Címkefelhő
Feedek
Megosztás

Éld az életet

Élet, a halál előtt
Itt hagyni bárki képes
Hát éld meg
A tegnapot a holnap előtt
Hagyd a félelmet magad mögött
Éld az életet a halál előtt.

Leander Kills


ÉLETÜNK

 

Nincstelenül és meztelenül érkezünk e világra. Aztán egész életünkben vagyonért, javakért, hírnévért harcolunk. Pedig koldusként távozunk, ahogyan jöttünk. Ami igazán a miénk, az csak a lelkünk emlékei és a tetteink, amelyeket szeretteinkben hagyunk. Minden más értéktelen és múlandó.

A kaszás nem válogat

A múlt héten a gyárban az emberek kicsit kiakadtak. Az egyik munkás felesége ment el 32 évesen . Két kisgyereket hátra hagyva. És 1 kollégánk hagyott minket itt ő is 32 évesen. Bele gondoltam,hogy a halál milyen gonosz:( Nem válogat, csak jön. Néha várjuk, mert megváltás. Néha gyűlöljük,mert váratlanul állít be.A legnagyobb boldogságot tönkre téve. Vannak még terveim ,és élni akarok. De leültem gondolkozni. Ha jól végig gondolom, a gyerekeimnek rajtam kívül senkijük nincs. 
Igaz, hogy nagyok,és lesz párjuk, családjuk. De , ha most jönne értem a kaszás,nagyon egyedül lennének. Magukra utalva. Ezt nem akarom! Mit tehetek ellene? Nem sokat. A legfontosabb talán az, hogy nem gondolok rá. Csak előre ! Terveket, álmokat szövök:) Képzelődöm esküvőről, unokákról. Örülök az apró kis dolgoknak az életben. És kérem az angyalaimat, és Isten -t, hogy segítsen meg. Élni akarok , még bírok. Lagziba sírni, táncolni:) Unokát pelenkázni, dajkálni. Homokozóba várat építeni velük. Csokival kikent ruhába látni őket. Kutyát sétáltatni velük. 
És reménykedem ,hogy kívánságomat meghallgatják . Kérésemet méltónak tartják arra , hogy beteljesítsék. Én bízok bennük.
Az életet tudatosan kell élni. Előre nézni ,és tervezni. Ezért én tervezek. Sok időm van még:) Nem akarok a gyerekeimnek gondot. És mivel egy temetés nem olcsó félre teszek egy kis pénzt. Tudom,hogy megélem őket boldognak, sikeresnek látni. Tudom,hogy játszom majd az unokáimmal. De el jön az idő ,mikor én is elmegyek. Nem akarok mást, csak szépet hátra hagyni. Nem akarom,hogy kölcsön, adósság emlékeztesse őket rám. Így az én dolgom magamról gondoskodnom. És róluk. Érezzék,hogy szeretem,és számíthatnak rám, még itt vagyok.

AKKOR MÁR KÉSŐ:(

 

Nagyon sokan vagyunk,akik haragban vagyunk a világgal,és ismerőseinkkel,volt barátunkkal,rokonunkkal. Régi sérelmeinket nem feledve,nyaldossuk sebeinket, és hisszük a magunk igazát. Szerintem olyan,hogy igazság nincs! Mindenkinek a maga elképzelt igaza, az amit igaznak hisz. Évek telnek el úgy, hogy a régen még jó viszonyban lévő két ember még nem is szól egymáshoz. És talán ami a legrosszabb az egészben,hogy ezzel az állapottal mások életét is befolyásolják. Gyerek nem meri keresni az anyját, barátját ,mert azzal résztvevője lenne a haragot tartók közt dúló háborúban.
Aztán egyszer csak el jön az az idő,mikor az embernek szembe kell néznie az életével. Végig gondolnia ,hogy élt, mit tett, és mit kell még tennie, helyre hoznia, lezárnia.
Nem könnyű,és gondolom fájdalmas is. De talán a legnagyobb erények közé tartozik a megbocsájtás ,és a bocsánat kérés.
Haraggal itt hagyni e földi életet, nem hoz megnyugvást egyiknek se:( Hisz a test csak ami porrá válik. Lelkünk tovább él,és tovább viszi azokat a tapasztalatokat amit ebben az életben szereztünk.
Nem hiszem,hogy a haragtartás, jó érzés, és szükséges. És abban is biztos vagyok,hogy a lelkiismeret furdalás , érzéketlenség se jó:( 
Így ezeket végig gondolva, legjobb amit tehet az ember,ha az életben nem tudott megbékélni, legalább a búcsúzásnál rendezze a viszonyt. 
Csak akkor így lehet a lelkek csatájának vége ,és békés, nyugodt , csendes a világi élettől való búcsúzás.

Vég,és kezdet

A  2015-ös év  eleje számomra borzasztóan  kezdődött.   Anyum akkor már nagyon beteg  volt,de nem panaszkodott. Nem igazán tudtam,hogy kezeljem  a haldoklását. Éjjelente  csendben feküdtünk,ki,ki a maga ágyában. Hallottam,hogy sóhajtozik,és  imát mormol. Ha kérdeztem,hogy kér e valamit, mindig nem volt a válasza, és az,hogy én csak aludjak,mert  nekem dolgoznom kell.  Soha nem panaszkodott,és tele volt élni akarással. Szerintem tisztába volt azzal,hogy nem sok van neki hátra ,de  nem adta könnyen az életét.  Mai napig lelkiismeret furdalásom van,mert talán,ha nem viszem be a kórházba,tovább élt volna.   Egy délután, amikor  a nővérrel,aki járt hozzá ,kint  a lépcsőházba beszélgettünk,anyum a szobába elesett.  Ezek után sajnos már  könnyelműség lett volna  egyedül magára hagyni a lakásba,még mi dolgozunk.   Kis protekcióval sikerült  neki valahogy helyet szerezni a kórházba.  Amikor végül bevittük őt ,láttam a szemében a haragot.  Haragudott rám,mert soha nem volt kórházba,és gondolom,nem akart most se menni. A  két emeletet egymaga tette meg.  Kezemet elutasítva,önállóan, önfejűen, büszkén.  Sejthette ,vagy tudta, nem tudom,de mintha  dacolt volna velem,és a halállal. Mintha azt  szerette volna,mondani tettével,hogy egyedül is megy ez nekem. Nem kérek senki segítségéből,és nem kérek senki sajnálatából. Elfogadtam, aminek jönnie kell. Ahhogy bekerült  a kórházba,rá két napra már nem kelt fel az ágyból. Romlott az állapota,és lassan már nem is tért észhez.  Lassan  egy éve,hogy itt hagyott,de még mindig hiányzik. Nem gyászolom. Nem hordok fekete ruhát,de nem tudom  valami miatt elengedni. Abban az évben amikor ő  itt hagyott, Lejla kutyám  előzte  meg.  Alíz  kutyám pedig őt követte.  Fél év  alatt 3  számomra kedves " ember" hagyott itt.  A halál  nem jó . Nem lehet rá felkészülni.  Elfogadhatod a tényt,és szokhatod a gondolatot , de  amikor itt van, az első gondolatod. Miért kellett ennek már bekövetkeznie???:(  Egy ismerősöm szerint  rám  vigyáznak:)  Abban biztos vagyok,hogy az egyik anyum. Ő tudja,hogy  szükségem van rá. Kell a segítsége,hogy végig csináljam, azt amir már neki nem volt ideje.

 

Én már láttam az örökkét, és hidd el nekem, nincs benne se szépség, se ragyogás. Az örökké az, amiből az igazi bánat áll. Ahogy néztem anyámat a kórházban, láttam közeledni az örökkét. Olyan közel volt már, hogy meg tudtam volna érinteni. Amikor valaki meghal, eltűnik. A halál az örökké, visszafordíthatatlan és végleges. Ha egyszer megtörténik, semmi sem változtathat rajta. Az örökké minden lehetőség vége, ahol semmi rosszat nem lehet jóvátenni, semmiféle bűnbánatra nincs bocsánat.

Diane Wei Liang

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Én már láttam az örökkét, és hidd el nekem, nincs benne se szépség, se ragyogás. Az örökké az, amiből az igazi bánat áll. Ahogy néztem anyámat a kórházban, láttam közeledni az örökkét. Olyan közel volt már, hogy meg tudtam volna érinteni. Amikor valaki meghal, eltűnik. A halál az örökké, visszafordíthatatlan és végleges. Ha egyszer megtörténik, semmi sem változtathat rajta. Az örökké minden lehetőség vége, ahol semmi rosszat nem lehet jóvátenni, semmiféle bűnbánatra nincs bocsánat.

Diane Wei Liang