Talán a húzós , fárasztó meló teszi, de sokszor szeretek elvonulva, magamba lenni a gondolataimmal. 
Ettől függetlenül, feldob ,és jó érzéssel tölt el,ha valaki nekem mondja el életének történetét,és hétköznapi problémáját.
Ha kíváncsi a véleményemre , gondolataimra,és megtisztel a bizalmával. Mi ez, ha nem pozitívum , rám nézve? Maga a tudat , hogy kis odafigyeléssel, türelemmel , másoknak erőt adhatok az elkeseredéssel teli időszakukban ,számomra is erőt ad. De , felmerült bennem egy kérdés. Meddig jó,nekem ,és a másik embernek ez az állapot? Van olyan,mikor fel kell adnom ,és hagynom, hogy a másik egymaga maga járja végig élete történetét? Tehetetlenül nézzem állandó harcát önmagával,és a világgal? Vagy semmivel nem törődve , tartsak ki,és segítsem őt ? Most kezdem érteni spirituális tanítóm bölcs mondatát, mikor kifejtette, az élet a tapasztalásról szól. Azért születtünk,hogy tapasztaljunk, tanuljunk. Mindannyiunknak. Senkit nem lehet megóvni, megvédeni azoktól a érzésektől, eseményektől, aminek az életében be kell következnie, hogy megtanulja feladatát.
Bármennyire szeretném , ha élete jól alakulna ,és bárhogy fognám a kezét , el kell ,hogy engedjem. Neki magának kell harcát megvívnia . És a lecke amit az élet nekünk felad sokszor göröngyös, fájó, nagy pofonokkal járó úttal van egybekötve.
Néha még akkor is, ha luxus kocsiból , barátokkal körül vett mosolygó arcú ismerősünk integet felénk vidáman.
Mert nem tudhatjuk ,hogy legbelül mélyen a lelkében mit érez,mi zajlik le benne.

Hárman párban

 

No ez elég kényes téma, de nem tudom megállni,,hogy ne írjam le a gondolataimat róla.
Egyre több férfi meri felmeri vállalni a másságát. Vagy, ha nem is vállalja, küld olyan jeleket a külvilág felé öntudatlanul, amiből kikövetkeztethető szexuális hovatartozásuk. Igazából számomra is furák ezek az emberek,de az, hogy mit csinálnak ,és kivel a hálószobába , nem rám tartozik. Addig még a környezetében élő emberekhez úgy viszonyul, ahogy azt a normális szemlélet elvárja , nem hinném,hogy megbélyegzést kellene kapniuk.
Sajnos sokan vannak ,akik másképp gondolkoznak erről a témáról. Nem mondom, hogy nincs igazuk. De! Egy esetet azért megosztanék itt veletek. Vannak pillanatok, mikor az ember kitárulkozik , és mesélni kezd.Egy barátom is úgy döntött mese délutánt tart nekem. Őszintén szólva konzervatív vagyok,és kicsit maradi szemléletű szex terén. 
Elmesélte , hogy volt rá alkalom,mikor ő és egy barátja volt egyszerre egy nővel. Fura volt a helyzetet elképzelnem,de ha őket nem zavarta a szituáció. Hármuk közös döntése volt a csoportos gyönyör elérése.
Ami viszont zavart. Az, ahogy ez a barátom, egy másik barátomhoz viszonyult. Nevezzük X-nek ezt a másik barátot. X- talán meleg, talán nem. Talán még magának se vallja be ,hogy nevetése, járása, mozdulatai nem épp férfiasak.Viselkedése normális. Segítőkész, dolgos. Nem csinál semmi megbotránkoztatót. Y barátom , aki büszke, erős , férfi, X láttán mindig pofákat vág,és tüntetőleg kikerüli , mintha X leprás lenne. 
Nem szeretem ezt a viselkedést.Zavar, amikor valakit úgy bántanak,hogy nincs rá okuk. 
Pár mondatot elolvastam a homoszexualitásról. A mai napig nincs rá magyarázat,hogy mitől alakul ki ez a rendellenesség.
Keresték agykutatók a magyarázatot, nézték a génekben tudósok, de eddig semmi magyarázatot nem találtak.
Szóval , ha az okosok nem tudják az okát, úgy gondolom, nekünk buta embereknek nem kellene ítélkeznünk felettük. 
Én úgy gondolom,hogy az a férfi ,aki képes még egy férfival együtt " birtokba " venni egy nőt, ott is vannak gondok. Ott is előfordulhat valami ferdeségre való hajlam. Nem hinném,hogy ez a felállás teljesen normális, és semmi kivetnivaló nincs benne.
De ,ha nincs igazam,és elfogadott, elterjedt, megszokott az emberiségnél, kérem őket, fogadják el azt is ,hogy vannak beteg emberek is . Akik valami oknál fogva más szexuális beállítottságúak, mint mi heterók. Egy ember minősítésénél nem a szexuális beállítottságnak kellene elsődlegesnek lennie. Hanem a jellemnek, emberségnek , 
A többi meg az ő dolga,még tiszteleteben tartja a mi érzéseinket, szokásainkat .
Hisz mi heteroszexuálisak is tudunk megbotránkoztatást okozni a szexuális történetünkkel.

60 felett is van élet:)

60 felett is van élet:)

Ma két gépet megállítottak a gyárba, így csak kettecsként csináltuk a dolgunkat területen legöregebb úriemberrel:) Szerintem tök jól elvoltunk. Ment a meló,és közben beszélgetni is tudtunk kicsit. Számomra nagy élmény volt az Istvánnal eltöltött műszak. Tudom,hogy a fiatalok el se tudják hinni,hogy egy idősödő embernek is vannak álmai, vágyai. Valahogy úgy képzelik,hogy egy életének a felét leélt embernek csak a munka,az unokák ,és a temető van még . Hát nem! 
Sok mindent megtudtam a mai nap folyamán erről a csendes, igyekvő kedves kollégámról , és az ő kedveséről ,akivel nagy boldogságban élnek már egy éve. Beszélgetésünk közbe kiderült,hogy István jó pár évvel ezelőtt lemondott a boldogságról,és azt hitte számára már az élet nem tartogat semmit. Feladta a reményt,és csak a mának élt.
Aztán egyszer csak belépett az életébe nagy ő:) Az ö egyetlen kicsije, akit ismeretségük első napjától , a mai napig szeret.És ami a legszebb, viszont szeretik. Talán a kor, talán a bölcsesség az oka, de ez a két ember olyat tud, amit mi nekünk kapcsolatban élőknek is jó lenne tudnia. Tudni,és alkalmazni azt, ami minden kapcsolat alapja. A tisztelet. Tiszteld, szeresd ,és segítsd a másikat. Előfordulhat az is, hogy saját akaratodat háttérbe helyezve, a másik ember igényét, kérését teljesítve tudunk eljutni arra a boldogságra amire vágyunk. De megtesszük ezt? Vagy inkább az egó ,és a kényelem miatt nem fektetünk energiát a kapcsolat szépségének megőrzésére?
Mi az mit mi nyújtunk párunknak? István ,és az ő párja egymásra támaszkodva , egymást figyelembe véve élik napjaikat. 
Öreg kollégám , hogy szerelmét kimutassa , költők által versekbe öntött érzéseit elszavalja kedvesének. Tök jó volt a mai napom ,mert most már biztosra tudom , az élet még 60 felett is tartogat az embernek boldogságot:)

Virágéknál ég a világ....

 

Tegnap este kiakadtam. Tisztába vagyok vele,hogy mi emberek leginkább húst eszünk. Szeretjük a változatos, egzotikus kajákat. Megkóstolunk mindent ami a szemünket gyönyörködteti , és leteszik elénk az asztalra.. Nincs is ezzel semmi bajom. Tisztelettel, nem kínozva megölni az állatot valahol normális dolognak tartom. Nem szabad magunkat , embereket felsőbb rendűnek , sérthetetlennek képzelnünk. Nem vagyunk azok! Úgy kell bánnunk a természettel, állatokkal, és egymással, mint a kinccsel. Hisz azok is vagyunk. 
Egy nagyon viccesnek szánt békés történet okozott nekem olyan kiakadást, aminek a hatására teljesen lemerevedtem. Előfordulhat, hogy csak engem érint érzékenyen ez a történet.
Sokan megkóstolták már ,és nagyon finomnak találták a békacombot. Én még nem ettem, így véleményt , az ízéről nem tudok mondani. De ! Arról a kivégzési módról igen, amit a kedves ismerősöm elmesélt.
Vannak emberek, akik a béka halálán szeretnének még ráadásul egy jót szórakozni is. 
Ezek az emberek szegény jószágnak a szájába cigarettát tesznek. Így az állat , levegő reményébe csak szívja a dohányt. Szívja, még egyszer csak szét nem durran. Mi ez, ha nem kínzás? Miért kell , nekünk , embereknek önző, szadista módszereket alkalmazni a hús megszerzéséhez? Mi , vagy ki ad nekünk hatalmat arra, hogy ilyen , vagy hasonló módszereket alkalmazzunk a gasztronómiai élvezetünk kielégítésre? Mert , ha őszinték akarunk lenni, nem létfontosságú számunkra a békacomb,és a többi kuriózumnak számító állat húsa.
Panaszkodunk az időjárás viszontagságai ,és a következményei miatt. Ha nem tiszteljük a természetet, benne élő állatokat, miért várjuk el,hogy ők tiszteljenek? Mi az , ami miatt nekünk kivételes helyzetben kellene élnünk? Környezetünket szennyezve, kint a természetben ingyen meglelhető élelmiszereket harácsolva magunkévá tesszük. Meggondolatlanul herdáljuk el, a jövőre nem gondolva azokat a növényeket, állatokat, amiből már így igy kevés van. 
Még talán nem késő! Úgy bánjunk ezekkel a kincsekkel,. természet adta adományokkal, mint egy ékszerrel, ruhával,kocsival amire évekig vártunk , még meg nem kaptuk. 
Hisz értékesek számunkra,és még ükunokáink számára is azok lesznek, ha mi is úgy akarjuk.

Bemutatom egy barátom:)

Imre barátomat legalább 30 éve ismerem. Egy kedves  ibarátnőmnek volt nagyon sokáig az élettársa. Miért érdekes számomra ez a jó madár?:)  Mert igazából nem tudom eldönteni hová tegyem őt. A megnem értett zsenik, vagy a szélhámosok kategóriájába.

Ez az alacsony, kopaszodó, sántítva járó idősödő férfi életére visszatekintve, akár Magyarország  legrégebbi , rock zenekaraiba is játszhatna.  Ismer minden zenészt, aki valamit is elért a szakmában , és volt olyan is  akit ő tanított meg gitározni. Alapi István a legismertebb tehséges művész  akit ő tanított meg gitározni. Életművész, aki sok mindent kipróbált már.  Volt óvó ,és tanítóbácsi. Raktáros ,és  BKV forgalom irányító.  Élete a zene ,  amiben igazán zseni .  A siker , és pénz helyett inkább a szabadsággal járó függetlenséget választotta.  Hogy ez neki jó e, azt nem tudom. de , ha heklyzetébe bele gondolok ,szerintem nem. Ez a szabadság, sokszor fájdalommal járhat. Amikor  tőle tehetségtelenebb emberek játékát hallgatja ,és a közönség nem neki tapsol. Amikor a magányos pillanataiban elgondolkozik életén , és rájön, senki nincs mellette. Senkit nem érdekel ,hogy  mit evett , vagy  él e még. Mégmost is, így 60 éven túl, zenekarok alapításán, sikeres zenei karrierről álmodik amikor van kinek beszélnie terveiről.    Tehetségét elpazarolva   harcol a mindenn napi gondok csapdájába esve. Miközben kívülről fújja az összes külföldi ,és magyar rock zene kottáját, és  szövegét . Sőt , ő maga is ír dalokat.  Így élhetnek azok az emberek ,akik kilógnak a sorból  ,és nem tudnak az anyagias világban érvényesülni?  Azok akik  elhivatottan , szívből szeretnék azt csinálni amihez értenek,és szeretnek. Ezek azok az emberek, akiket majd az utókor fog értékelni, ha valami  olyat alkotnak, amit mi velük együtt élők még nem értékelünk? Vagy csak egy ember közölünk, aki nem hajtotta igába a fejét ,és  nem vállalt kötöttséget semmilyen téren. Talány . Remélem egyszer feladja magányos bojongását , és talál magának egy szerető, megértő társat ,aki vele lesz  jóban, rosszban.

 

https://www.youtube.com/watch?v=WnbpEL6U_9M