Az ember élete folyton változik . Kinőjük az óvodát, iskolát. Férjhez megyünk ,megnősülünk. Más városba költözünk . Új munkahelyre megyünk. A régi , megszokott életünket feladva új világ nyílik meg előttünk. Ezek a változások hatással vannak az emberi kapcsolatainkra is. Van akivel szétválnak útjaink,és vannak, akik helyükre lépnek az életünkbe. Sokszor fáj a búcsúzás ,és nehéz elfogadni azt a tényt , hogy az akit szeretünk, közel áll hozzánk elhagyja a mi megszokott világunkat. Ezek az emberek azok, akiket soha nem fogunk elfelejteni. Lehet, hogy soha többet nem találkozunk velük. Soha többet nem beszélünk velük, de gondolni egész biztos fogunk rájuk. Érdekel a sorsuk, és szívesen töltenénk velük az időt még sok év eltelte után is. Persze az internet elterjedésével van rá mód, hogy a rohanó világ ellenére néha , ha csak pár mondatot is beszéljünk ezekkel a szívünknek kedves emberekkel. És ez jó! Nézzük fotóikat ,és örülünk, ha látjuk szerencsés, boldog életet élnek.
Ők lehetnek azok, akik talán hasonló gondolkodással, lelkivilággal rendelkeznek mint mi. Csak épp más az életútjuk. Más küldetésük itt e Földön. Anett-nak, hogy egy más kontinensen éljen ,és más világ embereit is megismerje a férjével. Anitának, Vikinek,hogy más munkahelyen dolgozzon. Marikának, hogy szülőföldjén éljen továbbra is. Ildikónak a nagy Budapesten kell az emberek testét, lelkét ápolnia. És sorolhatnám még. De egy a lényeg. Az a fonál, ami összeköt ezekkel az emberekkel elég erős. Soha nem fog elszakadni. Gondolni mindig fogok rájuk. És azokra is ,akiket nem említettem meg, de remélem érzik azt amit én érzek irántuk.