Egyszer régen volt az ismerőseim között egy házaspár, ahol a férfi elégedetlen lett az életével.
Valami másra vágyott. Szebb , tartalmasabb, barátokkal, élményekkel teli életről álmodozott.
Elege lett a nélkülözésből , monoton, egyhangú nyomorúságából.
Élni szeretett volna! Nem gondolni adósságra, pénzre, nélkülözésre.
Nem akart a problémákkal szembe nézni és elfogadni,hogy a valóság akadályozza vágyának elérését.
Görcsösen ragaszkodott elképzelt életéhez,és azokhoz az emberekhez, akik abban szerepet kaptak.
Felesége megértette párjának vágyát,és amiben tudta támogatta. Szerette volna, ha kedvese álma valóra válik. Hitte ő is ,hogy az életet szebbé lehet tenni, csak akarni,és tenni kell érte.
Ezért a nő éjszakákat beszélgetett férjével. Elmondta véleményét, gondolatait. tapasztalatait. Elmondta,hogy barátságokat nem lehet erőltetni. A barátság magától alakul ki emberek között. Elmondta,hogy a világot,és embereket nem lehet megváltoztatni egy pillanat alatt. De mindezek ellenére párja azok társaságára , barátságára vágyott, akiket nem érintett meg az ő egyénisége. A nő idővel feladta. Mert rájött , bármit mond , nem tántoríthatja el párját az elképzelt szebb jövő reményétől. Hagyta urát álmodozni ,és maga módján élvezni a minden napokat.
Az asszony tudta,hogy korlátai vannak. Tudta,hogy hiába szeretne társasági életet. koncertre, színházba járni, nincs rá lehetőssége. Úgy kell élnie,mint régen. De már ő is vágyott egy más világra. Szerette volna, ha gyerekei idővel jobb életet is megtapasztalnak. Ezért elkezdett olvasni,és gondolkodni. Rájött, hogy van remény,de nehéz, kitartó meló vár rá. Ha sikerül, akkor se egy felhőtlen szórakozásból álló csupa öröm élete lesz. Elkezdett örülni. Mindennek ami csak örömet okozott számára. A napnak, fénynek, levegőnek,madaraknak. Örült az embereknek. Örült a kutyájának, gyerekeknek. Örült, hogy van melója. Elkezdett nem panaszkodni. Elkezdte figyelni magát,és hinni magában. Pozitívan gondolkodni,és bízni. Meglátta már a szépet mindenben. Kinyílt a szeme a világra,és a szíve is .Már látta,hogy vannak szegények, akik tőle rosszabb helyzetben vannak. Rájött,hogy a segítségnyújtás amit ad , ha csak egy jó szó, vagy egy darab kenyér az ő erejét , szerencséjét sokszorosára növeli. Tudta,hogy döntésével, élete másképp alakul. Megkövesedett barátságok vállnak köddé,és a régi helyére újak lépnek. Lassan számára szebb világ tárul fel. De az útnak sosincs vége! Amíg él, mindig magának kell az életét szebbé, jobbá, boldogabbá varázsolnia. Úgy,hogy örül,és hálás, amiért csak lehet.

https://www.youtube.com/watch?v=EQNomGf-nfA&list=RDEQNomGf-nfA#t=95