A tegnap éjjeli műszak volt az utolsó a gyárban. Eljött ez az éjszaka is. Nem voltam rá felkészülve. Valahogy az eszem tudta, de nem akarta elfogadni. Pedig a felmondási időm alatt sokan megkérdezték, hogy jól meggondoltam e. Szóval az,hogy egyszer le kell adnom a kulcsokat, és búcsút kell vennem a kollégáimtól el fog jönni.
Ez az éjszaka vegyes érzelmekkel teli állapotban tartott és sokkoló volt számomra. 
Sajnos nehezen szánom rá magam,hogy a megszokott rutin életet , feladjam és elinduljak az ismeretlenbe.
De most több hónap gondolkozás után megtettem. Elindultam , mert úgy érzem többre vagyok képes, mint egy gyárban robotolni. Szeretném magam kipróbálni máshol ,másképp. Itt ebben a gyárban nekem már nincs esélyem másra ,csak a kétkezi munkára. Másra vágyom most már. Vannak elképzeléseim, amit szeretnék megvalósítani , de a folyamatos műszak miatt nincs rá időm. 
Tegnap éjjel számomra nem a munkáról szólt. A búcsúzásról.Elköszönni a barátoktól, a környezettől. Amikor az ember azzal szembesül,hogy szeretik,és féltik az egy nagyon jó érzés. Elkezd fájni a szíve,és minden porcikája a változás ellen küzd. Megkérdőjeleződik döntésének helyessége. Kétségbe esve akarja a régit,mert azt már tudja milyen. Kényelmes , sokszor jó döntés maradni abban a helyzeten amit megszokott ,és szeret az ember. Én a gyárban csak az embereket szerettem. A gépeket, zajt, monotonságot,éjszakázást nem.
A kollégáim hiányozni fognak. Nehezen engedek közel magamhoz bárkit. De azokat akiket megszeretek, évekig nehezen viselem hiányukat. 
A tegnap éjjel olyat tapasztalhattam meg ami sokszor ritka egy ember életében. Őszinte, valós, szeretetet, jó kívánságokat. Tiszta ragaszkodást, fájó búcsúzkodást. 
Éreztem szavaikban a csalódástól, rossz döntésem következményétől való féltést,és azt,hogy visszavárnak. Nehéz ilyenkor az érzelmeken uralkodni.Nekem nem sikerült. Nem szégyenlem bőgtem. Még nem tudom,hogy döntésem milyen hatással lesz életemre. Azt se,hogy új helyemen milyenek lesznek a kollégák. De azt tudom ,hogy az embernek muszáj néha nehéz döntéseket hoznia, ha másra vágyik, mint amiben van. Néha a biztosat fel kell adnia, és elindulni az ismeretlenbe.Merni kockáztatni, mert másképp soha nem jön el a vágyott élet. Megmarad a nyugodt, örömtelen , szürkeségben . Mostanra már tudom ,hogy az én világom nem a gépek monoton zaja. Mernem kell feladni a biztonságomat , ha másképp szeretném az életemet élni. 
Köszönök mindent kollégáimnak, amit az eltelt 9 év alatt kaptam tőlük. 
Köszönöm,hogy megismerhettem őket,és együtt dolgozhattam velük. Sok szép közös emléket kaptam tőlük.Kívánom,hogy legyen erejük ,kitartásuk, jó kedvük egészségük a gyárban végzett munkához. 
Mindent köszönök:)