Nem tartom magam jó anyának. A gyerekeimmel állandóan vitám van. Talán generációs probléma csak , de az is lehet,hogy teljesen más.s Nem érzik érzik tanácsaim, cselekedeteim mögötti jó szándékot, tapasztalatot. Mennének a saját fejük után. Talán mi is ilyenek voltunk:)
Ahogy beszélgetek más velem egyidős szülőkkel vannak akiknél ez a szülő- gyerek kapcsolat még rosszabb, vagy teljesen megszűnt.
Mi lehet az oka? Ezen töröm az agyam már egy jó ideje.. Mit kellene nekik, vagy nekem tennem, hogy utódaink megértsék nem rosszat akarunk. És mi vezethetett el egy szoros kötelékkel , rendelkező családot a széthúzáshoz, elidegenedéshez?
Mi szülők hibázhattunk?
Ha vissza gondolok azokra az évekre, amikor kicsik voltak a gyerekeim előfordulhatott ez is. Akkoriban eléggé zűrös volt az anyagi hátterünk, ami miatt állandóan dolgoztam. Nem kaptak meg mindent, de próbáltuk megadni amit csak tudtunk. Talán ,ha többet játszottam , beszélgettem volna velük más lenne a helyzetünk?
Vagy bárhogy is cselekedtem volna annak idején a kapcsolat romlása mindenféleképp bekövetkezett volna? Nem tudom:(
A világ amiben élünk nagyon anyagias, erőszakos lett. Olyan iramot diktál a média ,és a divat, amit sok szülő nem képes követni. Megteszi amíg bírja. Erőn felül bevállalunk hitelt, plusz munkát annak reményében,hogy gyerekünk értékelni fogja fáradozásunkat. Képesek vagyunk nekik megadni azt, ami számunkra lehetetlen. De meddig lehet ezt így csinálni? Eljön az idő mikor belefáradunk. Nem bírjuk az iramot ,és a lehetősségeink is korlátozottak lesznek. Rájövünk, hogy nem jó úgy ahogy eddig támaszt nyújtottunk számukra. Szeretnénk, ha a saját lábukra állnának . Mennyire hajlandóak ők ezt elfogadni? Az én gyerekeim elfogadták. Néha vannak nézeteltérések,és viták ,de azt érzik,és tudják,hogy jót akarok. Aztán vannak azok a felnőtt gyerekek akik nem értik, miért hozták szüleik ezt a döntést. Anyjuk , apjuk ellenséggé válik számukra az által,hogy a megszokott kényelmet, igényeiket nem akarja már a szülő kielégíteni. Gyűlölködés, viszály , utálkozás ,unokákkal való zsarolás teszi tönkre azt a maradék jót ami még fellelhető ezekben a kapcsolatokban. Az ilyen mentalitással , felfogással rendelkező emberek olyan neveltetést adnak gyermekeiknek ami szerintem semmi jóra nem vezet. Egy olyan erkölcsi mintát látnak otthon a szülőtől ami a jövőjüket ,és a szülő jövőjét is lényegesen befolyásolja. Az a szülő, aki arra neveli gyerekét,hogy anyagi,és kényelmi szempontok alapján szeresse, vagy gyűlölje nagyapját, nagyanyját, vagy bármelyik rokonát saját maga alatt vágja a fát. Idővel megtapasztalhatja azt a fájdalmat, magányt, veszteséget, megaláztatást, amit a követelődző anyagias egója miatt szülei átéltek az évek során . Mikor maga tehetetlen, beteg , ápolásra szoruló , idős korában vissza gondol életére talán rájön hol hibázott, de akkor már késő lesz. Talán rájön. De az is lehet,hogy értetlenül , tele fájdalommal csalódottsággal egyedül indul el azon az úton,hol jó lenne ha valaki fogná a kézét.
A Földtől való búcsúzásként utolsó sóhajában szomorú gondolattal távozik. "Pedig én mindent megtettem! Miért ??"