Magyarország nem csak a szegények országa. Szerintem egyre
nagyobb szakadék tátong szegény, és gazdag közt. Köztudott,hogy van már magyar is a világ leggazdagabbjai közt Ő csak egy a sok közül. És persze vannak azok , akikkel az utcán, boltban összefutunk, találkozunk. A mi környezetünkben élnek, tevékenykednek. Nem irigylem őket. Erről szó sincs. Azt se aki munkával, s azt se aki ügyeskedéssel, rafinériával szerzi meg vagyonát. Bárhogy is jutottak el oda, ahol vannak, megérdemlik a sikert, pénzt. Bennem csak pár kérdés motoszkál. Boldogok? Van értelme az életüknek? A munka által gazdagodók többsége a napból legalább 12-14 órát stresszel, hajt. Gyűjti a pénzt, házat, kocsit, de nem élvezi az életet. Az ügyeskedőknél is ez más a a helyzet. Nekik eszük van, és mernek kockáztatni. Mit kezdenek a felhalmozott vagyonukkal? Mi az ami kielégíti az igényüket, vágyukat? Hisz eljön az idő, mikor már a lehetetlent is megkaphatják.És nem csak ők,hanem gyerekeik , unokáik. Érdemes ennyire gyűjtögetni, felhalmozni? Érdemes ennyire elszakadni attól a valóságtól ,amiben az emberek többsége él? Kipróbálják ezek az emberek az adakozás örömét? Érzik a hálát amit a segítségre szoruló érez, ha támogatást kap. Érzik a boldogságot, ha egy kis gesztussal mások életét gyökeresen megváltoztatják? Vagy csak hidegen, az üzletre, gazdagodásra összpontosítják minden figyelmüket? Bármi játszódik le bennük, ők is emberek. Az ő életük is olyan,mint bárki másé. Születtek, éltek,és elmennek. Lehet, hogy sok mindent láttak,kipróbáltak, megkaptak. De boldogok most? És azok lesznek később is? Vagy kiégnek, maguk se igazán a választ, mi tenné őket boldoggá.

 

https://www.youtube.com/watch?v=pBDIZxqylKQ