Címkefelhő
Feedek
Megosztás

Nagymama lettem

 

A kicsi gyerekeim felnőttek. Persze ettől még az én kicsi gyerekeim.
Már mind kettőnek van párja és élik a saját életüket. Pár hónappal ezelőtt a lányom és a párja nagy bejelentéssel lepte meg az egész családot. Valahogy számítottam már rá, de mégis fura volt, hogy a pici lányom édesanya lesz. Még a mai napig fura. Talán azért, mert ritkán látom őket. Tőlem 90 kilométerre élik a mindennapjaikat. Nem vagyok részese annak az első kilenc hónapnak ami meghatározó lehet a baba egész életének. Nem segíthetek a konyhába, bevásárlásba, kutya sétáltatásba és sok egyéb másba. Nem érezhetem az uncsim mocorgását a pocakján keresztül. Nem énekelhetek neki már most dalokat. No jó ! Az nem is biztos, hogy jó ötlet, ha én a borzalmas hangommal dalolásznék szegénykémnek. Lemondás. Ez rossz nekem. Lemondás a 9 hónap várakozásáról. A készülődésről, vásárolgatásról, tervezésről. Lemondás a gyermeknevelésben való részvételről. Mert jó esetben is csak egy napos nagymama leszek. Ez pedig rossz érzés. Tudom. Mindig azt mondtam neki, hogy menjenek. Ne legyenek földhöz ragadtak. Próbálkozzanak máshol boldogulni. Ha érzik a késztetést menjenek külföldre dolgozni. Most mégis még ez a 90 kilométer is nagy távolságnak tűnik. Mintha világ végén élnék tőlük. Lassan megértem anyámat. Kezdek vele eggyé válni. Egy nagy ház kellene ahol együtt élhetnénk. A lányomék, fiamék és én. Kutya, macska, meg ami még jön. Tudom, hogy ez álom. Mert nekik más az elképzelésük. De szép álom. Az a helyes ha külön élik a saját elképzelésük szerint az életet. És én amiben tudom támogatom őket. Mert egy anyának és nagymamának az a dolga.


Kormányablak ovis szemmel

 

Nagyon sok hülyeség terjed a világhálón,és őszintén szólva, amikor megláttam egy videót, azt hittem ez is az.Nem értettem,és még most se igazán értem az értelmét. Totális hülyének tartottam magam. Tisztelem ,és nagyra tartom azokat az embereket akik a szellemi tőkéjükkel, intelligenciájukkal ,kreativitásukkal maradandó értéket állítanak elő a tömeg számára. Akik munkájukkal azon vannak,hogy világunkat szebbé, értékesebb tegyék. Mind a szellemi, mind a anyagi értékeinkre felhívják figyelmünket. De ezt a figyelemfelhívást, propagandát kicsit túlzásnak tartom. Mint utána olvastam , ez a történet már több mint egy éve történt

A lényeg! Óvodások kis csoportja kormányablak munkáját , dolgozóit dicsőítő verset adnak elő egy videóban. Naivan ,és jóhiszeműen azt tartom,hogy semmi hátsó szándék, párt kampány nem áll a gyerekek előadása mögött. Csupán csak a rendezvény színesebbé tételei miatt kérték fel a apróságokat szerepelni. De! Én személy szerint úgy gondolom,hogy vannak olyan helyzetek, és helyek ahol mérlegelni kellene ,hogy kik ,legyenek a program szereplői. A gyerekek ártatlanok ,és tiszták, hagyjuk meg őket ameddig lehet annak. Azok az intézmények amik komoly feladatot látnak el hazánk működésénél ,ott gyerekek ne szerepeljenek.Játszunk a gondolattal! Hol léphetnének még fel ezek a kis apróságok? Mondjuk kórház. Mit mondhatnának el szegények ami dicséretes lehet annak az intézménynek, ahol életeket mentenek, de lassan minden gyógyszert a betegnek kell vennie. És jó lenne látni nekik az életnek azt a részét, amiről nekik még fogalmuk sincs?
Vagy legyen egy börtön rendezvény ahol kis műsorukkal felléphetnének szegény apróságok. Előfordulhat. Magyarország népessége ugyan csökken, de mégis 5 új börtön építésre van szüksége a közel jövőben az országnak. Ez a igény mutat valamit, amire nem akarok kitérni . A gyerek , legyen gyerek. Tanítsuk meg neki az anyját, apját szeretni , tisztelni. Ismerjék meg az "Anyám tyúkja" című verset. Szerettessük meg velük a népdalt, néptáncot. Élvezzék a fogócskát. Annyi minden van.amire egy cseperedőnek szüksége lenne az élethez. Amit jó ha tud amikor felnőtté érik. De ez ne a torzsalkodás, hatalmi harc, megkülönböztetés , kiközösítés, megfélemlítés legyen. Mert valljuk be őszintén,egy ilyen szerepeltetés sokszor félre érthető. És a felnőttek nem őszinték. Hajlamosak mást mondani nyilvánosan,és mást zárt ajtók között.De a gyerek nem hülye! Figyel még akkor is ha nem gondolod. És tanul. Szóval mi felnőttek vagyunk a modell számukra. mi gondolkodásmódunk az, amit a jövő nemzedék tovább visz. Szóval hagyjuk őket játszani! És óvjuk őket a szennytől. Az élet számukra legyen szebb ,mint nekünk volt.

Aki kíváncsi a videóra megtalálja a youtube-n

Plüssmaci akció!!!!

CSODÁS KEZDEMÉNYEZÉS BALASSAGYARMATON,NAGYON REMÉLEM,HOGY ORSZÁGOSRA NÖVI KI MAGÁT!!!

Sziasztok! Segítsetek, kérlek, mert a szándék jó, de tettek nélkül semmit sem ér!
Aktuális lenne egy jótékony kezdeményezés, amelyben kérném a segítségeteket!
Barátaimmal, kollégáimmal az elmúlt években rendszeresen szerveztünk valamilyen jótékonysági akciót. Most értesültünk a következőkről:
Ausztráliában szinte minden MENTŐAUTÓBAN található EGY PLÜSSMACI. IGEN, EGY PLÜSSMACI!
Gyermek baleseteknél, sérüléseknél, ahol a gyermek pszichés, sokkos hatásoknak van kitéve,a kiérkező mentő-illetve tűzoltóegység az elsősegélynyújtás után az autóban EGY PLÜSSMACIT ad a gyermeknek, hogy megnyugodjon. Tanulmányok, felmérések és hosszú évek tanulmányai bebizonyították, hogy a traumát átélő gyermek csak EGY PLÜSSMACI ölelésével nyugszik meg az első pszichés sokk után. Nem kutya, lovacska, cica, majom, esetleg baba.... EGY PLÜSSMACI!
Ha van kedvetek, lehetőségetek csatlakozzatok hozzánk EGY PLÜSSMACIVAL. Amit kimosva juttassatok el hozzám.
Karácsonyra lepjük meg a Mentőket, akik igazi hősök számomra!
Minél kevesebb PLÜSSMACKÓT "használjanak fel", de ha szükség lenne rá, akkor legyen a mentő-, vagy tűzoltóautóban.
Az átadáskor szívesen látjuk a Családjaitokat a balassagyarmati Mentőállomáson, ahol betekintést nyerhettek Hőseink mindennapjaiba!
Az adományokat legyetek szívesek a címemre elhozni vagy elküldeni.
További szép napot kívánok!
Huszár Péterné
Balassagyarmat
Jószív út 35.

Nagyon sokan próbálnak meg valami úton, módon jótékony cselekedettel segíteni.és sokszor az embernek elege is van abból,hogy adjon, adjon, adjon. Mert adna, ha minden jó ügyért, csak lenne annyi felesleges a családi kasszába. Én úgy érzem,hogy ez a plüssmaci akció, tényleg nem nagy kiadás. Az lehet ,hogy van is otthon egy megunt, magányos maci:) Szóval, ha olvassátok ezt a bejegyzést,és elkülditek a macit, megköszönném.

Aki úgy gondolja,hogy nekem akarja küldeni, írjon,és megadom a címem, nevem. Köszönöm.

 

Feltörtek az emlékek

Egyszer nagyon régen, amikor még a gyerekeim még rám voltak utalva,és én gondoskodtam a szórakoztatásukról sokat járt az agyam.
Hol találok hasznos , jó programokat nekik ami leköti őket. Volt amit rövidebb ideig,és volt amit évekig élveztek, szerettek. A lovaglás évekig megmaradt egyik kedvenc elfoglaltságuknak.Imádták ezeket a négylábú csoda szép állatokat,és azokat az embereket akiket ott a város szélén lévő lovardában megismertek. Akkor 10-15 évvel ezelőtt nem volt még ennyire elterjedt a lovaglás. Sokan nem engedhették meg maguknak.Mi se:( Próbáltam valahogy mindig kispórolni a rávalót, de egy idő után beláttam, nem megy. 
A múlt hétvégén, a város melletti faluban volt lovas program.Már csak ketten a párommal mentünk ki, mert a gyerekek felnőttek,és külön életet élnek. 
Ahogy ott álltam megint az állatok közelében előjöttek az emlékek. 
Az istálló, széna illata. Képzeletben láttam megint a vágtázó lovak csoportját,és magam a gyerekeimmel. Láttam ahogy lányom , és a fiam a lovak hátán ülve integetnek nekem,és elindulnak az erdőbe . Láttam magam előtt Zoli bácsit, akitől csak jót tanulhattak,és mindig türelmes volt a gyerekekhez. Jó volt vissza gondolni. De közben szomorú is. Mert , fájt,hogy csak kis időre adhattam meg nekik a természet, állatok közelségét,és a mozgás lehetősségét.Elgondolkodik ilyenkor az ember. Vajon másképp alakult volna az életük,ha huzamosabb ideig lettem volna képes finanszírozni ezt a csodás tevékenységet? Szerintem igen. De akkor nem volt más választásom.
Ez a kis idő amit akkor annak idején ott eltöltöttünk jó volt. Élveztük minden percét. Lehetősséget adott arra,hogy gyerekeim lássák. Nem csak tv,és panel van a világon. Megszeressék az állatokat ,és értékeljék őket.
Ott szombaton fura volt nélkülük. Szeretném ha többet lehetnénk együtt. Ha közösen elmennénk kirándulni, fagyizni , ebédelni.
De ez már egyre ritkábban lehetséges.Felnőttek,és dolgoznak.
Már csak a remény marad meg nekem,hogy egyszer lesznek unokáim,és nekik megadhatom majd azt, amit a gyerekeimnek nem tudtam.
Mert szerintem minden szülő vágya, hogy idősen ,tapasztaltan, átélje megint a szülő szerepét felelősség nélkül .És az elmulasztott pillanatokat az unokával pótolja.

SZEREPCSERE

 

Egyre többször fordul elő, ahogy hallom, hogy nem a nő marad otthon gyesen hanem az apuka. Ő vállalja a gyerekek nevelését, és a háztartás vezetését. Az anya pedig átveszi a családfenntartó szerepet, és keresi a pénzt. Talán nem is lenne ezzel semmi baj, ha működik a kapcsolat úgy ahogy egy jól , vagy átlagos házasságban működik. De! Valamelyik nap beszélgettem egy ilyen apukával,és felmerültek bennem kérdések.
Ez az apuka 3 gyerekkel volt gyesen, akikből a legkisebb autista gyanús:( Bele gondolva helyzetébe ,nem lehetett könnyű, és most sem az amit átélhet. 
Sajnos az ő kapcsolatuk tönkre ment. Jött a szokásos cécó. A gyerekeket az anyjuk kapta meg. Ami engem érdekel az csak pár kérdés.Ha évekig valaki a karrierjét építi, pénzt keres, sokat van távol , ismeri a gyerekeit? Tudja a szokásaikat? Tud rájuk figyelni úgy, hogy nem a munkájára gondol? A sikerekért dolgozó nők szerintem duplán annyi energiát fektetnek be céljaik eléréséért mint a férfiak. Valahogy még mindig nem akarják őket elfogadni a vezetés területén. Mit gondolnak éreznek ezek a gyerekek, akiket eddig apjuk látott el ? Mi az, ami miatt az anya foggal, körömmel ragaszkodik gyerekeihez, holott eddig nem érezte fontosnak, hogy velük törődjön? Helyt áll két helyen,vagy képes lemondani a karrier építésről a családi fészek melege miatt? Mennyire lesz zökkenő mentes az átállás gyerekek ,és az anya számára? Egyáltalán komolyan akarja gyerekeit? Vagy őket is arra használja, hogy bizonyítson. Bebizonyítsa,hogy csak azért is övé lesznek a gyerekek. Itt is hatalmi harcként kezeli az ügyet, és mindent elkövet ,hogy elérje célját? Tud e a két szülő olyan helyzetet teremteni válásuk után, hogy a gyerekek lelki sérülése lehető legkisebb legyen? A bíróság aki döntést hoz gyerekek , szülők sorsáról mérlegel ilyenkor? Nem értek az a autizmushoz, de úgy tudom, sok mindent nem fogad el ez ezzel a betegséggel élő ember. Milyen hatással van rá a változás? Kiszakítják megszokott , békés környezetéből , zavart ,és űrt , félelmet táplálnak belé ,aki a világot ,és az életet úgy is másképp éli meg, mint mi , egészséges emberek.
Sok gondolat motoszkál még bennem. Hosszú lenne sorolni mind azt , ami én laikus ha a bíróság helyébe lennék az apának ítélném a gyerekeket. Az anyát pedig arra kérném ,legyen belátással. Fogadja el a tényt, hogy most veszített. Ne akarjon mindenhol győzni.