Címkefelhő
Feedek
Megosztás

Csapdába estél

Minden vásárlásért nem pénzzel fizetsz, hanem az életeddel: azzal az időddel, amit azzal töltöttél, hogy dolgozz azért a termékért, amit megvettél. Ahelyett, hogy ennél fontosabb dolgokra fordítottad volna azokat a napokat vagy hónapokat.

Csernok Miklós


Kiteljesedés

Igazi teljességet, kiegyensúlyozottságot csak az érhet el, aki munkát, energiát fektet a dolgokba. Aki nem mások kárán, hanem a saját maga erejéből, a nehézségek árán is, a saját rossz tulajdonságainak leküzdésével akar célokat elérni.

Csisztu Zsuzsa


Vannak véletlenek, vagy mindennek oka van?

Ma volt az első munkanapom, itt ebben a gyönyörű épületben:) Reggel ahogy közelítettem bejáratához eltűnődtem. Véletlen, vagy oka van annak,hogy itt sikerült elhelyezkednem? A tanfolyam záródolgozatát pont a Palóc Múzeum létrejöttéről, kiállításairól, működéséről írtam.Elgondolkoztam azon is,hogy idővel ,ha Isten engedi vidéken egy parasztházban szeretnék élni. Itt ez az épület sok mindent elmond nekem. Arról a világról, amit most még nem ismerek,mert soha nem volt kertem, állataim. Szokhatom a csendet, békét és ismerkedhetek a jövőmmel, amit az egykori paraszt emberek fotói, eszközei megsúgnak számomra.Véletlenül kerültem ide? Nem hinném. De az okát csak a sorsom tudja:)


Kétség és remény közt.

 

    Most , 51 évesen érzem először,hogy olyan munkám lehetne amit szeretnék és szívesen csinálnék.
    Hosszú és fárasztó út van már mögöttem, de nem panaszkodom. Egész biztos vagyok benne, hogy azokra az akadályokra, kihívásokra mind szükségem volt ,hogy azzá váljak aki most vagyok. Meg kellett tanulnom a fegyelmet, kitartást, felelősség vállalást. És most itt a lehetősség. Amiről már rég álmodozok. Emberekkel foglalkozhatnék , ha megadatik ,hogy megkapjam az állást. Tudom,hogy nem lesz könnyű, mégis szívesen vállalom a kockázatot. Tisztában vagyok, hogy ezt a lehetősséget nem csak magamnak köszönhetem. Minden ember , állat , pillanat, történet ami az elmúlt 10 évben bekövetkezett az életemben hozzájárult. Még azok is, amik fájdalmat , csalódást okoztak. Mára már tudom, hogy azoknak volt a legnagyobb hasznuk. Meg volt a maguk üzenete , amire nekem szükségem volt. Most életem pozitív irányt vett. A párom mindenben támogat és segít. Mellette tanulhattam és ő biztatott a gyár otthagyására. De a kétségek bennem vannak. Így több mint 50 évesen tud az ember változtatni ? Van benne annyi rugalmasság, akarat, energia ami átsegíti az új élet nehézségein? Meg tudja szokni a gyári munka megszokásai után , az önálló kreativitást, gondolkodást igénylő munkát? Képes beilleszkedni egy olyan kollektívába ahol az emberek gondolkodás módja teljesen más, mint amit eddig tapasztalt. Tudom , kevés vagyok és sokat kell tanulnom. És félek. Félek ,mert nagyon akarom és felék, mert megakarok felelni. Nem szeretnék csalódást okozni. Tudom , a megszokást, rossz tulajdonságokat, berögződéseket tudatosan odafigyelve lassan leküzdi az ember. Csak akarni kell és figyelni az okosabbakat. Hogy mit hoz a jövő még titok. Én bízok a szerencsémben és reménykedek. Mert most már tudom, hogy másra is képes vagyok, mint a gyári munkára.

Gyökértelenül

  • Legalább 30 év telt el azóta,mikor először dolgoztam szlovákiai magyarokkal. Most egy rövid időre megint össze hozott velük a sors . Nekem elsőre kicsit furák voltak csendes, visszahúzódó , befelé forduló természetükkel . Ahogy szótlanul , szorgalmasan a munkára összpontosítva csinálták dolgukat. Aztán elgondolkoztam. Eszembe jutott 30 évvel ezelőtti kolléganőm egy mondata. 
    " Mi gyökértelenek vagyunk. Itt szlovákok vagyunk. Szlovákiába, meg magyarok. Nekünk nincs helyünk igazán sehol."
    És bizony nagyon igazat mondhatott annak idején ez a kolléganőm.
    Valahogy nem tudatosul bennünk,hogy ők is magyarok. Nekik is az őseik ,itt születtek, éltek, haltak meg. Csak a történelem számukra mást írt mint nekünk. Nem voltak olyan szerencsések,mint amilyen szerencsénk nekünk lett.
    És ha jól vissza gondolunk , mi is majd nem erre a sorsra jutottunk.
    Ha városunk polgárai,katonái, vasutasai nem a fogtak volna össze az idegenek ellen 1919-ben , mi is a határ másik oldalán születtünk volna meg. Vannak akik előítélettel, ellenségességgel állnak ezekhez az emberekhez, akik ide Magyarországra jönnek dolgozni. Mintha személyük veszélyt hozna ránk. Vagy elvennék tőlünk a megélhetéshez szükséges munkát. 
    Nem hinném,hogy szándékukban áll bármilyen veszélyes cselekedettel ártani nekünk kollégáknak, ismerősöknek. Élni, dolgozni szeretnének csak. Családjukat, gyereküket eltartani. Hitelüket fizetni. A globalizáció nekünk magyaroknak is megnyitotta a külföldi munkavállalás lehetősségét . Sokunk gyermeke olyan országba szerezte meg diplomáját, amiről 10-20 évvel ezelőtt szülei álmodni se mertek. Voltak, akik kint megszerzett egzisztenciával , külföldön telepedtek le és családjukat is magukkal vitték. 
    Élvezik a munkájukkal, tudásukkal megszerzett elismerést, anyagi javak által szerzett kényelmet. Minden ember erre törekedik .Jobb életre! Ezeknek a határon túl élő magyar embereknek is ez a vágyuk. Békében, nyugalomban, anyagi biztonságban élni. Nekünk pedig , itt élő magyaroknak elfogadni ,megérteni kellene az ő helyzetüket. 
    Büszkék lehetünk múltunkra. És büszkék lehetnénk jelenünkre, jövőnkre ,ha gondolkodásunkat megváltoztatva, felülemelkedünk az ítélkezésen. Ha a város címe :" CIVITAS FORTISSIMA " nem csak a történelemről szólna, hanem a jelenről is. Az összefogásról, ahol egy a lényeg. Az ember! Az a város lenne ahol az emberek egymást nem szlovák, magyar jelzővel minősítenék ,hanem barátként, ismerősként . Nem jobb lenne???

    Jövőkép


    Tegnap a gyárban a mi részlegünkre tettek egy 61 éves férfit. Most nem rég lett csak cégünk alkalmazottja szegény.
    Egész műszak alatt rá kellett dolgoznunk , mert bárhogy szeretett volna felpörögni , nem ment neki. Lassan ,és ügyetlenül, de teljes oda adással csinálta a munkáját. Ahogy ott dolgozott közöttünk , elgondolkoztam. 11 év van csak kettőnk között. Belőlem mi lesz ennyi idős koromba? Fogok még bírni melózni? Vagy teljesítő képességemet elvesztése után , lapátra tesznek? Öregségemre a kukánál fogok utcai harcot vívni a kidobott száraz kenyéréért?
    Mit kellene tennem, hogy a fizikai , szellemi aktivitásomat megőrizzem? Hogy még az előttem álló 15-20 évet végig tudjam robotolni? Az a meglátásom , hogy ezt a tempót ,amit a mai cégek elvárnak a dolgozóiktól nem lehet 60 év felett teljesíteni.
    Rájöttem a megoldásra . Nyugdíj biztosítás helyett , másra teszek félre. Elkezdek gyűjteni a fiatalok által kedvelt extasy-ra . Talán azzal majd végig bírom majd dolgozni az előttem álló több mint 10 évet a nyugdíjig. Ha megélem egyáltalán. Ha nem , végrendeletemben a maradék adagomat melós társam számára adományozom.
    Ha van jobb ötletetek , osszátok meg velem. Hogy lehet az egyre nagyobb elvárásoknak megfelelni , azoknak az embereknek, akik már leginkább pihenésre , nyugalomra vágynak.Betegséggel , állandó fáradsággal küszködnek.

    Te hová tartozol??

    Ma megnéztem a Google-ba. hogy Magyarország összterülete csupán csak 93030 km2 és a lakosság még 10 millió sincs:( Igaz, ez 2013-as adat.Sok minden nem változhatott az elmúlt 3 év alatt:( Talán olvastátok az előző írásomban,hogy egy gyárban dolgozok. Ami most engem foglalkoztat az nem más,mint az a megkülönböztető helyzet, amit mi Északon élők, és kelet magyarországi régiók lakosai tapasztalnak.
    Ez a kis ország, aminek már alig van lakosa, olyan,mintha nem is egy egységet alkotna:( Mintha nem ugyanaz lenne az érték, megbecsülés, elismerés az egyik helyen,mint az ország másik részén. Mire gondolok? Azokra a szembetűnő,és nyilvánvaló különbségekre amit az az ember élvez ,aki az ország nyugati részén melózik ,él. Ugyanazért a munkáért, amit mi , itt elvégzünk minimálbérért, ők a dupláját kapják. Nyugodt, színvonalas életet élhetnek. És persze, van az országnak az a része, ami még tőlünk is rosszabb helyzetben van:( A tanya világ, ahol emberek mindentől elzárva élnek . Emlékszem egy régi tv riportra amikor a gyerek életében először kapott kinder tojást.Azóta ez a helyzet talán még elkeserítőbb lehet a növekvő közüzemi számlák,és munkanélküliség miatt. Ez az írásomat talán sokan negatívnak tartják,de én azt mondom realista. És! most is a hitem vezérelt az írásra. Szeretném a változást. Szeretném,ha nem lenne ilyen különbség. Szeretném,ha ebben a kis országban mindenkinek esélye lenne a jó életre.