Címkefelhő
Feedek
Megosztás

Szakítás

  1. Mindenki szívében léteznek titkos remények, hogy hátha egyszer eljön a nagy fordulópont, amire régóta várt. Nyitva hagyunk egy kis rést a lelkünkben, hogy egy napon visszatalál hozzánk, aki elment. És ez így van rendjén, akit szeretünk, képtelenség elengedni teljesen, ha másban nem is, hiszünk benne, hogy egy vékony ezüst szál talán megmarad köztünk.

Telepátia. Vagy nevezzük összetartozásnak?

 

Rég óta foglalkoztat egy kérdés. Sok ember talán nem adna jelentőséget ennek a kérdésnek,de engem érdekel.Talán azért,mert valahol a szívem mélyén tudni szeretném , hogy a múlt valós volt,és a jelen igaz e.Ne írjak rébuszokba:) 
Szóval talán mással is előfordult,hogy valakire gondolt,és lám csak, másnap, vagy harmadnap az útjába került:)És olyan is előfordulhat ,hogy eszembe se jut az illető, mégis találkozok vele. Akkor ezek szerint ő is gondol rám ? Talán olyan erős kötelék van közöttünk, amit soha, semmi nem tud elszakítani? Hiába vége a barátságnak, szerelemnek, közösen eltöltött munkahelyi éveknek. Hiába van közöttünk több száz kilométer távolság, működik a telepátia ? Érezzük egymás gondolatát, szeretetét. Tudjuk,hogy a másiknak bár nem találkozunk, sokat jelentünk.
Talán ezek az érzések , apró másodpercnyi villanások, találkozások azok,amik megmutatják, a múlt igaz történeteit. Kikkel volt igazi , érzelem dús , harmonikus kapcsolatom. És azt is megmutatják, kik azok az emberek akiknek jó pár év elteltével én is még jelentek valamit.
Nekem ez sokat jelent. Mert így tudom, ami elmúlt, vissza nem hozhatom, de ami volt , az akkor igaz volt. 
A sors könyvébe külön fejezetek nyíltak minden egyes ember számára. De érzelmileg remélem egyformán szeretettel gondolunk egymásra.