Előfordul az ember életében,hogy nagyon toppon van. Minden megy, mint a karikacsapás. Megkap az élettől amit csak akar. Pénzt, hatalmat, karriert, szerelmet. No, ilyenkor szokott az ember elszállni. Elfelejti ,honnan indult, és kik voltak a barátai. Elfelejt hálás lenni a sorsnak, és elhiszi,hogy ez mindig így is marad. " LOREÁL! Mert megérdemlem!!" Fel se merül benne,hogy ahogy fent van, lent is lehet. És ez baj! A sors kiszámíthatatlan, ha nemtudatosan , megfontoltan, emberségünket megőrizve élünk. Mert bármikor jöhet olyan esemény ,kiszámíthatatlan gond, ami egész életünket romba dönti, és megváltoztatja. Az új állapotot el nem fogadók aztán még nagyobb slamasztikába kerülnek, ha fejüket a homokba dugva tovább élik a régi életüket. És sajnos sokan teszik ezt. Ami aztán oda vezet ,hogy mindent elveszítenek:( Pedig van kiút. Csak kemény,, és lemondással, nélkülözéssel, szégyennel jár. Miért jár szégyennel?? Mert aki eddig fent volt, szégyenli a szegénységét, mintha az bűn lenne. Talán még másokat is okol a saját sorsa szerencsétlensége miatt. Pedig egyedül mi, akik éljük az életünk, mi vagyunk a sorsunk felelősei. Mi hozunk döntéseket a körülmények, infók , érzéseink tudatában. Nekünk kell tudatosan,mindent latba véve, önfegyelemmel, kitartással, alakítani az életünk. Úgy, hogy ne bántsunk meg , ne alázzunk meg másokat. Megmaradjunk emberek, és segítsük azokat, akik rászorulnak. Hisz ahogy mi segítünk,úgy előfordulhat, hogy mi is segítségre szorulunk egyszer. Nem igaz ,hogy az emberek rosszak! Van mindenkiben jóság . Ezért írom, ,hogy ha adsz, akkor kapsz. De ,ha nem adsz, akkor , ha bajba kerülsz, ne várd,hogy adjanak. Az önzőség! Csak az önzetlen segítségnyújtásod által várhatod ,hogy a bajban is lesz segítséged.


Az élet olyan, mint a rajzolás: néha gyorsan és határozottan kell cselekednünk, a dolgokat erélyesen kézbe vennünk, és arról gondoskodnunk, hogy a nagy vonalak villámgyorsan előttünk álljanak. Semmiféle lagymatagságnak, kételkedésnek itt nincs helye, a kéz nem remeghet, a szem nem pisloghat ide-oda, hanem egyedül csak arra irányulhat a tekintet, ami előttünk van.

Vincent Van Gogh