Ismertem régen egy férfit. Hogy életét szebbé tegye,versírásba menekült. Álomvilágba ringatta  magát,hogy ne keljen  a  rideg valóság gondjaival szembesülnie.Munkáját letéve ,lovagi kor, hős , büszke  harcosának bőrébe bújt.  Mindent  elsöprő, perzselő,szenvedélyes szerelemről, bátor, hős tettekről szóltak költeményei.   Komoly  csodáló tábora ,  magyar  Shakespeare  néven emlegette.   Ámulták kifejező képességét, dús  fantáziáját.  Éjjele-nappala már csak arról  szólt, hogy versein keresztül élhesse  meg nem élt életét.    Most, hogy sok év után , én, a blogírással próbálkozom,kezdem őt kicsit megérteni. Az írás  sok mindenre jó.  Az érzésed, bánatod, örömöd , vágyad ,mind kifejezheted vele.    Lehetsz királynő,vagy akár  szuper sztár.  Fantáziád  szüli  képzeletbeli életed.  Cikázhatsz kedvedre korok,dimenziók közt.  Álomvilágod egybemosódva vállik valóságod részesévé,és e miatt életedet  szebbnek fogadod el.  Mint egy magadat gyógyító terápia része. Megkönnyebülsz általa. Fellélegzel,és új erőre kapsz,hogy tovább menj az élet rögös útján.  Fejlesztheted  vele szókincsedet.    Írás közben jöhet  a megvilágosodásod.  Téged foglalkoztató kérdésedre  magad adod meg a választ .  Én nem  akarok álom világot magamnak. Talán jobb,ha az ember marad a realitások talaján. Ha nem menekül,hanem a való világ szépségeit tanulja meg észre venni. Inkább azt  szeretném, ha írásaim   életről ,és valóságról szólna.  Olyan dolgokról ,amik sok embert érdekelhet.  Ha  a gondolataim,és tapasztalataim,  leírása  segitséget nyújtana ,hogy  az élet  nem egyszerű, de szép. Talán nem fogom sokáig írni ezt a sorozatot,de még van mit mondanom,és van bennem hajtó erő,hogy csináljam,addig írni fogok. Jó  amikor ismerősök,i smeretlenek hozzá szólnak írásaimhoz,vagy  személyesen mondanak pár szót .

Köszönöm nektek,akik olvassátok írásaimat:)