Címkefelhő
Feedek
Megosztás

Rossz,aki rosszra gondol.

    Jönnek az ünnepek. Ha jól tudom, Magyarországon nagyon sok az egyedülálló, független nő és férfi. Az én baráti körömben is a legtöbb lány, nő társ nélkül tölti majd a karácsonyt. Mivel hamar eljön a szilveszter is elkezdtünk gondolkozni, hol, kikkel tölthetnénk az év utolsó napját. Nem könnyű feladat közös döntést hozni. Olcsó hely, fiatalos laza közeg , jó zene,kellemes hangulat mind egy helyen meglegyen. De a legnagyobb probléma mégis , hogy szegények szeretnék ha másik nem képviselőivel rophatnák a táncot. Ha kicsit bővülne, színesedne a társaság. Ha a koccintás, beszélgetés, bohóckodás nem csak a megszokott, állandón összejövő lányok közt történne meg. De valami miatt nehéz ezt a problémát orvosolni Én voltam, aki felvállalta keres férfiakat, akik szívesen szórakoznának velük és velem,meg a párommal. 
    Szingli fiúk jelentkezzetek, ha nincs kivel szilvesztereznetek! A Barátnőim függetlenek ! 
    Tudom, hogy fura poszt. Gondolhatnak sok mindenre akik elolvasták. De jó páran fellelkesedve jelezték velünk való bulizási szándékukat Hozzászólások is bebizonyították számomra, hogy jó ötlet volt ez a poszt. Csak épp sokan nem merik felvállalni azt a szándékukat, hogy elegük van már az egyedüllétből. Aki az interneten jártas egy kicsit is,láthatja ,hogy nagyon sok társkereső működik, egyre nagyobb létszámmal. Mi nem akarunk mást, csak jó hangulatban várni az a jövő év kezdetét. Nehezen hihető, ha valaki őszinte? Ha olyan lépést megtesz, amit mások nem mernek? Ha tényleg az a szándéka amit kiposztol? Miért olyan meglepő? Ha nem egyéjszakás kaland a cél? Nagyon sokan unják a magányos tv nézős ünnepeket. Csak az elkeseredésüknél a félelem, hogy mit szólnak az ismerősök nagyobb. Nálunk az elkeseredés győzött. Megléptem helyettük. Még nem tudjuk milyen lesz az óévbúcsúztatónk, de azt tudom, hogy néha kell azért kockáztatni. Aztán a többi majd eldől. Szóval fiúk, lányok akik rosszra gondoltatok, nézzetek magatokba. Néha előfordulhat, hogy igazságot ír ki az ember Én vállalom. Szeretném, ha nem lenne magányosan ünneplő ember decemberben. És ezért megtettem, amit tehettem.



Magánszív

 

"Senkitől se függni nagy diadal ám! De mögötte ott a pánik,ha kísért a szeretet." Egyszer élek! Játsszam el az isteni sanszomat,mert -úgymond - szeretek?! "
Így érez a magánszív.
De közben nem bír élni egyedül.
Tehát úgy érez, hogy "Kellesz! "
Magányos énünk börtönéből menekülünk a kapcsolatokba
- és a kapcsolatokból menekülünk a magányos énünkhöz.
Ma már kitörni is ritkán akarunk: soha ilyen kemény a "magánszív" nem volt, mint manapság. A társas lét oly mértékben vált pokollá, hogy sokan az egyedüllét mellett döntenek.
Egyedül még mindig jobb, mint a közös téboly.

Magány

Az egyedüllét nem egyenlő a magánnyal. A magány ugyanis az, amikor az ember nincs kibékülve azzal, amit a tükörben lát. Az a magányos ember, aki valamiért képtelen kilépni a saját falai közül. De nem mindenféleképpen marad magányos az az ember, aki falakat, rosszabb esetben várakat épít maga köré, mert jön egy szerencsés ember, aki lerombolja azokat. Az viszont örökké magányos lesz, aki úgy érzi, nem érdemli meg, hogy szeressék.

Ezel - Bosszú mindhalálig c. film

Szeresd magadat!!  :)

 

https://www.facebook.com/968337086577683/photos/a.1104747112936679.1073741828.968337086577683/1389388524472535/?type=3&theater

 

BÁSTYA

A világban, hol élethez oly közel az élet, hol virág már a szél ölén rálel a virágra, s egy hattyú minden hattyúnak ismerőse - egyedül az ember építi egyre magányát.


Antoine de Saint-Exupéry


Önszeretet

Hagyd magad szeretni...Először magadnak...aztán kívülről is jönni fog meglásd!

 


Bemutatom egy barátom:)

Imre barátomat legalább 30 éve ismerem. Egy kedves  ibarátnőmnek volt nagyon sokáig az élettársa. Miért érdekes számomra ez a jó madár?:)  Mert igazából nem tudom eldönteni hová tegyem őt. A megnem értett zsenik, vagy a szélhámosok kategóriájába.

Ez az alacsony, kopaszodó, sántítva járó idősödő férfi életére visszatekintve, akár Magyarország  legrégebbi , rock zenekaraiba is játszhatna.  Ismer minden zenészt, aki valamit is elért a szakmában , és volt olyan is  akit ő tanított meg gitározni. Alapi István a legismertebb tehséges művész  akit ő tanított meg gitározni. Életművész, aki sok mindent kipróbált már.  Volt óvó ,és tanítóbácsi. Raktáros ,és  BKV forgalom irányító.  Élete a zene ,  amiben igazán zseni .  A siker , és pénz helyett inkább a szabadsággal járó függetlenséget választotta.  Hogy ez neki jó e, azt nem tudom. de , ha heklyzetébe bele gondolok ,szerintem nem. Ez a szabadság, sokszor fájdalommal járhat. Amikor  tőle tehetségtelenebb emberek játékát hallgatja ,és a közönség nem neki tapsol. Amikor a magányos pillanataiban elgondolkozik életén , és rájön, senki nincs mellette. Senkit nem érdekel ,hogy  mit evett , vagy  él e még. Mégmost is, így 60 éven túl, zenekarok alapításán, sikeres zenei karrierről álmodik amikor van kinek beszélnie terveiről.    Tehetségét elpazarolva   harcol a mindenn napi gondok csapdájába esve. Miközben kívülről fújja az összes külföldi ,és magyar rock zene kottáját, és  szövegét . Sőt , ő maga is ír dalokat.  Így élhetnek azok az emberek ,akik kilógnak a sorból  ,és nem tudnak az anyagias világban érvényesülni?  Azok akik  elhivatottan , szívből szeretnék azt csinálni amihez értenek,és szeretnek. Ezek azok az emberek, akiket majd az utókor fog értékelni, ha valami  olyat alkotnak, amit mi velük együtt élők még nem értékelünk? Vagy csak egy ember közölünk, aki nem hajtotta igába a fejét ,és  nem vállalt kötöttséget semmilyen téren. Talány . Remélem egyszer feladja magányos bojongását , és talál magának egy szerető, megértő társat ,aki vele lesz  jóban, rosszban.

 

https://www.youtube.com/watch?v=WnbpEL6U_9M

 

 

Mindenkire vár egy társ

 

A válásom után volt kapcsolatom,de nem működött. Valami megakadályozta,hogy a közös élet kialakuljon közöttünk. Sokat voltam egyedül,és senkivel nem tudtam a gondjaimat, gondolataimat megbeszélni. Anyum akkor már nálam lakott. Hordtam orvoshoz. Velem aludt egy szobába,és minden zajra,moccanásra felébredtem. Egyre nehezebben viseltem a nyomást , feszültséget. Nem akartam már mást, csak valakit , aki mellettem van,és segít, megért, támogat ,ha szükségem van rá. Nem könnyű találni egy ilyen társat. Van akinek hamar össze jön ,és van aki sose találja meg. Nekem szerencsém volt. Amikor már nem tudtam mit tegyek a magány ellen ,elhatároztam kérni fogom az égiek segítségét. Persze nem elég kérni! Tudnom kellet azt is milyen legyen a társam. Ezért ezen el kellett gondolkoznom. Te tudod milyen a számodra rendeltetett társ? Tudod mik azok a jó tulajdonságok ami neked fontos egy kapcsolatba? El tudod képzelni a közös jövőt? A közösen szerzett élményeket? Át tudod már most, így magányosan érezni azt a boldogságot, amiben azok az emberek élnek, akik már megtalálták a társukat? Nem könnyű:( De te alakítod az életedet!És én tudatosan alakítottam így. 
Anyám alig volt tőlem 2 méterre az ágyában,mikor én az éjszakai sötétben kértem az égiektől segítséget.
Tudom,hogy hihetetlen,de sikerült:) Már egy éve négy hónapja együtt vagyunk. Vannak súrlódások,de működik.
Ezért neked, aki egyedül van,és magányos azt javaslom, ülj le. Gondold végig milyen társra vágysz. Írd le aprólékosan tulajdonságait,kinézetét, jellemét ,és képzeld el,hogy már együtt is vagytok.
Ne sajnálkozz a magányod miatt. Felejtsd őt el,és örülj! Tervezz már most közös programokat. És bízz az égiekbe! Akkor fog jönni. Az akire vársz most,csak még nem találtátok meg egymást.
Nekem sikerült, neked is fog.

 

Ha tudok segíteni, vagy tanácsot adni, írj, és válaszok szívesen:)

Mese a cigány asszonyról, két lányáról, meg a többi emberről

 

 

Egyszer volt,hol nem volt , egy cigány asszony, aki egyedül nevelte két kis lányát. Nagy szegénységben éltek,de az asszony mindent megpróbált megadni a két kislánynak. Gombázott, csigázott, plusz munkát vállalt a melóhelyén. Mindig azon volt,hogy a két gyerekének mindene meglegyen. A két kislányból ,felnőtt nagy lány lett, akiknek más dolga nem is volt, csak a tanulás. Kettő közül egyik a magasra szárnyalt a szorgalmas tanulásával, átlagon felüli okosságával. A másik a nehezen fogadta el a húga szerencséjét. Ő a mélybe került. Az anya mindent megpróbált,hogy a két gyerekkel éreztesse,egyformán szereti mind kettőt. De a nagyobb nem hitt neki. Elfordult tőle,és kerülte. aztán egyszer csak eljött az idő,mikor minden idős embert elér a betegség. Az anya kórházba került. A kisebbik lány látogatta ,de mindent meg akart mondani, mit,hogy csináljon az anyja. Lett köztük egy kis nézet eltérés,aminek a következménye,hogy mindent otthagyva lány otthagyta az anyját a kórházban. Kis idő múlva az idős asszonyt haza engedték a kórházból,és itthon gyógyulgatott a műtétje után.
A két lány közül a kisebbik néha felhívta,meg nagyon ritkán eljött az anyához,de az asszonyt a szomszédja segítette leginkább. 
Sokan próbáltak,segíteni, az asszonynak. Sokan látogatták, süteménnyel,bonbonnal, de az asszony nem gyógyult:(Belülről ette őt a szomorúság. Vágyott a gyerekei, unokái közelségére. Vágyott rá,hogy rendeződnek a dolgok,és békében, szépen, élheti idős korát a család kötelékében. 
Remélem hamarosan eljön az az idő,és élet vidám,mosolygós, egészséges ember válik megint belőle. 
Miért írtam le ezt a mesét? Mert úgy érzem egyre több idős emberrel történik ez meg. Mit csinálnak rosszul? Mit csinálunk mi rosszul? És mi mire számíthatunk a saját gyerekeinktől?
Miért idegenedünk el egymástól,és miért fontosabb minden más mint a saját családunk idős tagja?

Robinson szigete élőkkel van tele

Nagyon rég óta foglalkoztata a gondolat,hogy  mennyi magányos ember élhet itt, magyarországon. Ma sikerült találnom egy statisztikát,amin nagyon  meglepődtem,és elkeseritőnek találtam. Európai viszonylatban mi vagyunk a legmagányosabb  emberek:(

Nálunk a legtöbb az idős,beteg ember,aki a szobáját el se hagyva tengeti napjait.  A statisztikia kimutatások szerint nálunk van a legtöbb válás,munkanélküli,ami az ember életét félresodorja.  Sokan a stresszes élet elől menekülve, inkább  a 4 fal közé zárkózva  keresnek megnyugvást.  Az önbizalom hiány ,félénkség, magunkba való kétellyel képesek vagyunk elűzni, feladni a boldog ,társas élet lehetősségét.  Félünk a csalódástól.Pedig az életbe akkor jön a változás,ha mersz kockáztatni. Ha hiszel magadba,és megvizsgálod  természeted. Felismered ,kijavitod, negativ tulajdonságodat,és probálsz pozitivan állni a világhoz. No,persze jó a magány,mert gondolkoznod,elemezned kell magad!:) De ,szembe mersz ezzel nézn? Mert ,ha nem,akkor el se kezd! Nehezen  fogadjuk el rossz tulajdonságunkat,pedig azok is mi vagyunk.  Sokan nem akarnak,mernek szembe nézni a ténnyel,hogy magányosak. Munkába ,piázásba, alkalmi kapcsolatokba menekülnek,mert elhiszik, ez  által értékesek,fontosak . Én ugy gondolom ezzel követik el a legnagyobb hibát. Ideg- óráig a probléma kiküszöbölve,aztán ott   a nagy üresség. És jön a depi, betegség,szomorúság. Gyógyszer, pia,cigi függőség.  Egyre nagyobb,mélyebb  szakadék a vágyott élet,és a ember között,aki  a magny elől menekülne.  Persze a problémát nehéz egyedül feldolgozni. Legfontosabb ,amit te magadért tehetsz a pozitiv gondolkozás,kisugárzás.  Mosoly az utcán,és pár jó szó a szomszédodhoz. Másképp fognak egyből hozzád viszonyulni ,akik edddig kerültek. Ami a legszebb az egészben,hogy talán  a  te mosolyod elindit egy lavinát. Aminek a következménye,hogy több magányos ember életét megváltoztatod. Gondold végig! Lehet, igy találod meg a szerelmet,vagy a legjobb barátot. Lehet ,igy segit neked valaki munkát találni,vagy csak egyszerűen szól hozzád egy kedves szót.

Nem jobb lenn igy élni???:)