Nagyon régen volt egy kis vitám egy fiatal lánnyal. Jött az őseivel, származásával. Családjának eredetével. Hát , ja. Nekem fogalmam sincs kik voltak az őseim. Apám messziről került ebbe a megyébe . Nem sűrűn járt haza a szüleihez.És a rokonai se jöttek hozzánk sűrűn vendégségbe. Ráadásul 8 éves voltam ,mikor apu meghalt. Nem igazán tudtuk ápolni a családi köteléket. Anyai nagyszüleimmel jó volt a viszonyom , és velük közösen éltük a minden napokat. Nagyanyám szolgáló volt gy zsidó családnál, a háború után meg kocsmáros. Neki való szakma volt:) Tudott az emberekkel bánni. temperamentumos ,erős akaratú asszony volt.Nagyapám kocsis volt, később pedig a tejüzembe dolgozott. Talán egyszer , rászánom magam , hogy közelebbről megismerjem származásomat, és az őseimet. De ez nem most lesz még. Még sok évnek kell addig eltelnie. Még a jövőt kell tervezni ,és építeni. Gyerekekkel törődni, és a saját életemet élni. Dolgozni ,és álmodozni. Megálmodni azt a helyet, ahol majd végleg élni szeretnék majd. Talán anyám, és a nagyszüleim is így gondolkoztak, ezért tudok keveset a régebbi generációról. Talán ők is úgy gondolták, nem a családfa a lényeg.
Örökségünk bennünk van. Minden ami számukra fontos volt ,és értékes tovább adták nekünk a génjeikkel, szellemi tanításaikkal. Tőlük kaptuk azokat az erkölcsi normákat, amiket magunkévá tettünk,és mi is tovább adjuk gyermekeinknek. Sejtünkben őrizzük arcvonásukat, mentalitásukat , szemük színét.
Amíg a ránk hagyott örökséget , van kinek tovább adni,és ezt meg is tesszük élni fognak , szeretteink. Még akkor is , ha igazából fogalmunk sincs kik voltak ők, akik talán már akkor halottak voltak mikor mi még nem is éltünk.
Lehet, német, török, cigány, zsidó, sváb , az ősöm. Egy a lényeg. embernek neveltek. Köszönöm , hogy közéjük születtem.