Címkefelhő
Feedek
Megosztás

Anyám álma

Ahogy öregedett anyum, egyre többször mondott olyan dolgot  amit én még  fiatalon nem értettem.  Furcsálltam és talán kicsit is idegesítő volt számomra  sokszor  elképzelései  a világról, életről. Most, hogy én is beléptem a középkorúak táborába kezdem átélni és megérteni őt. Nagyszüleim és nővérem halála után ő ott maradt egyedül szülővárosomban. Még én 20 km-rel távolabb éltem akkor még férjemmel és a két gyerekkel. Ha volt  időnk  kimentünk  hozzá,de azaz  idő mit ott töltöttünk csak egy pillanat lehetett számára a magányosan eltöltött órákhoz, napokhoz képest. Most kezdem megérteni azt  amit annak idején hülyeségként kezeltem.  Vágyott egy nagy házra ahol mi, a gyerekeinkkel  közösen és vele élhettünk volna. Egy kis kert,  egy kis udvar és egy garázs, ahol volt férjem maszekolhatott volna. Együtt lett volna a család. Közös ebédek, vacsorák. Közös kerti munka  és közös ünnepek. Most,hogy felnőttek a gyerekeim, most  így 50 évesen érzem,tudom mennyire rossz volt számára a magány. Mennyire feleslegesnek és üresnek érezhette napjait. Nem volt aki egy kis boldogságot, ricsajt  okozott  a   csendes lakásban. Mára már nekem is nagyok a gyerekeim. Élik a saját életüket. Lányom Pesten, fiam itt a városban  a barátnőjével. Tudom nem lenne jó ha együtt élnénk mind, mert kell  a szabadság, önállóság. A generációk közti  nézeteltérés, súrlódás  akár meg is mérgezhetné kapcsolatunkat. Bele kell törődnöm, hogy felnőttek és egyre ritkábban igénylik segítségemet. Talán így van ez jól. Örülnöm kell  annak a kicsi időnek mit közösen eltöltünk. Elfogadni  döntésüket és támogatni  elképzeléseiket.  Anyum álma nem valósult meg. De bízom, hogy az enyém megfog. Egy kis parasztház vidéken, ahová majd gyerekeim,unokáim  mindig szívesen jönnek ha lesz szabadidejük ,mit velem akarnak eltölteni.

Utólsó közös képünk:(

 

Dilemma

 

 

Ebben az évben töltöttem be az 50-ik születésnapomat. Szerintem látszatra jó kondícióba lévő középkorú ember kinézetét keltem. De igazából érzem már a kor okozta gondokat. Lassulok. Nem bírom már úgy az iramot, ahogy még 1 évvel ezelőtt is. Sokszor érzem,hogy az összes erőmet a munkára kell összepontosítsam.. Aztán itthon csak kíméletes üzemmódra kapcsolva próbálok valami látszatát kelteni annak,hogy rend legyen a lakásomban.
Minden tiszteletem azoké a kollégáimé. akik a meló, háztartás mellett még kertet, állatokat is gondoznak , kis gyereket nevelnek. Nincsenek irigylésre méltó helyzetben. 
A legrosszabb az egészben, maga a tudat, hogy fiatalabb nem leszek,és ez az állapot csak romlik. A folyamatos műszak amúgy is tönkre teszi az embert, fizikailag,és szellemileg is. Alvás zavart, magas vérnyomást, cukrot okozhat. És még fene tudja milyen bajok jöhetnek elő az a munkával eltöltött évek alatt.
Már nagyon rég óta kérem a jó Istent,és az angyalaimat,hogy segítsenek nekem valami más melót találni. És úgy látszik,hogy meghallgatták kérésemet. Most itt lenne a lehetősség , hogy váltsak . Miért hezitálok? Miért gondolkozok rajta,ha jobb, kényelmesebb, tisztább, könnyebb??
Egyetlen egy ok tart vissza tőle. A pénz. Mindennek az alapja,és mindennek a megrontója. Jelenlegi munkahelyemen "jól" keresek. Igaz, hajtani kell,és fárasztó. Abból a tartós anyagi adósságból most kezdenék kilábalni, amit az elmúlt 6 év alatt felhalmoztam. Nincs nagy adósságom,de mostanra jutottam el oda,hogy stabilnak érzem az anyagi hátteremet. És ez nagyon fontos. Mostanra jutottam el oda,hogy ha kicsivel is , de segíteni tudnám a gyerekeimet. Igaz, mind kettő keres,és talált magának párt, de sajnos félre tenni egyiknek se tudtam ez idáig. Nagyon rossz érzés, amikor szeretnél jobb életet a gyerekednek,de nem teheted. Ez olyan ,mintha kínoznánk. 
Az a meló, amire most válthatnék más. Tiszta, kényelmes, laza ,és nem kell éjszakázni, hétvégén dolgozni. Kis társaság , csendes környezet . Nagyon csábító. 
Muszáj döntenem,és mérlegelnem. Ha bele gondolok,hogy a nyugdíjig még van jó pár évem ,és egyre kevesebb energiám, nincs más választásom , lépnem kell. És tovább? Hogyan tovább? 
Miből pótolom a kieső jövedelmemet? Hol tudom majd összehúzni a nadrágszíjat? Egyáltalán fog e menni az új munka? Be fogok e illeszkedni az új csapatba? Nehezen döntök. Túlságosan szeretem a biztonságos állapotot. A régit már ismerem, tudom. Szeretem az ott dolgozó embereket,és jól kijövök velük. 
De sajnos egy nagyon fontos szempont kell,hogy lebegjen a szemem előtt igazából. Most még válthatok. Még van lehetősségem. Később már sehová nem kell egy idősebb korú nő. 
Most kell lépnem,még lehet. A kieső pénz pótlására meg majd küld valami megoldást számomra a jó Isten. 
Erőn felül nem szabad ,és nem is érdemes vállalni. Ha egyszer eljárt felettünk az idő,és erre rá jövünk , tegyünk érte,hogy minél tovább élvezzük az életet a szeretteinkkel. Itt e földön , erőben, egészségben , szeretetben, vidáman.

 

Jövőkép


Tegnap a gyárban a mi részlegünkre tettek egy 61 éves férfit. Most nem rég lett csak cégünk alkalmazottja szegény.
Egész műszak alatt rá kellett dolgoznunk , mert bárhogy szeretett volna felpörögni , nem ment neki. Lassan ,és ügyetlenül, de teljes oda adással csinálta a munkáját. Ahogy ott dolgozott közöttünk , elgondolkoztam. 11 év van csak kettőnk között. Belőlem mi lesz ennyi idős koromba? Fogok még bírni melózni? Vagy teljesítő képességemet elvesztése után , lapátra tesznek? Öregségemre a kukánál fogok utcai harcot vívni a kidobott száraz kenyéréért?
Mit kellene tennem, hogy a fizikai , szellemi aktivitásomat megőrizzem? Hogy még az előttem álló 15-20 évet végig tudjam robotolni? Az a meglátásom , hogy ezt a tempót ,amit a mai cégek elvárnak a dolgozóiktól nem lehet 60 év felett teljesíteni.
Rájöttem a megoldásra . Nyugdíj biztosítás helyett , másra teszek félre. Elkezdek gyűjteni a fiatalok által kedvelt extasy-ra . Talán azzal majd végig bírom majd dolgozni az előttem álló több mint 10 évet a nyugdíjig. Ha megélem egyáltalán. Ha nem , végrendeletemben a maradék adagomat melós társam számára adományozom.
Ha van jobb ötletetek , osszátok meg velem. Hogy lehet az egyre nagyobb elvárásoknak megfelelni , azoknak az embereknek, akik már leginkább pihenésre , nyugalomra vágynak.Betegséggel , állandó fáradsággal küszködnek.

Az öregedésről

Van egy ismerősöm,aki nem tudja,akarja  feldolgozni,hogy öregszik. Persze nő:) Persze, nem könnyű elfogadni a tényt, hogy  elszalad velünk az idő. Az ember haja deressé vállik,és elkezd fájni  minden porcikája. Nem  lát csak szemüveggel,és lassit a rohanó tempón.  Ha szabad hétvégéje van, többre becsüli a kényelmes ágyat,mint egy jó bulizást. Már nem akar állandóan menni,mint a mérgezett egér:)   Előjönnek a  szervi bajok, amivel aztán megkezdődik az orvosokhoz járós kálvária. Talán  a legnagyobb baj, hogy a mai  életvitel  egyre több stresszel,teherrel jár:( Multkor  egy riport volt a  rádióba,ahol elhangzott,hogy folyamatos műszakban  dolgozó emberek  az átlagnál hamarabb  halnak meg. Ez azért  nagyon elkeseritő:(  Anita kolléganőm biztos most mondaná,hogy negativ vagyok. De én inkább realistának nevezném magam. Mert attól,hogy rózsaszinbe látnánk a világot , még a  gond  nem oldódott meg. A gond pedig az,hogy hamarabb öregszünk . Tovább kellene birni dolgozni,mint régen. Mit lehet tenni,hogy birjuk a gyűrődést?  Van azért sok lehetősség .  Ha teheted pihenj. Ne nézz tv-t,mert a hirek, és a sorozatok,csak butitanak, lenyomnak. Sétálj kint a szabadba,természetbe.  Tarts állatot. A kutyus,cica,sok szeretet tud adni,és jó kedvre derit. Séta közben figyeld a gyerekeket. Olyan sok szép ,vidám pillanatot  vehetsz igy észre. Szedj vitaminokat,ha te hiszel benne. Kevés húts,és sok zöldséget ,gyümölcsöt egyél. És ha tehetd,és bevállalod,bohóckodj. Kell,hogy az ember ne  mindig legyen komoly. Néha a felhőtlen ,gyerekes viselkedésnek is szükséges,hogy   érezzük még a fiatalság izét.  Ha zavar az öregedés  jelei , adj magadra. A hajadat , akár a  családod valamelyik tagja is be tudja festeni.  Kis smink,lakk,és máris fiatal,csinos ,kivánatos  vagy.  persze,ezt csa a nőknek ajánlom:) A férfiak is találnak  szerintem  ezek közt olyat, amivel tovább fiatalosan tarthatják magukat.  De a leglényegesebb ,és a legegyszerübb megoldás,ha a lelkedet  megőrzöd fiatalnak.  Akkor a  tested bárhogy öregszik,sose  fogod magad öregnek  érezni:)  Csak fizikailag.

 

Az újszülött érzékszervei működnek, méghozzá finoman, érzékenyen, pontosan. Szép neve is van az érzékek eme frissességének: fiatalság. Mi "felnőttek", mi már semmit sem érzünk. Érzékeink tompák, fásultak. Nem az életkor, inkább a megszokás átka tette bőrünket oly kérgessé, elhalttá, érzéketlenné, akár az orrszarvú, a krokodil páncélja.

FRÉDÉRICK LEBOYER

francia szülész- nőgyógyász,és iró