Címkefelhő
Feedek
Megosztás

Az emberek azt hiszik, hogy kutyalélekként reinkarnálódni visszalépést jelent. Ha jól belegondolunk, épp ellenkezőleg, hiszen a kutyákat éppen az igazi, feltétlen szeretet érzékeltetésére szoktuk példaként felhozni!

James Van Praagh


Előző életek

Már nagyon rég írtam nektek őszintén, magamról. Nem azért mert titkolni valóm lenne. Nem tudtam rászánni magam. Valami mindig megakadályozott. De most valami kényszer nem hagy nyugodni.Muszáj magamból kiírni, veletek megosztani Érzem öregszek. Minden ok nélkül sírok ha kell, ha nem. Nem találom a helyem az emberek között. Ha kimegyek a városba zavar a zaj, kosz, beton. Az autók füstös benzin szaga, zúgása. A kirakatok harsány akciónak álcázott pénzköltekezésre buzdító invitálása. Nyugtalanná tesz a civilizált világ. Nem hinném, hogy antiszociális lettem. Csak épp nem tudok azonosulni vele. Baj ez? Kicsit igen. De számomra fontos, hogy az legyek és azt csináljam amiben hiszek. Ami én vagyok. Mert az ember sikeres életének meghatározója az önismeret. Fontos tudd, ki vagy és mire vagy képes. Régebben nagyon érdekelt a reinkarnáció. Ki, mi lehettem előző életemben? Őszintén szólva még ma is. De ahogy telnek az évek, magamtól rájövök a titokra mi lehettem a múltban. Figyelem életem boldog pillanatait. Figyelem érzéseimet melyek elárulják azt a múltamat amit titok fed. Boldognak és szabadnak kint a természetben érzem magam igazán. Ahol a fák árnya alatt csendben kiengedhetem a fejemben zakatoló gondolatokat. Ahol letisztulnak és megszületnek az életemre vonatkozó igaz döntések. Baj van a nőiességemmel is. Mert nem tudok játszani és nem is akarok. Ez vagyok én, aki nő ugyan, de nem praktikázik, nem cicomázik és nem nyafog. Aki nem szereti, ha érzékeltetik, a fizikai erő hiányosságát. Nem tudom mi a csábítás trükkjei. Ebből adódóan érzem és tudom, hogy férfi lehettem régebben. És ami talán a legfontosabb titok lehetett előttem régebben az, hogy cigány férfiként tapasztalhattam meg a Föld örömeit, bánatát, nélkülözését a múltban. Miből gondolom? Érzem. Vízöntő vagyok. Fontos számomra a szabadság. Vonz az ismeretlen. Vonz India. Életem a jó, igényes zene. A szenvedéllyel, érzelmekkel teli muzsika mindenre megoldás számomra. Olyan mint a gyógyszer. Csak épp nincs méreganyaggal teli.Kint a Nap sütötte ég alatt érzem magam jól. Kötetlenül, vidám, békés emberekkel. Próbálok nem ítélkezni. Hisz minden ember valami céllal, okból született le a Földre. Akiknek most, itt az a sorsuk, hogy rosszat, gonoszat cselekednek azok is emberek. Elfogadom azt, hogy ők is vannak, élnek. Nekik most ez a sorsuk. De ha most megtanulják a leckét ami életfeladatuk, nem hinném,hogy legközelebb megint gonosz dolgokat cselekszenek majd. Öregszem és várom a feloldozást. Mikor itt hagyhatom a várost ahol most élek. Amikor enyém lesz a kis ház a falu végén és élhetek szabadon, nyugodtan a két kutyámmal. Nagyokat sétálok majd velük a réten és élvezni fogják ők is a szabadság boldog érzését.
Munkácsy Mihály :Cigány tábor

Megbélyegezve

Én hiszek a reinkarnációban. Hiszem, hogy minden előző életünkben tanulunk valami újat, addig ismeretlent. Azért kapjuk az élettől azokat a feladatokat, amit kapunk, hogy tapasztaljunk. Megértsük azokat az összefüggéseket amik ugyan láthatatlanok, de hatással vannak ránk és környezetünkre. De ehhez nagyon- nagyon sok életnek el kell telnie. És addig mi van? Igazából csak sejtem. Úgy gondolom azok az emberek akik nagyon az életeik elején járnak esendők. Megbotlanak, felállnak és próbálkoznak. Hibákat követnek el és szenvednek.Megkapnak minden rosszat az élettől. Alkoholizmus, drog, börtön. Megalázzák és elítélik őket.Kiközösítik és beskatulyázzák. Nincs még meg nekik az a bölcsesség, tapasztalat amire a sok életet megélt embertársaik már számíthatnak. Vannak akik igyekeznek, mert ők is szeretetre, odafigyelésre, kedves mosolyra vágynak. És persze vannak akiknek a szenvedés marad osztályrészül ezen a világon most. Akiken nem tudsz segíteni, mert nem jött még el az idő. Nem tehetsz érte semmit, csak figyelsz. Hátha valamikor mégis könnyebbé teheted sorsát. És mi van azokkal akik hibáztak, de kemény kitartással jobb sorsot kaptak most? Elfogadjuk, megértjük, segítünk nekik? Vagy múltjuk miatt elfordulunk tőlük? Emlékezve megbotlásaira , vad, korszakára esélyt se adunk neki ,egy más világ táruljon fel előtte? Nem inkább méltányolni kellene igyekezetét? Hinni, akarata , kitartása erejében? Biztatni és dicsérni? Fogni a kezét és vezetni? Hisz mi is ilyenek voltunk annak idején még ha nem is emlékszünk rá. Nekünk most az lenne a dolgunk. Hisz abban rejlik az erőnk. Segíteni, bízni és hinni. A múltját elfeledni és a jelenét nézni. Mert ezeknek az embereknek még a jelen törékeny nagyon. Hisz ismeretlenben tapogatóznak. Egy olyan világ részesei lettek ami számukra még sok , sok szokatlan új dimenziót nyit meg. Mi pedig attól leszünk erősek, hogy észre vesszük félelmeiket , gátlásaikat és nyitott szívvel nyújtunk nekik segítő kezet.