Már egy jó ideje összecsaptak a fejem felett a hullámok:(
Nem szabadulok az elém jövő feladatoktól. Jönnek,csak jönnek. 
Próbálom őket megoldani,de nem megy! Görcsösen akarom, a megoldást, lezárást , tovább lépést. De a , megoldás helyett, jönnek az újabb feladatok. 
Az agyam, testem túlpörögve, fáradtan, nyugalomra , csendre ,magányra vágyik. A fejem fáj,és nehéz. A mellkasomnál nehéz nyomást érzek. Úgy érzem magam,mint egy ketrecbe zárt fene vad, aki legszívesebben fejjel menne a rácsnak,csak ,hogy végre kiszabaduljon. Világgá menjen,és mindent hátra hagyva ,elfelejtse azokat a feladatokat, kötelességeket, ami az élet velejárója. de nem tehetem. Csinálni kell !!!! Körbe, körbe járok. Bármennyire szeretnék kikapcsolni, nem megy. Éjjel, nappal jár az agyam,és ebbe fáradok bele. Tudom,hogy ez így nem jó. A dolgok egyszer úgy is maguktól is megoldódnak. Nem mindegy,hogy hogyan,és milyen véggel,de megoldódnak. A véget az én tudatos döntéseim is befolyásolják,de nem gyorsíthatom meg a folyamatot. Ha jó döntéseket akarok hozni,pihennem kell. A tiszta gondolatokhoz, tiszta, nyugodt lelki állapotra van az embernek szüksége. Ha pihensz, kikapcsolsz újult erővel vetheted magad be a feladatok megoldásába. Életerőd, életkedved , optimizmusod, emberszereteted vissza tér. Tenned kell magadért. Hogy bírd a gyűrődést minden áldott nap. 
Hallgasd a csendet. Élvezd a fényt, madarakat. Vonulj el a világ zajától. Teljesen mindegy,hogy mit csinálsz, csak állj le egy kis időre. Mert csak te állíthatod meg azt fene vadat, aki mindent hátra hagyva menekülne zaklatott lelkének nyugalmat keresni a világtól távol.

 

https://www.youtube.com/watch?v=ks1n8slM0vY