Címkefelhő
Feedek
Megosztás

Nem adhatod fel !!!!!

A hét elején volt nálam egy szívemhez közel álló nőszemély Imádja őt mindenki a jó szívéért, humoráért. Ahová beteszi a lábát, ott vidámság, jó kedv lesz. Szóval ő, ő, akiből egy van és egyéniség. Az élet ugyan nem habos torta számára, de állja a sarat és megpróbál mindenből a legjobban kijönni. Most olyan helyzetbe került, amit nehéz megemésztenie, feldolgoznia. Nem csak neki, hanem mindenkinek, aki a környezetében él, mozog, lakik és szereti. Persze, tudom, kis hazánkban és a Földön egyre több a rákos betegek száma és elméletileg nincs rá gyógymód. El kell fogadnunk, hogy környezetünkben is vannak, lesznek rákos betegek. Zárójelben mondom, szerintem van gyógymód, csak a gyógyszeripar a fegyverkereskedelem után a második legnagyobb üzlet. Szóval nem érdek, hogy az emberek gyógyuljanak. Nevezzük a barinőmet Piroskának. Piroskát szegényt a vérszomjas, szörnyeteg farkas kiszemelte magának. Belülről testét éles fogaival marcangolja apró, burjánzó rákos sejtek formájában. Én úgy gondolom, ilyenkor az emberek a hír hallatán kétségbeesnek. Hogyan tovább? Van e értelme az életének? Kezeltesse magát, vagy élje az életet, amíg lehet? Annyi kérdés felmerül és fogalma sincs, hogyan döntsön. Kétségek közt vergődve viseli az érzelmi fájdalmat, félelmet, amit az előre nem látott tortúra, tehetetlenség, okoz. Lelki szemei előtt látja magát csont soványan, halál fehér bőrrel , erőtlen testtel. Talán ilyenkor átfut minden beteg agyán a gondolat, FELADJA. De jó döntés a tudatos halál választása? Valóban nem éri meg vállalni a gyógyulás reményének lehetősségét? Nem hiszem, hogy a biztos halál kellemesebb lehetősség, mint a gyógyulás. Mert a rák leküzdhető! Akarni kell !!! Szembenézni vele és vállalni a gyógyítással járó kellemetlenségeket. Időben diagnosztizált, gyógyított daganatos betegek boldogan élnek még sok-sok évet közöttünk egészségesen. És ez jó neki, családjuknak, barátaiknak A harcot legtöbben nem egyedül küzdik meg. Családtag, barát, szomszéd, munkatárs, mind segít, támaszt nyújt. Hónapokig tartó nehéz menet elé kell nézniük a kezelések alatt, de a tudat, hogy nincsennek egyedül erőt adhat. Így hát kedves „Piroska „ nem adhatod fel, mert nem! Az embereknek, családodnak szüksége van rád,mint ahogy neked is szükséged van rájuk. Meggyógyulsz ! Csak ne add fel !

Láthatatlan háló

Az ember élete folyton változik . Kinőjük az óvodát, iskolát. Férjhez megyünk ,megnősülünk. Más városba költözünk . Új munkahelyre megyünk. A régi , megszokott életünket feladva új világ nyílik meg előttünk. Ezek a változások hatással vannak az emberi kapcsolatainkra is. Van akivel szétválnak útjaink,és vannak, akik helyükre lépnek az életünkbe. Sokszor fáj a búcsúzás ,és nehéz elfogadni azt a tényt , hogy az akit szeretünk, közel áll hozzánk elhagyja a mi megszokott világunkat. Ezek az emberek azok, akiket soha nem fogunk elfelejteni. Lehet, hogy soha többet nem találkozunk velük. Soha többet nem beszélünk velük, de gondolni egész biztos fogunk rájuk. Érdekel a sorsuk, és szívesen töltenénk velük az időt még sok év eltelte után is. Persze az internet elterjedésével van rá mód, hogy a rohanó világ ellenére néha , ha csak pár mondatot is beszéljünk ezekkel a szívünknek kedves emberekkel. És ez jó! Nézzük fotóikat ,és örülünk, ha látjuk szerencsés, boldog életet élnek.
Ők lehetnek azok, akik talán hasonló gondolkodással, lelkivilággal rendelkeznek mint mi. Csak épp más az életútjuk. Más küldetésük itt e Földön. Anett-nak, hogy egy más kontinensen éljen ,és más világ embereit is megismerje a férjével. Anitának, Vikinek,hogy más munkahelyen dolgozzon. Marikának, hogy szülőföldjén éljen továbbra is. Ildikónak a nagy Budapesten kell az emberek testét, lelkét ápolnia. És sorolhatnám még. De egy a lényeg. Az a fonál, ami összeköt ezekkel az emberekkel elég erős. Soha nem fog elszakadni. Gondolni mindig fogok rájuk. És azokra is ,akiket nem említettem meg, de remélem érzik azt amit én érzek irántuk.

Sült krumpli,és vörös bor

A konyhám egy pici luk. Az egész lakásban van 4 szék,és az étkészletem is foghijjas.  Évek alatt minden lassan kopik el. De gondolom,ezzel sokan vannak igy. Nem sürűn jönnek hozzám vendégek ,pont a hely  szűke, no meg a munka beosztásom miatt. De azért néha sikerül össze hozni egy kis traccs partyt:) És ez jó érzés. Valahogy azt tapasztalom,hogy az embereknek lenne igényük össze ülni,beszélgetni,nevetgélni. Szeretnének ismerkedni,és kimozdulni.A brazil sorozatok bámulása egy kényszer kikapcsolódás ,mert nincs más . Nekünk  vidéki középkorosztálynak nem sok  lehetősségünk van, bárhová elmenni. Van az egész városba egy szórakozó hely,ahová a fiatalok mennek,és kész. Nem mintha zavarna,ha  20 évesek közé kellene  bemennen:) Csak épp nem biztos,hogy mi korosztályunknak arra van szülksége,amire a fiataloknak. Szóval másképp kell ezt  nekünk megoldani. Most hétvégém szabad volt kivételesen,és a párom eldöntötte,hogy csinál egy kis  " paraszt " vacsit:) Nem akartam ,hogy csak mi lakjunnk jól,ezért szóltam  pár barátomnak,kolléganőmnek. A menü nem volt más ,mint héjába sült  krumpli, vörös hagyma, és szalonna,meg kenyér. Szerintem ennek az irásnak azt a cimet is adhattam volna" NAGY ZABÁLÁS":)   Nagyon jó hangulatban teltek el a közösen eltöltött kora esti órák. Miska kérdezgette a kolléganőimet a hastánc koreográfiáról. Beszélgettek közös ismerősökről.  A hangulat olyan volt,mintha  már évek óta ismerték volna egymást. Pedig , ez volt az első találkozásuk. A legszebb az egészben az volt,hogy voltunk  összesen 6-an,és 4 székem van:) És ,még  volt olyan is,aki nem tudott eljönni.sajnos. De megoldottuk!  Amikor elmentek a vendégek ,azért elgondolkoztam. Nem sok minden kell,ahhoz,hogy az ember kicsit szint vigyen az életébe,és vidáman ,barátokkal töltse a szabad idejét.  Csak a kényelmet kell feladni.  Nem a tv  elé leülni. A többi már adott.  Barátok vannak,kenyér, hagyma van otthon. Azt a kis szalonnát ,meg megossza az ember a másikkal:)

Tavasszal remélem össze jön a  bográcsozás, vagy a nyársalás:)  Kint  a szabadba nem kell szék,jó lesz  apokróc is. Szóval akkor még többen lehetünk:) És ez jó!!!