Egyszer nagyon régen, amikor még a gyerekeim még rám voltak utalva,és én gondoskodtam a szórakoztatásukról sokat járt az agyam.
Hol találok hasznos , jó programokat nekik ami leköti őket. Volt amit rövidebb ideig,és volt amit évekig élveztek, szerettek. A lovaglás évekig megmaradt egyik kedvenc elfoglaltságuknak.Imádták ezeket a négylábú csoda szép állatokat,és azokat az embereket akiket ott a város szélén lévő lovardában megismertek. Akkor 10-15 évvel ezelőtt nem volt még ennyire elterjedt a lovaglás. Sokan nem engedhették meg maguknak.Mi se:( Próbáltam valahogy mindig kispórolni a rávalót, de egy idő után beláttam, nem megy. 
A múlt hétvégén, a város melletti faluban volt lovas program.Már csak ketten a párommal mentünk ki, mert a gyerekek felnőttek,és külön életet élnek. 
Ahogy ott álltam megint az állatok közelében előjöttek az emlékek. 
Az istálló, széna illata. Képzeletben láttam megint a vágtázó lovak csoportját,és magam a gyerekeimmel. Láttam ahogy lányom , és a fiam a lovak hátán ülve integetnek nekem,és elindulnak az erdőbe . Láttam magam előtt Zoli bácsit, akitől csak jót tanulhattak,és mindig türelmes volt a gyerekekhez. Jó volt vissza gondolni. De közben szomorú is. Mert , fájt,hogy csak kis időre adhattam meg nekik a természet, állatok közelségét,és a mozgás lehetősségét.Elgondolkodik ilyenkor az ember. Vajon másképp alakult volna az életük,ha huzamosabb ideig lettem volna képes finanszírozni ezt a csodás tevékenységet? Szerintem igen. De akkor nem volt más választásom.
Ez a kis idő amit akkor annak idején ott eltöltöttünk jó volt. Élveztük minden percét. Lehetősséget adott arra,hogy gyerekeim lássák. Nem csak tv,és panel van a világon. Megszeressék az állatokat ,és értékeljék őket.
Ott szombaton fura volt nélkülük. Szeretném ha többet lehetnénk együtt. Ha közösen elmennénk kirándulni, fagyizni , ebédelni.
De ez már egyre ritkábban lehetséges.Felnőttek,és dolgoznak.
Már csak a remény marad meg nekem,hogy egyszer lesznek unokáim,és nekik megadhatom majd azt, amit a gyerekeimnek nem tudtam.
Mert szerintem minden szülő vágya, hogy idősen ,tapasztaltan, átélje megint a szülő szerepét felelősség nélkül .És az elmulasztott pillanatokat az unokával pótolja.