Címkefelhő
Feedek
Megosztás

Telepátia. Vagy nevezzük összetartozásnak?

 

Rég óta foglalkoztat egy kérdés. Sok ember talán nem adna jelentőséget ennek a kérdésnek,de engem érdekel.Talán azért,mert valahol a szívem mélyén tudni szeretném , hogy a múlt valós volt,és a jelen igaz e.Ne írjak rébuszokba:) 
Szóval talán mással is előfordult,hogy valakire gondolt,és lám csak, másnap, vagy harmadnap az útjába került:)És olyan is előfordulhat ,hogy eszembe se jut az illető, mégis találkozok vele. Akkor ezek szerint ő is gondol rám ? Talán olyan erős kötelék van közöttünk, amit soha, semmi nem tud elszakítani? Hiába vége a barátságnak, szerelemnek, közösen eltöltött munkahelyi éveknek. Hiába van közöttünk több száz kilométer távolság, működik a telepátia ? Érezzük egymás gondolatát, szeretetét. Tudjuk,hogy a másiknak bár nem találkozunk, sokat jelentünk.
Talán ezek az érzések , apró másodpercnyi villanások, találkozások azok,amik megmutatják, a múlt igaz történeteit. Kikkel volt igazi , érzelem dús , harmonikus kapcsolatom. És azt is megmutatják, kik azok az emberek akiknek jó pár év elteltével én is még jelentek valamit.
Nekem ez sokat jelent. Mert így tudom, ami elmúlt, vissza nem hozhatom, de ami volt , az akkor igaz volt. 
A sors könyvébe külön fejezetek nyíltak minden egyes ember számára. De érzelmileg remélem egyformán szeretettel gondolunk egymásra.

Láthatatlan háló

Az ember élete folyton változik . Kinőjük az óvodát, iskolát. Férjhez megyünk ,megnősülünk. Más városba költözünk . Új munkahelyre megyünk. A régi , megszokott életünket feladva új világ nyílik meg előttünk. Ezek a változások hatással vannak az emberi kapcsolatainkra is. Van akivel szétválnak útjaink,és vannak, akik helyükre lépnek az életünkbe. Sokszor fáj a búcsúzás ,és nehéz elfogadni azt a tényt , hogy az akit szeretünk, közel áll hozzánk elhagyja a mi megszokott világunkat. Ezek az emberek azok, akiket soha nem fogunk elfelejteni. Lehet, hogy soha többet nem találkozunk velük. Soha többet nem beszélünk velük, de gondolni egész biztos fogunk rájuk. Érdekel a sorsuk, és szívesen töltenénk velük az időt még sok év eltelte után is. Persze az internet elterjedésével van rá mód, hogy a rohanó világ ellenére néha , ha csak pár mondatot is beszéljünk ezekkel a szívünknek kedves emberekkel. És ez jó! Nézzük fotóikat ,és örülünk, ha látjuk szerencsés, boldog életet élnek.
Ők lehetnek azok, akik talán hasonló gondolkodással, lelkivilággal rendelkeznek mint mi. Csak épp más az életútjuk. Más küldetésük itt e Földön. Anett-nak, hogy egy más kontinensen éljen ,és más világ embereit is megismerje a férjével. Anitának, Vikinek,hogy más munkahelyen dolgozzon. Marikának, hogy szülőföldjén éljen továbbra is. Ildikónak a nagy Budapesten kell az emberek testét, lelkét ápolnia. És sorolhatnám még. De egy a lényeg. Az a fonál, ami összeköt ezekkel az emberekkel elég erős. Soha nem fog elszakadni. Gondolni mindig fogok rájuk. És azokra is ,akiket nem említettem meg, de remélem érzik azt amit én érzek irántuk.