Másfél éve üresen áll anyám lakása. Nagyon ritkán jutok ki,de érdekes módon a virágai még mindig élnek,és szépek. Pedig ritkán vannak megöntözve. Lassan neki kell állnom valamit kezdeni azokkal a tárgyakkal, emlékekkel, amit hátrahagyott nekem. Nem sok,és csupa értéktelen ósdi, agyon kopott dolog, de nehezemre esik mégis kidobni őket. Ha jól belegondolok,minden érték,csak nem biztos ,hogy nekünk:) Valaki másnak . Anyám se nagyon dobott ki semmit. Emlékszem, még a műanyag kupakokat is gyűjtötte, hogy segítsen a rimóci kislánynak a rokkant kocsit megvehessék. Sokszor vitte az intézetbe azokat a ruhákat, amit a gazdájuk már megunt,de az ott lakók örömmel fogadtak.
Most rajtam a sor,hogy leltárt készítsek megmaradt dolgairól,és úgy hasznosítsam,hogy ha tudok,segítsek vele másokon.
Rengeteg könyveit egy intézmény kapja meg,ahol az ott tartózkodók egyéb elfoglaltság híján olvashatják majd. A megmaradt ruháit a vöröskereszt ,és a családsegítő fogja megkapni. Azok a bútorok , konyhai eszközök, amik még használhatók egy alapítvány kapja meg,aki szétosztja majd a rászorulók közt. Igazából nekünk,a családjának,csak az emlékek maradnak ,és a négy falból álló lakása. Remélem szerinte is jól döntöttem,és helyesli ahogy próbálom őt nehezen,de elengedni.