Annak idején, jó 10 évvel ezelőtt minden zavaros volt előttem. Az egész világ amiben hittem, éltem felfordult. Újra kellett gondolnom életemet, hozzáállásomat az emberekhez. Sok mindent meg kellett tanulnom amit a szüleim nem mutattak meg, de lehet, hogy ők maguk se tudtak. A berögződött, eszmék helyett újra, másra lett igénye énemnek. Amit otthonról kaptam, nem működött. Könnyű feladni a régit? Nem. Az emberi ragaszkodás és félelem az ismeretlentől meggátol a lehetősségektől, fejlődéstől. Aki letér a megszokott útról idővel látja a különbséget volt és új élete közt. De nem megy egyik napról a másikra. Türelem, kitartás, meg nem értés kísérheti próbálkozását. Nem könnyű ellenállni a kísértésnek, ha a könnyebb út is sikerrel kecsegtet. De valóban sikert hoz, vagy a megszokott reakció miatt ezt tartjuk jó megoldásnak? Hát ezt nehéz megmondani. Mindenesetre én próbálok a „régi énemhez”képest másképp élni. Volt, van min változtatnom Mára már tudom mi az erősségem és mit kell erősítenem magamban. Ledobott, ócska gönceimet, érzéseimet felcseréltem újjakra. Új érzések, gondolatok, sorra lepnek meg álmomban és ébren. Mára letisztult, érthető az élet számomra. Feléledt bennem az egyik ősi tudás mit elfelejtettünk mi, civilizált emberek az ártalmas zajok, gondolatok miatt. Elsőre fura volt, mikor érzed, látod mások eltitkolt világát. Látod fájdalmukat, magányukat. Látod érzésüket. Látod a kapzsiság miatti reszkető félelmet, bizalmatlanságot. Látod a görcsös ragaszkodást a viszonzatlan szerelemben. Érzed a szomorúságot, vágyat, kételyt, bizalmatlanságot. Érzed az agresszív, dühben rejlő határozatlanságot, gyengeséget. Látod a cselekedetek, történések miért és jövőjét. Mind ezzel együtt látod saját magad szellemi, anyagi, gyarapodását is. Megerősítést kapsz, hogy érdemes előre menni az elkezdett úton. Sokszor, ha látod az embereket szólnál, de tudod felesleges. Még nincs itt az ideje, hogy megértse, elfogadja azt a tudást, amit elmondanál neki. Tanulni, okulni, változni, fejlődni csak az tud, aki akar, és aki figyel. Az pedig megtalál. És ha kérdez, hát megadom a választ ahogy csak tudom. Mert erre születtem. Ebben egész biztos vagyok. Segítőnek jöttem a Földre. Tudom, hogy szükség van az embereknek megértésre, türelemre, figyelemre. Kételyek közt gyötrődnek. Az élet terhét mindenki maga cipeli. De a terhet könnyebb cipelni, ha okosan, becsületesen, emberségesen keressük a megoldást. És biztos vagyok benne, hogy mindenre van megoldás. Csak akarni kell. Hidd el nekem. Bízz magadban és én bennem