Címkefelhő
Feedek
Megosztás

Elmúlt

 

A tegnap éjjeli műszak volt az utolsó a gyárban. Eljött ez az éjszaka is. Nem voltam rá felkészülve. Valahogy az eszem tudta, de nem akarta elfogadni. Pedig a felmondási időm alatt sokan megkérdezték, hogy jól meggondoltam e. Szóval az,hogy egyszer le kell adnom a kulcsokat, és búcsút kell vennem a kollégáimtól el fog jönni.
Ez az éjszaka vegyes érzelmekkel teli állapotban tartott és sokkoló volt számomra. 
Sajnos nehezen szánom rá magam,hogy a megszokott rutin életet , feladjam és elinduljak az ismeretlenbe.
De most több hónap gondolkozás után megtettem. Elindultam , mert úgy érzem többre vagyok képes, mint egy gyárban robotolni. Szeretném magam kipróbálni máshol ,másképp. Itt ebben a gyárban nekem már nincs esélyem másra ,csak a kétkezi munkára. Másra vágyom most már. Vannak elképzeléseim, amit szeretnék megvalósítani , de a folyamatos műszak miatt nincs rá időm. 
Tegnap éjjel számomra nem a munkáról szólt. A búcsúzásról.Elköszönni a barátoktól, a környezettől. Amikor az ember azzal szembesül,hogy szeretik,és féltik az egy nagyon jó érzés. Elkezd fájni a szíve,és minden porcikája a változás ellen küzd. Megkérdőjeleződik döntésének helyessége. Kétségbe esve akarja a régit,mert azt már tudja milyen. Kényelmes , sokszor jó döntés maradni abban a helyzeten amit megszokott ,és szeret az ember. Én a gyárban csak az embereket szerettem. A gépeket, zajt, monotonságot,éjszakázást nem.
A kollégáim hiányozni fognak. Nehezen engedek közel magamhoz bárkit. De azokat akiket megszeretek, évekig nehezen viselem hiányukat. 
A tegnap éjjel olyat tapasztalhattam meg ami sokszor ritka egy ember életében. Őszinte, valós, szeretetet, jó kívánságokat. Tiszta ragaszkodást, fájó búcsúzkodást. 
Éreztem szavaikban a csalódástól, rossz döntésem következményétől való féltést,és azt,hogy visszavárnak. Nehéz ilyenkor az érzelmeken uralkodni.Nekem nem sikerült. Nem szégyenlem bőgtem. Még nem tudom,hogy döntésem milyen hatással lesz életemre. Azt se,hogy új helyemen milyenek lesznek a kollégák. De azt tudom ,hogy az embernek muszáj néha nehéz döntéseket hoznia, ha másra vágyik, mint amiben van. Néha a biztosat fel kell adnia, és elindulni az ismeretlenbe.Merni kockáztatni, mert másképp soha nem jön el a vágyott élet. Megmarad a nyugodt, örömtelen , szürkeségben . Mostanra már tudom ,hogy az én világom nem a gépek monoton zaja. Mernem kell feladni a biztonságomat , ha másképp szeretném az életemet élni. 
Köszönök mindent kollégáimnak, amit az eltelt 9 év alatt kaptam tőlük. 
Köszönöm,hogy megismerhettem őket,és együtt dolgozhattam velük. Sok szép közös emléket kaptam tőlük.Kívánom,hogy legyen erejük ,kitartásuk, jó kedvük egészségük a gyárban végzett munkához. 
Mindent köszönök:)

Dilemma

 

 

Ebben az évben töltöttem be az 50-ik születésnapomat. Szerintem látszatra jó kondícióba lévő középkorú ember kinézetét keltem. De igazából érzem már a kor okozta gondokat. Lassulok. Nem bírom már úgy az iramot, ahogy még 1 évvel ezelőtt is. Sokszor érzem,hogy az összes erőmet a munkára kell összepontosítsam.. Aztán itthon csak kíméletes üzemmódra kapcsolva próbálok valami látszatát kelteni annak,hogy rend legyen a lakásomban.
Minden tiszteletem azoké a kollégáimé. akik a meló, háztartás mellett még kertet, állatokat is gondoznak , kis gyereket nevelnek. Nincsenek irigylésre méltó helyzetben. 
A legrosszabb az egészben, maga a tudat, hogy fiatalabb nem leszek,és ez az állapot csak romlik. A folyamatos műszak amúgy is tönkre teszi az embert, fizikailag,és szellemileg is. Alvás zavart, magas vérnyomást, cukrot okozhat. És még fene tudja milyen bajok jöhetnek elő az a munkával eltöltött évek alatt.
Már nagyon rég óta kérem a jó Istent,és az angyalaimat,hogy segítsenek nekem valami más melót találni. És úgy látszik,hogy meghallgatták kérésemet. Most itt lenne a lehetősség , hogy váltsak . Miért hezitálok? Miért gondolkozok rajta,ha jobb, kényelmesebb, tisztább, könnyebb??
Egyetlen egy ok tart vissza tőle. A pénz. Mindennek az alapja,és mindennek a megrontója. Jelenlegi munkahelyemen "jól" keresek. Igaz, hajtani kell,és fárasztó. Abból a tartós anyagi adósságból most kezdenék kilábalni, amit az elmúlt 6 év alatt felhalmoztam. Nincs nagy adósságom,de mostanra jutottam el oda,hogy stabilnak érzem az anyagi hátteremet. És ez nagyon fontos. Mostanra jutottam el oda,hogy ha kicsivel is , de segíteni tudnám a gyerekeimet. Igaz, mind kettő keres,és talált magának párt, de sajnos félre tenni egyiknek se tudtam ez idáig. Nagyon rossz érzés, amikor szeretnél jobb életet a gyerekednek,de nem teheted. Ez olyan ,mintha kínoznánk. 
Az a meló, amire most válthatnék más. Tiszta, kényelmes, laza ,és nem kell éjszakázni, hétvégén dolgozni. Kis társaság , csendes környezet . Nagyon csábító. 
Muszáj döntenem,és mérlegelnem. Ha bele gondolok,hogy a nyugdíjig még van jó pár évem ,és egyre kevesebb energiám, nincs más választásom , lépnem kell. És tovább? Hogyan tovább? 
Miből pótolom a kieső jövedelmemet? Hol tudom majd összehúzni a nadrágszíjat? Egyáltalán fog e menni az új munka? Be fogok e illeszkedni az új csapatba? Nehezen döntök. Túlságosan szeretem a biztonságos állapotot. A régit már ismerem, tudom. Szeretem az ott dolgozó embereket,és jól kijövök velük. 
De sajnos egy nagyon fontos szempont kell,hogy lebegjen a szemem előtt igazából. Most még válthatok. Még van lehetősségem. Később már sehová nem kell egy idősebb korú nő. 
Most kell lépnem,még lehet. A kieső pénz pótlására meg majd küld valami megoldást számomra a jó Isten. 
Erőn felül nem szabad ,és nem is érdemes vállalni. Ha egyszer eljárt felettünk az idő,és erre rá jövünk , tegyünk érte,hogy minél tovább élvezzük az életet a szeretteinkkel. Itt e földön , erőben, egészségben , szeretetben, vidáman.