A válásom után volt kapcsolatom,de nem működött. Valami megakadályozta,hogy a közös élet kialakuljon közöttünk. Sokat voltam egyedül,és senkivel nem tudtam a gondjaimat, gondolataimat megbeszélni. Anyum akkor már nálam lakott. Hordtam orvoshoz. Velem aludt egy szobába,és minden zajra,moccanásra felébredtem. Egyre nehezebben viseltem a nyomást , feszültséget. Nem akartam már mást, csak valakit , aki mellettem van,és segít, megért, támogat ,ha szükségem van rá. Nem könnyű találni egy ilyen társat. Van akinek hamar össze jön ,és van aki sose találja meg. Nekem szerencsém volt. Amikor már nem tudtam mit tegyek a magány ellen ,elhatároztam kérni fogom az égiek segítségét. Persze nem elég kérni! Tudnom kellet azt is milyen legyen a társam. Ezért ezen el kellett gondolkoznom. Te tudod milyen a számodra rendeltetett társ? Tudod mik azok a jó tulajdonságok ami neked fontos egy kapcsolatba? El tudod képzelni a közös jövőt? A közösen szerzett élményeket? Át tudod már most, így magányosan érezni azt a boldogságot, amiben azok az emberek élnek, akik már megtalálták a társukat? Nem könnyű:( De te alakítod az életedet!És én tudatosan alakítottam így. 
Anyám alig volt tőlem 2 méterre az ágyában,mikor én az éjszakai sötétben kértem az égiektől segítséget.
Tudom,hogy hihetetlen,de sikerült:) Már egy éve négy hónapja együtt vagyunk. Vannak súrlódások,de működik.
Ezért neked, aki egyedül van,és magányos azt javaslom, ülj le. Gondold végig milyen társra vágysz. Írd le aprólékosan tulajdonságait,kinézetét, jellemét ,és képzeld el,hogy már együtt is vagytok.
Ne sajnálkozz a magányod miatt. Felejtsd őt el,és örülj! Tervezz már most közös programokat. És bízz az égiekbe! Akkor fog jönni. Az akire vársz most,csak még nem találtátok meg egymást.
Nekem sikerült, neked is fog.

 

Ha tudok segíteni, vagy tanácsot adni, írj, és válaszok szívesen:)