Tegnap este kiakadtam. Tisztába vagyok vele,hogy mi emberek leginkább húst eszünk. Szeretjük a változatos, egzotikus kajákat. Megkóstolunk mindent ami a szemünket gyönyörködteti , és leteszik elénk az asztalra.. Nincs is ezzel semmi bajom. Tisztelettel, nem kínozva megölni az állatot valahol normális dolognak tartom. Nem szabad magunkat , embereket felsőbb rendűnek , sérthetetlennek képzelnünk. Nem vagyunk azok! Úgy kell bánnunk a természettel, állatokkal, és egymással, mint a kinccsel. Hisz azok is vagyunk. 
Egy nagyon viccesnek szánt békés történet okozott nekem olyan kiakadást, aminek a hatására teljesen lemerevedtem. Előfordulhat, hogy csak engem érint érzékenyen ez a történet.
Sokan megkóstolták már ,és nagyon finomnak találták a békacombot. Én még nem ettem, így véleményt , az ízéről nem tudok mondani. De ! Arról a kivégzési módról igen, amit a kedves ismerősöm elmesélt.
Vannak emberek, akik a béka halálán szeretnének még ráadásul egy jót szórakozni is. 
Ezek az emberek szegény jószágnak a szájába cigarettát tesznek. Így az állat , levegő reményébe csak szívja a dohányt. Szívja, még egyszer csak szét nem durran. Mi ez, ha nem kínzás? Miért kell , nekünk , embereknek önző, szadista módszereket alkalmazni a hús megszerzéséhez? Mi , vagy ki ad nekünk hatalmat arra, hogy ilyen , vagy hasonló módszereket alkalmazzunk a gasztronómiai élvezetünk kielégítésre? Mert , ha őszinték akarunk lenni, nem létfontosságú számunkra a békacomb,és a többi kuriózumnak számító állat húsa.
Panaszkodunk az időjárás viszontagságai ,és a következményei miatt. Ha nem tiszteljük a természetet, benne élő állatokat, miért várjuk el,hogy ők tiszteljenek? Mi az , ami miatt nekünk kivételes helyzetben kellene élnünk? Környezetünket szennyezve, kint a természetben ingyen meglelhető élelmiszereket harácsolva magunkévá tesszük. Meggondolatlanul herdáljuk el, a jövőre nem gondolva azokat a növényeket, állatokat, amiből már így igy kevés van. 
Még talán nem késő! Úgy bánjunk ezekkel a kincsekkel,. természet adta adományokkal, mint egy ékszerrel, ruhával,kocsival amire évekig vártunk , még meg nem kaptuk. 
Hisz értékesek számunkra,és még ükunokáink számára is azok lesznek, ha mi is úgy akarjuk.