Nagyon régen ,még fontos volt számomra,hogy mindenki kedvébe járjak,mindenkinek megfeleljek. Próbáltam igazodni a többi ember igényéhez, elvárásaihoz.Báb voltam, aki azt hitte más ember okosabb, jobb, talpra esettebb . Aki hitte ,hogy férje több. Ha őszinte akarok lenni, belerokkantam.Totális összeomlás következett be a magánéletembe ,és az emberekbe vetett hitembe is. Csalódás , kétségbeesés, közösségtől való elszigetelődésben éltem napjaimat. Gondolataim mindig azokon az eseményeken kattogott amik kiváltották életemben az összeomlást." Miért?"
Abban az időben a munkába menekültem ,és kerültem az embereket. Válaszokat kerestem kérdéseimre,hogy megtudjam az okát életem 180 fokos változásának. 
Nagyon sok időbe került még rájöttem a titkokra.
Minden spirituális fejlődés kezdete egy nagy törés az életben. Amikor megkérdőjeleződik addigi életed , gondolkodás módod,és te döntesz merre indulsz el.
Nekem , akkor 40 évesen következett be. Sok volt a sokk, de túl jutottam rajta. 
Voltak emberek, akik a közösen élt világot elhagyták,és külön utakon indultak el. De helyettük mások léptek be az életembe. El kellett fogadnom,és most már tudom, hogy ennek így kellett történnie. Én miattam. 
Annak idején pénztelenség,és állandó félelemben éltem. Valami gát akadályozott abban ,hogy higgyek ,és bízzak magamban. Gondolataim beszűkülten csak a pénzre ,és a munkára összpontosult. Nem igazán ért sok öröm akkor az életben.
Aztán rájöttem,hogy van kiút ebből az állapotból. Kicsi, apró lépésekkel, lehet a körülményeinken változtatni. Csak akarni kell,és elfogadni,hogy nem megy egyről, kettőre. Évek, vagy egy élet kell hozzá.
Olvasni , előadásokra kezdtem járni. Emberekkel kezdtem beszélgetni, akik segítettek életem kérdéseire a választ megtalálni. 
A beszélgetések, olvasmányok aztán meghozták számomra a jobb , szebb életet. Régóta dédelgetett vágyaim valóra kezdenek valóra válni. Boldog vagyok. Vannak még előttem leküzdésre váró akadályok ,de ez az élet.
Mára már vannak terveim, hiszek magamba ,és tudom sok mindenre vagyok képes. Szeretem az embereket. Látom kínjukat,és próbálom a tapasztalatomat átadni nekik. Jobb életet szeretnék mindenkinek. 
Most már nincs megállás! Tanulnom kell életem végéig ,mert a szellemi fejlődés nem állhat meg. Irigylem akik ragyognak az örömtől, boldogságtól. Akik sikeresek , és kiélhetik az önmegvalósítás örömét. De tudom,hogy nekem még sokat kell tanulnom. Hálás vagyok az életnek a nagy pofonért , ami elindított ezen az úton. És hálás vagyok mindenkinek ,aki életemben szerepet játszott. Tőlük lettem olyan ember, amilyen vagyok. Hálás vagyok anyámnak, akit sokszor nem értettem meg,mert mindenkiben a jót látta. És hálás vagyok ,hogy már nem úgy élek,mint akkor 10 éve. 
Tudom,hogy életemet akarattal, kitartással, szeretettel, örömmel, szép gondolatokkal, cselekedetekkel, még jobbá tehetem.És meg is teszem! Mert tőlem függ,hogy milyen életet élek.