Címkefelhő
Feedek
Megosztás

Kudarc

Korábban mindig féltem a kudarctól, attól, hogy valami nem úgy fog sikerülni, mint ahogy elterveztem. És ezt sikerült kiiktatni, mert a kudarcból egyelőre mindig sokkal többet sikerül tanulnom, mint a győzelmekből.

Hosszú Katinka


Kétség és remény közt.

 

    Most , 51 évesen érzem először,hogy olyan munkám lehetne amit szeretnék és szívesen csinálnék.
    Hosszú és fárasztó út van már mögöttem, de nem panaszkodom. Egész biztos vagyok benne, hogy azokra az akadályokra, kihívásokra mind szükségem volt ,hogy azzá váljak aki most vagyok. Meg kellett tanulnom a fegyelmet, kitartást, felelősség vállalást. És most itt a lehetősség. Amiről már rég álmodozok. Emberekkel foglalkozhatnék , ha megadatik ,hogy megkapjam az állást. Tudom,hogy nem lesz könnyű, mégis szívesen vállalom a kockázatot. Tisztában vagyok, hogy ezt a lehetősséget nem csak magamnak köszönhetem. Minden ember , állat , pillanat, történet ami az elmúlt 10 évben bekövetkezett az életemben hozzájárult. Még azok is, amik fájdalmat , csalódást okoztak. Mára már tudom, hogy azoknak volt a legnagyobb hasznuk. Meg volt a maguk üzenete , amire nekem szükségem volt. Most életem pozitív irányt vett. A párom mindenben támogat és segít. Mellette tanulhattam és ő biztatott a gyár otthagyására. De a kétségek bennem vannak. Így több mint 50 évesen tud az ember változtatni ? Van benne annyi rugalmasság, akarat, energia ami átsegíti az új élet nehézségein? Meg tudja szokni a gyári munka megszokásai után , az önálló kreativitást, gondolkodást igénylő munkát? Képes beilleszkedni egy olyan kollektívába ahol az emberek gondolkodás módja teljesen más, mint amit eddig tapasztalt. Tudom , kevés vagyok és sokat kell tanulnom. És félek. Félek ,mert nagyon akarom és felék, mert megakarok felelni. Nem szeretnék csalódást okozni. Tudom , a megszokást, rossz tulajdonságokat, berögződéseket tudatosan odafigyelve lassan leküzdi az ember. Csak akarni kell és figyelni az okosabbakat. Hogy mit hoz a jövő még titok. Én bízok a szerencsémben és reménykedek. Mert most már tudom, hogy másra is képes vagyok, mint a gyári munkára.

LLL !! EGÉSZ ÉLET ÁT VALÓ TANULÁS

Az utóbbi időben hanyagoltam,hogy megosszam veletek a gondolataimat. Kicsit zizi voltam a suli és a vizsga miatt. Túl vagyok rajta:) Ez alatt a pár hét alatt míg nem posztoltam , sok téma megtalált amiről szívesen írtam volna. Az egyik a lifelong learning. Mi ez? Egész életen át való tanulás:) A suliban eltöltött 3 hónap egyik témája ez volt. Hát ha őszinte akarok , vegyes érzelmekkel fogadtam az ott hallottakat. Talán, mert azt tapasztaltam eddigi életemben,hogy képesek az embert leírni ha nem fiatal már. A legtöbb cég, munkaadó fiatal, agilis,dinamikus, mindenhez értő kollégákat keres. És persze vannak is ilyen fiatalok:) Még szerencsére. Van esélye nekünk 50-eseknek,hogy tanulás, önképzés által könnyebb, biztosabb pozícióba kerüljünk? Vagy, hogy legyen munkahelyünk? Biztos érdemes energiát , fáradtságot befektetni a szabadidőnkből a tanulásra, képzésre? Szerintem igen! Mert minél többet tudunk a világról, magunkról és a társadalomról, annál rugalmasabban , hatékonyabban vagyunk képesek a változásokat fogadni:) Annál erősebb , biztosabb ,határozottabb lesz jellemünk és erősebb lesz a vágy céljaink eléréséhez. Mert a tanulás meghozza a vágyat, tudást, önbizalmat, szorgalmat, kitartást ,hogy egyre csak előre haladjunk. Persze ezt mi középkorúak tudjuk, mert már ledolgoztunk jó pár évet és saját bőrünkön tapasztaljuk a hiányosságokat:( De mi van a felnövő generációval? Tudatában annak fontosságával,hogy tőlük függ a jövőjük? Tesznek valamit is azért,hogy stabil munkájuk, anyagi forrásuk legyen? Vagy élik telefonnal a kezükben a mindennapok szürkeségét a gazdagságról álmodva? Nagyon remélem,hogy az ország legtöbb fiatalja tesz érte. Mert nagy bajban lesz,ha eljön az idő,mikor anya, apa nem lesz. Ha jön az ébredés és a csekkek. Ha rádöbben ,hogy bármennyire kényelmetlen, fájdalmas, tennie kell ez ellen. De akkor már lehet késő lesz. Mert neki is lehet 50 évesen kell iskola padba ülnie ,mint nekem. Akkor miért kezdhetné már most? Tanulni nem csak iskolapadban lehet:) A számítógép és a net csodákra képes! Olvashatsz, filmet nézhetsz rajta. Beszélgethetsz okos emberekkel. Előadásoknak lehetsz részese. Csak tőled függ a jövőd és életed sikere! Te tehetsz érte! Hát erőltesd meg magad és állj neki tanulni ! Meglátod élvezni fogod !

 

 


Újra az iskolapadban

Őszintén szólva nem így terveztem amikor ott hagytam a gyárat. Dolgozni, pénzt keresni akartam. Persze , van egy tervem, aminek a megvalósításán ügyködök. 
A gyárban már most jól keresnék,és talán az anyagi helyzetem realizálódott volna ha maradok. De! Öregszem. És érzem. Hosszú éveket már nem bírtam volna a gyár monoton, zajos, lelketlen világában. És persze szerettem volna kicsit többet élni is. A hely ahová mentem nem volt megerőltető munka szempontjából.Csak épp stabil se. Nem éreztem azt,hogy évekig biztos anyagi forrásom lesz a megélhetéshez. Arra már rájöttem,ilyenkor jobb lépni. Nem érdemes várni, mert a napok, hetek mennek csak el. Hát léptem. Így aztán munkanélküliek életét kezdtem el élni. Őszintén szólva kicsit tetszett. Jó volt pihenni az állandó hajtás után. És mivel lett időm, gondolkozni is ráértem.
Úgy döntöttem , beülök az iskolapadba. Már túl vagyok 50-en:) Jó lesz ez nekem? Nem tudom. Egy hete nyomom a padot ,és őszintén szólva félek. Nem könnyű a tananyag,és érzem ,hogy az elmúlt időszak alatt nem használtam az agytekervényeimet. 
Ez az suli rendezvényszervezői végzettséget ad. Nem hiszem,hogy valahol is eltudok majd vele helyezkedni ennyi idősen. De nem is ez most a lényeg számomra.Most az a lényeg,hogy tanulok. A tanulás soha nem árt. A rendezvényszervezés eléggé összetett. Kreativitást, önbizalmat, határozottságot, szép beszédet, emberismeretet és még sok minden mást igényel.Ezek a tulajdonságok a mindennapok élhetőbb, sikeresebb , hasznosabbá válásához is fontosak.Ezért is vágtam bele. Szeretnék több lenni ,mint ami most vagyok.És ezért tennem kell. Úgy gondolom,ha kicsivel is több önbizalmat, rátermettséget, ismeretet szerzek meg ez alatt a 3 hónap alatt, már tettem azért,hogy az életem ezek után másképp alakuljon. Drukkoljatok:)

Hol a határ??

Én úgy gondolom,hogy ember barát természetű vagyok. Ha valaki segítséget kér, egész biztos számíthat rám. És szeretek is segíteni. Ebben anyámra hasonlítok. Ő volt ilyen természettel megáldva. Ő volt az , aki mindig mindenkinek , mindent elintézett. Kiönthették neki az emberek szívük, lelkük örömét, bánatát , mert türelemmel végig hallgatta szavukat.
Nekem azért sokszor nincs mindenkihez, mindenhez kedvem, türelmem. Talán a húzós , fárasztó meló teszi, de sokszor szeretek elvonulva, magamba lenni a gondolataimmal. 
Ettől függetlenül, feldob ,és jó érzéssel tölt el,ha valaki nekem mondja el életének történetét,és hétköznapi problémáját.
Ha kíváncsi a véleményemre , gondolataimra,és megtisztel a bizalmával. Mi ez, ha nem pozitívum , rám nézve? Maga a tudat , hogy kis odafigyeléssel, türelemmel , másoknak erőt adhatok az elkeseredéssel teli időszakukban ,számomra is erőt ad. De , felmerült bennem egy kérdés. Meddig jó,nekem ,és a másik embernek ez az állapot? Van olyan,mikor fel kell adnom ,és hagynom, hogy a másik egymaga maga járja végig élete történetét? Tehetetlenül nézzem állandó harcát önmagával,és a világgal? Vagy semmivel nem törődve , tartsak ki,és segítsem őt ? Most kezdem érteni spirituális tanítóm bölcs mondatát, mikor kifejtette, az élet a tapasztalásról szól. Azért születtünk,hogy tapasztaljunk, tanuljunk. Mindannyiunknak. Senkit nem lehet megóvni, megvédeni azoktól a érzésektől, eseményektől, aminek az életében be kell következnie, hogy megtanulja feladatát.
Bármennyire szeretném , ha élete jól alakulna ,és bárhogy fognám a kezét , el kell ,hogy engedjem. Neki magának kell harcát megvívnia . És a lecke amit az élet nekünk felad sokszor göröngyös, fájó, nagy pofonokkal járó úttal van egybekötve.
Néha még akkor is, ha luxus kocsiból , barátokkal körül vett mosolygó arcú ismerősünk integet felénk vidáman.
Mert nem tudhatjuk ,hogy legbelül mélyen a lelkében mit érez,mi zajlik le benne.

HA ELŐRE TUDNÁNK.....

"Valami mindig van valahogy mindig alakul de hogy az a kérdés. Ha előre tudnánk dolgokat akkor mindent másképp csinálnánk. Csak sajnos nem tudunk semmit előre."

 

 

Sokszor van,hogy az ember utólag okos. Azt mondja:" Ha ezt előre tudtam volna". Hát igen. De szerintem pont ez az élet értelme. A tapasztalás. Az életünkben történő események által szerzett megtapasztalások. Tanuljunk azokból,és meghozzuk a sokszor nehéz döntéseket. Nincs könnyű, vidám , gondtalan élet. Mindenkinek van valami,amit meg kell tanulnia, el kell fogadnia. Az életben ért események hatására hozott döntéseink által érjük el, hogy elnyerjük bölcsességünket. Ha okosan, megfontoltan, másoknak nem ártva , tudatosan hozunk döntéseket. Ha figyeled életed,és megállsz, elgondolkozol sorsod alakulásán, használhatod azokat a tapasztalatokat jövőd javítására, amit eddig kaptál. Nem szabad hagyni,hogy sodorjon az ár !!! Van Isten,és vannak emberek ,akik segítenek,és figyelnek rád,de csak tudatos ,kitartó " munkával" lehetsz boldog, sikeres. 
Azért születtél,és azért olyan az életed amilyen,mert tanulnod, tapasztalnod, és fejlődnöd kell. rájönni, mit szeretnél. Mi tesz boldoggá. Megismerd magad ,és a vágyaid, céljaid által elérd,vagy csak sóvárogj utána. 
Te vagy a kulcs az életedhez.

A célért tenni is kell.

Aki olvassa a blogomat ,tudja,hogy nem vagyok mai csirke:) Csak szeretnék az lenni. Ez van! Azt tudom,hogy ahol most dolgozok,hosszú távon nem birnám már.Több ok miatt is. Nem birom az éjszakázást, stresszt, monotonságot,zajt, a negativ élményeket.Nem birom, hogy a fizetésem arra elég,hogy vegetáljak.Tudom, ez az egész országban probléma. De ,még igy ,hogy már középkorú vagyok,még igy is azt gondolom,hogy van esélyem arra,hogy találjak számomra megfelő munkát.Fő a pozitiv hozzáállás,és a kitartás. Néha ,ha van idő,és lehetősség bent  beszélgetésre,meglepődök,hogy fiatalok milyen indokokat mondanak arra,hogy ne tanuljanak.Pedig másképp nem megy!  Ha életedet megszeretnéd változtatni ,tenni kell érte. Sok energiát,kitartást,szivósságot bele kell fektetned.A gondolkodásodat edzened,hogy ne kifogást keress,hanem megoldást.arra,hogy érd el,amit szeretnél.A kifogások könnyen jönnek,és marad a megszokott  élet.Siránkozás,mert nem jó amibe vagy,de kényelmes vagy,hogy a megszokottat feladd.Hát pedig másképp nem megy:( Talán le kellene ülni ,és elgondolkozni. Mi a jobb? Ez a vegetáció? Vagy egy bevállalás,és energia ráforditás? Nagy nehezen,de rájöttem,hogy a szociális munka lenne számomra megfelelő. Ezért ugy döntöttem,hogy tanulnom kell.Ami nehéz lesz,mert fáradt vagyok állandóan,és már az agyam se fog ugy ahogy kellene.De ,megpróbálom. Remélem sikerülni fog,és ezzel az elhatározással,plusz munkával találok olyan munkahelyet,ahol azt csinálhatom,amit szeretnék.  Ugy gondolom,hogy az élet ,attól csak szebb,és boldogabb lesz,ha az ember azt  csinálja amit szeret.) Megéri a fáradságot,és kitartást befekteni. Mert amikor  a célba ér az ember, bizonyit magának,és uj reménnyel indul  el. Uj lendületet kap az élettől,és ujra fiatalnak tetre késznek rzi magát:)

Hát láss te is neki! Mit szeretnél?? Ülj le,és gondold végig életed!jó ez igy neked? Add el önmagad!agy hajlandó vagy tenni egy minőségibb életért?? TŐLED FÜGG!!!