“Uram, gyöngeségeimben
te erősítesz,
amikor tapasztalom,
hogy másokon még én is
segíteni tudok”.


Karácsony után pár nappal, talán a helyi rádióban hallottam egy hírt. A lényeg csupán annyi volt,hogy ebben a kis országban ahol a népesség életszínvonala nem a legjobb idén karácsonykor minden 3. ember adakozott. Ez valami csoda:) És számomra még annál is több ! Mert ez azt jelenti,hogy az emberek nem önzőek, irigyek ,lelketlenek,és törődnek másokkal . Látják a szegénységet, elesettséget . Átérzik másik kínját, bánatát. Képesek segítőkezet nyújtani. És ez egy nemzet felemelkedéséhez nagyon fontos. Mert az a nép, aki érez, és segít, akár állaton, akár egy emberen, nemes ,és jó szívről tanúskodik. Ott idővel megszűnik a viszály, harag, gyűlölet. Persze ez nem megy egyszerűen.Talán még most utópia az egész. Csak az én naiv elképzelésem az ami hisz benne. De talán,ha nem csak az ünnep lenne ami megmozdítana bennünk valamit , akkor lenne esély egy jobb világ felé. Az év többi napján is figyelnénk a másikra, gyakorolnánk az adakozást. Nem kell hozzá sok. Egy mosoly. Vagy kinyisd az ajtót a másik előtt. A megunt ruháidat ne a kukába dobd ki. Könyvet,mit nem olvasol odaadd másnak. A kenyeret,mit nem eszel meg ne a kukába dobd. Az ki akar, talál lehetősséget az adakozásra. Nem kell ehhez más, csak szív ,és akarat. Hogy adj.