• Legalább 30 év telt el azóta,mikor először dolgoztam szlovákiai magyarokkal. Most egy rövid időre megint össze hozott velük a sors . Nekem elsőre kicsit furák voltak csendes, visszahúzódó , befelé forduló természetükkel . Ahogy szótlanul , szorgalmasan a munkára összpontosítva csinálták dolgukat. Aztán elgondolkoztam. Eszembe jutott 30 évvel ezelőtti kolléganőm egy mondata. 
    " Mi gyökértelenek vagyunk. Itt szlovákok vagyunk. Szlovákiába, meg magyarok. Nekünk nincs helyünk igazán sehol."
    És bizony nagyon igazat mondhatott annak idején ez a kolléganőm.
    Valahogy nem tudatosul bennünk,hogy ők is magyarok. Nekik is az őseik ,itt születtek, éltek, haltak meg. Csak a történelem számukra mást írt mint nekünk. Nem voltak olyan szerencsések,mint amilyen szerencsénk nekünk lett.
    És ha jól vissza gondolunk , mi is majd nem erre a sorsra jutottunk.
    Ha városunk polgárai,katonái, vasutasai nem a fogtak volna össze az idegenek ellen 1919-ben , mi is a határ másik oldalán születtünk volna meg. Vannak akik előítélettel, ellenségességgel állnak ezekhez az emberekhez, akik ide Magyarországra jönnek dolgozni. Mintha személyük veszélyt hozna ránk. Vagy elvennék tőlünk a megélhetéshez szükséges munkát. 
    Nem hinném,hogy szándékukban áll bármilyen veszélyes cselekedettel ártani nekünk kollégáknak, ismerősöknek. Élni, dolgozni szeretnének csak. Családjukat, gyereküket eltartani. Hitelüket fizetni. A globalizáció nekünk magyaroknak is megnyitotta a külföldi munkavállalás lehetősségét . Sokunk gyermeke olyan országba szerezte meg diplomáját, amiről 10-20 évvel ezelőtt szülei álmodni se mertek. Voltak, akik kint megszerzett egzisztenciával , külföldön telepedtek le és családjukat is magukkal vitték. 
    Élvezik a munkájukkal, tudásukkal megszerzett elismerést, anyagi javak által szerzett kényelmet. Minden ember erre törekedik .Jobb életre! Ezeknek a határon túl élő magyar embereknek is ez a vágyuk. Békében, nyugalomban, anyagi biztonságban élni. Nekünk pedig , itt élő magyaroknak elfogadni ,megérteni kellene az ő helyzetüket. 
    Büszkék lehetünk múltunkra. És büszkék lehetnénk jelenünkre, jövőnkre ,ha gondolkodásunkat megváltoztatva, felülemelkedünk az ítélkezésen. Ha a város címe :" CIVITAS FORTISSIMA " nem csak a történelemről szólna, hanem a jelenről is. Az összefogásról, ahol egy a lényeg. Az ember! Az a város lenne ahol az emberek egymást nem szlovák, magyar jelzővel minősítenék ,hanem barátként, ismerősként . Nem jobb lenne???