Több mint 30 évvel ezelőtt a lányok leginkább a leendő férjük nevét vették fel a házasság után. Én is így tettem. Hivatalosan még most is azt használom a válás után 7 évvel. A bíróságról kijövet azt terveztem, hogy hamar megszabadulok a rossz érzésektől, emlékektől, névtől. De valami meghatározhatatlan, megfoghatatlan, láthatatlan akadály meggátolt abban, hogy megtegyem első lépésnek a névváltoztatást. Talán a fontossági sorrend, pénz és időhiány miatt ezt a tervemet mindig halogattam. Ez idáig. Most hirtelen valami belülről feltörő energia beindított. Mintha nem is én akarnám, hanem egy másik ember, aki ugyanúgy én lennék, csak más jellemmel, érzéssel, temperamentummal. Sokat gondolkoztam rajta, hogy ezt eddig miért nem tettem meg. Tudom, hogy az eltelt 7 év alakított, formált rajtam előnyömre. Megszilárdított jellemileg és kialította bennem azt a számomra fontos értékrendet amit magaménak mondhatok. Lehet, hogy ennek így kellett történnie? Idő kellett hozzá, hogy rájöjjek ki vagyok én? Az ember szinte gyerekfejjel ment az anyakönyvvezető elé. És évtizedekig mind ketten a másik képlékeny jellemét próbálta formálni, alakítani aszerint, melyikőjük az erősebb egyéniség. Nálunk én voltam az aki engedékenyebb volt. Volt mit tanulnom, behoznom az elmúlt 7 év alatt. Most jutottam el oda, hogy ne várjak tovább. Persze, tudom a név nem jelent semmit. Ha ezotéria szerint nézzük persze a névnek is jelentősége van, de számomra a spiritualitás fontosabb. Hiszem,a nevünknek annyi csak a funkciója, hogy itt a földön ismerőseink, barátaink be tudjanak azonosítani. Az élethez való hozzáállás az ami sokkal fontosabb. Mert azzal mutatunk példát. Azt az érzést, gondolkodást, magatartást, elfogadást, amit mi átadunk gyerekünknek, környezetünknek ők viszik tovább. Nevünkre, külsőnkre már senki nem emlékszik, de ő álltaluk nyomot hagyunk a földi létünkről. A múltamat nem zártam le végleg. Két gyerekem van, akik felnőttek és apjuk nevét viselik. De nekem már ez a név nem jelentett semmit. Emléket csak, hogy egy ideig egy úton jártunk. Megkönnyebbültem. Vége egy korszakomnak. Érzem. Még nem tudom mit hoz számomra a jövő,de biztos vagyok benne,hogy sokkal jobbat. Várom és igyekszem, hogy egyre jobb legyek én is.