Címkefelhő
Feedek
Megosztás

Az emberek azt hiszik, hogy kutyalélekként reinkarnálódni visszalépést jelent. Ha jól belegondolunk, épp ellenkezőleg, hiszen a kutyákat éppen az igazi, feltétlen szeretet érzékeltetésére szoktuk példaként felhozni!

James Van Praagh


Nem az a fontos, hogy szép vagy csúnya a kiskutya, hanem az, hogy szeresse őt a fogékony életkorban levő gyerek, gondoskodjon róla. Ettől később talán az öregekkel, a betegekkel, a szegényekkel és minden rászorulóval szemben irgalmat fog gyakorolni.

Almási Éva


Lejla kutyám és a vonzás törvénye

 

Amikor elváltam a volt férjem magával vitte Alízomat. Akit ugyan nem akartam ,de megszerettem,és mellettem nőtt fel. Mikor kiderült,hogy nem hagyja nálam még arra is képes voltam,hogy az 50 négyzetméteres ,második emeleti lakásban szüljön kiskutyákat, hogy egy nekem maradhasson. Mind fiú lett:( Boxer, és ráadásul kan ,nem való tényleg panelba:( Ezért azt a kiskutyát, ami nekem maradt volna elajándékoztam. Őszintén szólva a üres lett a ház kutya nélkül. Valami hiányérzet , sivárság , lett a lakásban. Nagyon sokat sírtam,és még ennyi év után is sokat gondolok Alíz-ra,és a kiskutyákra. Abban az évben vettem meg a "Titok " című könyvet. Szerintem akkor majdnem mindenki azt olvasta:) Érdekes olvasmány, és működő ,ha alkalmazzuk. Úgy döntöttem,kipróbálom. Kutyát akartam. Ingyen ,és francia buldog-ot. Akinek csak lehetett ,mindenkinek arról beszéltem,hogy mit szeretnék. Aztán egyszer csak bejött:) Egy kedves kolléganőm,szólt. Az ismerősének van egy francia buldog kislánya ,és nekem adja,mert nekik nem kell. Fogtuk magunkat a gyerekekkel, és elmentünk megnézni a megunt kis leányzót. Akkor télen szerintem az volt a leghidegebb nap, és mindenhol jeges , csúszós volt az út. A Két ház talán több kilométerre is volt egymástól ,de nem bírtunk magunkkal. Szegényem csupa mocsok volt a kint tartástól. Nem volt kérdés, hogy haza hozzuk. Megbeszéltük a gazdájával, amit tudnunk kellett a kutyusról, és szépen haza hoztuk magunkkal. 
4 évet élt velünk . Nagyon megszenvedtem , amíg elfogadott ,és megbízott bennem. Sok energiát, szeretetet , törődést, kellett beleölnöm, hogy elhiggye, én nem fogom verni. Egy percig nem bántam meg, hogy bevállaltam. Ha még élne, még most is próbálnám őt kárpótolni azért a szenvedésért, amit az előző gazdája okozott neki.


Köszönöm Szvetlik Anita ,és Szvetlik Mónika , hogy megkaptam tőletek ezt a kis gyógyos Lejla kutyát.

 

 

 

 

HŰ KUTYA A HŰTLEN GAZDIHOZ:(

Eddig az életemben két kutyám volt. Nagyon sokat köszönhetek nekik,mert megtanitottak sok mindenre. Örülni a szép időnek,játéknak.Megtanitottak ,hogy gondoskodni,oda figyelni kell ,és felelősséget vállalni azokért,akik ránk vannak utalva,és kiszolgáltatottak.Megmutatták,hogy van lelkük,és érzékenyek,szeretnek.Jó kedvere deritettek,ha valami okból magam alatt voltam. A második kutyám egy francia bulldog volt,akit a tenyésztőjétől hoztam el. Mind ketten megszenvedtünk az össze szokást,mert  szegény Lejlám nem volt szocializálódva. A családomból egyedül a fiamat fogadta el.Velem,és  lányommal nagyon bizalmatlan volt eleinte.Hosszú hónapokig azt se engedte,hogy megsimogassam.Nem volt egyszerű eset.Mivel kint élt  a szabadba,ugy,hogy nem foglalkoztak vele. A szoba tisztasággal is gondok voltak az elején.Az éjszakai pisilésről élete végéig nem tudtam leszoktatni. Szóval 4 éven keresztül jártunk le a második emeletről hajnal 3-kor kiengedni a fáradt gőzt.A  legszebb emlékeim közt őrzöm,mikor Miki fiam elé  mentünk éjjelenete. Miki este 10 óráig dolgozik,ha délutános műszakja  van. Lejlám,mintha megérezte volna az időt,már 10 előtt mindig a bejárati ajtót figyelte,és várta,hogy  szóljak. No! Megyünk? Mint akit kilőttek.Már is az ajtó előtt állt,és amint nyillt az ajtó,már a lépcsőházban volt. A 2015-ös év  első munkanapján el kellett altatnom:( Rákos lett,és nem birtam már nézni a szenvedését:( Nagyon megviselt,és a mai napig nem tudtam se őt,se a Alizomat elfelejteni.  Mint minden embernek,nekem is van a facebook-on oldalam. Mindig nézegetem,hogy melyik ismerősöm,mit rak fel. Nagyon elkeserit az a tény,hogy egyre több kutya,és cica kerül utcára,vagy gonosz emberek bántalmazzák őket. Némelyikről olyan fotókat tesznek fel,hogy elképzelni se tudom,milyen ember lehet,aki ezt művelheti velük. Mi lakozhat bennük,akik ezeket az ártatlan,élőlényeket össze verik,éheztetik.Mit éreznek ilyenkor? Van ezekben az emberekben érzés?  Vannak érzelmeik,vagy  érzéketlenek minden téren? Tudnak szeretni,nevetni? Tudják mi a kedvesség ,gyengédség? Tudják mi a felelőség vállalás? Mert az állat tartás azzal jár. Veszünk,kapunk egy élőlényt,aki 10-17 éven keresztül tőlünk függ!! Mi adunk neki enni,inni.Orvoshoz mi visszük. Mi játszunk vele.Mi tőlünk függ az élete.És mi ezzel vissza élünk:( A kutya a családunk tagja az álltal,hogy vállaltuk a tartását,gondozását. Nem tehetnénk meg,hogy ,mint megunt ruhát,játékot kitegyük az utcára őket.nem tehetnénk meg,hogy éheztessük, agyon verjük.Nem tehetnénk meg,hogy szaporitóként használjuk őket.Nekik mi vagyunk a minden. Sokan  mindenek felett képzelik magukat. Ki élik a durva,agressziv,elfojtott dühüket egy állaton,aki semmiről nem tehet. Normális dolog ez?  Az állatok / bármelyik!/ gyógyitanak. E tény! Sok betegség pl a depresszió,izületi fájdalaom gyógyitható velük. Ezért ,és mert élőlények nem ezt a sorsot érdemlik. Ne az utcán éhezzenek,és ne menhelyen kössenek ki életük hátra lévő éveiben.  Arra kérlek,hogy csak akkor  tarts állatot,ha jól meggondoltad,és hű leszel hozzá:) Megadod neki azt a törődést,gondozást,szeretetet,figyelmet, amit  te magad is szeretnél ember társadtól.Mert az élet vissza adja a rossz cselekedeteidet is,és a jót is.