Címkefelhő
Feedek
Megosztás

Irigység helyett:)

Amíg mások életével vagyunk elfoglalva, nem lesz időnk azokon a dolgokon javítani, amelyekkel nem vagyunk megelégedve saját magunkkal kapcsolatban. Ahelyett, hogy másokra irigykednénk, inkább gondolkozzunk el azon, hogyan szerezhetnénk meg mi magunk az áhított dolgokat. Egy kicsivel kevesebb önsajnálat, egy kicsivel több erőfeszítés, és máris nem lesz kire irigykednünk.

Richard Templar

Ha rossz a kedvem



Van úgy az ember, hogy nem sikerül neki semmi. El megy mindentől a kedve. Nem akar emberekkel találkozni, beszélgetni. Magára zárná az ajtót ,és csak lenne . Nyalogatná képzelt lelki sebeit, amivel mások okoztak fájdalmat. Érzi, hogy nem jó ez így, de húzza, halassza a kilábalást ebből a magát kínzó állapotból. Miért csináljuk? Szerintem önsajnálatból. Könnyebb másokat hibáztatni sérelmeinkért, mintha magunkba keresnénk meg a hibát. Pedig mi se vagyunk tökéletesek. Mi is hibázunk. Sőt! Fájdalmat is okozunk sokszor. Ezért el kell gondolkozni, hogy a sérelmünknek van e valós alapja. Én ezt csak egyedül tudom megtenni. El vonulva az emberektől . Bele képzelve magam a másik helyzetébe. Elfogulatlanul. Mert csak így tudod kicsit is megérteni őt, aki megbántott akarva, akaratlanul. És így jöhetsz rá mi a gyenge pontod, ami miatt ezt a konfliktust sérelemként kezeled. Min kell neked változtatnod. Mert ugye nekünk is alkalmazkodnunk, fejlődnünk kell a világhoz ,és ember társainkhoz. Persze előfordul, hogy mielőtt megtennéd a magányos elemző gondolkodást le kell csillapodnod. Nekem vannak ilyen helyzeteim:) Nagyon el tud önteni a méreg:) Talán ilyenkor szenvedélyesebb vagyok a kelleténél. Hát akkor felülök a biciklire , bedugom a fülhallgatót , és tekerek. Tudom. Ezt nem épp baleset mentes megoldás. De vannak angyalaim:) Vigyáznak rám:) És azért figyelek az útra. De a jó csápolós , erőteljes zene csodákra képes. Kihozza belőled az egész negatív energiát. Lenyugtat, és elűzi az összes dühödet, mérgedet.
Ha pedig tél van ,és nincs bicikli, zenére óbégatni, otthon is lehet. Bár nem biztos ,hogy a szomszédok ezt tolerálják. És persze nem biztos az se, hogy neked ugyanerre van szükséged. Van aki kiírja magából a fájdalmat, mérget. És van aki gondolatban mondja el annak ,aki megbántotta. És talán a legjobb ha szóban megbeszéled ,és rendezitek egymással azzal a problémát, aki okozta neked.

Térj vissza az emberekhez!!!

Volt egyszer egy kis család. Apa, anya, gyerekek. Az apa dolgozott, Az anya dolgozott,és ellátta a családot. A gyerekeknek pedig semmire nem volt gondjuk. Iskolába jártak ,és csak nőttek. Az anya mindenben támogatta , kiszolgálta az urát ,és a gyerekeket. Leste minden gondolatukat, kívánságukat. Mindent megoldott elintézett helyettük, magát nem kímélve. De , egyszer csak valami elromlott:( A házasságnak válás lett a vége. Az asszony magára maradt. A gyerekek már nagyok,és élik a maguk , saját életét. Most egyedül él egy lakásban , magára zárt ajtó mögött. Nem dolgozik,és ritkán megy emberek közé. Talán jó neki ez az állapot. Talán nem. Nem tudom. Nem tudom mit érez ,és mi járhat a fejébe. De azt tudom, hogy a magány, munkanélküliség semmi jóra nem vezet. Nehéz lehet egy családot kiszolgáló anyának egyik napról a másikra elfogadni,hogy már nincs kikért önfeláldozó , magát elhanyagoló szerepe megszűnt. Nincs már aki után pakolnia kellene. Akik miatt a karton vizet cipelnie kell meló után haza felé. Megszűnt az eddigi életének értelme. De meddig maradhat az ember ebben a magányos, semmi állapotban? Van ennek az állapotnak értelme? Szerintem igen, van értelme,ha elgondolkozik eddigi életén. Ha rájön, ne szolga legyen, hanem egy csapat lelke. Mi nők vagyunk azok, akiknek fontos szerep jutott a család össze tartásában. Nekünk kell mindenre ,és mindenkire oda figyelnünk , észben tartanunk. Nem könnyű feladat. Ezért, hogy ez működjön kell egy kis önzőség:) Magunkkal is kell foglalkoznunk. Nekünk is kell, hogy legyen örömünk. Nem feláldozni kell magunkat a többi ember miatt. Az áldozati szerep semmi jóra nem vezet. Semmibe nézik törekvésünket, munkánkat. Természetessé válik a család többi tagja számára ,hogy mi mindig megoldjuk , megcsináljuk helyettük. Érzéketlenné, és követelőzővé tesszük őket, és közben őket hibáztatjuk a saját magunk hülyesége miatt. Ha rájön ez az asszony ,hogy mit,és hol rontott el, akkor van értelme annak,hogy visszavonultan él most. De ezt sokáig nem szabad csinálnia!!! Kell a pénz, és a társaság.A depresszióra van gyógyszer, de a legjobb a meló,és az emberek közelsége. Ha nehezen is ,de fel kell állni!!!
Nem engedhetjük meg magunknak az önsajnálatot. Ki kell evickélni belőle ,és menni előre. Nem lehet elbukni, és veszni hagyni mindent amit az évek alatt elértünk. A múltból tanulnunk kell. A jövőnket meg tervezni ,és életre kelteni.

Börtön,melybe saját magadat zárod.

Miről szeretnék irni? Az önsajnálatról.Miért ezt a cimet adtam a mondandómnak?Mert szerintem az önsajnálat az élet egyik megrontója:( Képesek vagyunk napokig,hetekig,sőt néha  életünk végéig az önsajnálat állapotába lenni.Pedig semmi értelme.Mások,és a körülmények okolása csak álca,arra,hogy elhigyjük az élet rossz,nehéz,igazságtalan,és kemény.Hát ja! Az,ha ezek a gondolataink,és igy is szeretnénk látni a világot. de milyen az élet,ha másképp állunk hozzá?Nem könnyű,és vannak kihivások,amikor állni kell a sarat,De kinek az életében nincsennek???Az önsajnálat csak gyengit,és elüldöz minden jót,szépet az életünkből.Mély,sötét ,sivár világba visz,ahonnan egyre nehezebb a kiut. És különben is miért sajnálod magad? Mert magányos vagy? Vagy szegény? Nincs munkád? Betegséggel kell együtt élned? Ezek az élet vele járója.Mindenkinek más-más jut.Ha elfogadod,hogy  problémád van,és azon dolgozol,hogy megold, kapsz segitséget.Sok féleképp.Állj meg,és próbáld ki! Milyen lenne vaknak lenni? Na ugye mennyivel jobb, hogy látsz,és biztonsággal közlekedhetsz!?  Már egy ok,hogy ne magad sajnáld. Vagy  nincs munkád? Keress! Ne add fel! Aki keres,az talál! Nem biztos,hogy  tökéletes,minden szempontból megfelelő meló,de van! És ez a lényeg! Csak rajtad áll,hogy mit szeretnél. Talán a magányból,társtalanságból a legnehezebb kijönni.De lehetséges! Csak ne siránkozz!!Ne sajnáltasd magad! Mert nincs okod. Ha  már van,aki figyel rád,beszélget veled,akkor nem vagy egyedül.De! Azt az embert mindenki kerüli,aki csak panaszkodni tud.Mutasd meg,hogy tasd meg,hogy te más vagy:) Mutsad azt az arcot,aki igazából vagy! Mosolyogj,figyelj másokra.hallgasd meg őt,és rájössz.másnkl is vannak próblémái. Segits ,ha tudsz,mert azáltal erősödsz ,és megtapaszatlod a jó érzést,hogy erős vagy,és mindenből fel tudsz állni,csak akarni kell!