Címkefelhő
Feedek
Megosztás

Lejla kutyám és a vonzás törvénye

 

Amikor elváltam a volt férjem magával vitte Alízomat. Akit ugyan nem akartam ,de megszerettem,és mellettem nőtt fel. Mikor kiderült,hogy nem hagyja nálam még arra is képes voltam,hogy az 50 négyzetméteres ,második emeleti lakásban szüljön kiskutyákat, hogy egy nekem maradhasson. Mind fiú lett:( Boxer, és ráadásul kan ,nem való tényleg panelba:( Ezért azt a kiskutyát, ami nekem maradt volna elajándékoztam. Őszintén szólva a üres lett a ház kutya nélkül. Valami hiányérzet , sivárság , lett a lakásban. Nagyon sokat sírtam,és még ennyi év után is sokat gondolok Alíz-ra,és a kiskutyákra. Abban az évben vettem meg a "Titok " című könyvet. Szerintem akkor majdnem mindenki azt olvasta:) Érdekes olvasmány, és működő ,ha alkalmazzuk. Úgy döntöttem,kipróbálom. Kutyát akartam. Ingyen ,és francia buldog-ot. Akinek csak lehetett ,mindenkinek arról beszéltem,hogy mit szeretnék. Aztán egyszer csak bejött:) Egy kedves kolléganőm,szólt. Az ismerősének van egy francia buldog kislánya ,és nekem adja,mert nekik nem kell. Fogtuk magunkat a gyerekekkel, és elmentünk megnézni a megunt kis leányzót. Akkor télen szerintem az volt a leghidegebb nap, és mindenhol jeges , csúszós volt az út. A Két ház talán több kilométerre is volt egymástól ,de nem bírtunk magunkkal. Szegényem csupa mocsok volt a kint tartástól. Nem volt kérdés, hogy haza hozzuk. Megbeszéltük a gazdájával, amit tudnunk kellett a kutyusról, és szépen haza hoztuk magunkkal. 
4 évet élt velünk . Nagyon megszenvedtem , amíg elfogadott ,és megbízott bennem. Sok energiát, szeretetet , törődést, kellett beleölnöm, hogy elhiggye, én nem fogom verni. Egy percig nem bántam meg, hogy bevállaltam. Ha még élne, még most is próbálnám őt kárpótolni azért a szenvedésért, amit az előző gazdája okozott neki.


Köszönöm Szvetlik Anita ,és Szvetlik Mónika , hogy megkaptam tőletek ezt a kis gyógyos Lejla kutyát.

 

 

 

 

Sikert akarsz? Jobb életet?

Szerintem nagyon sokan olvasták ,és próbálják alkalmazni a Titkot:) Nekem öszintén szólva az" ERŐ" cimű könyv jobban tetszett.  Próbáltam alkalmazni,amiket a könyvben olvastam,de igazából nem ment:( Ez az én hibám,mert sajna elkalandozok:( Nem vagyok eléggé kitartó,és hamar  szeretném a válltozást. Hát nem jön hamar:( A  türelmetlenséggel,és a lemondással aztán fel is adom  ,azt amit szeretnék. Talán mások is vannak ezzel igy:) De! azért,ha össze hasonlitom régi életemet,és a mostanit,azt kell mondanom,hogy  sikeres vagyok:) És ez sok mindennek köszönhető:) Leginkább talán annak,hogy próbálok az ingyen élvezhető szépnek örülni:) Az erkélyünk alatt régen állt egy fa. Minden reggel  madarak  csivitelésére ébredtem.És ez már örömmel töltött el. Amikor szó nélkül kivágatta a fát az arra illetékes szerv,tisztára betege lettem:( Idén tavassza remélem lesz lóvém,és ültethetek egy kis csemetét a helyére.Az állatok közelsége valami békét,megnyugvást,vidámságot ,életkedvet adnak.Erre akkor jöttem rá,mikor anyum beteg lett. Nem örült,hogy kutyát tartok a panelba,és nem is szerette Lejlámat. Már végstádiumba volt amikor beköltözött hozzám.  Semmit nem csináltam jól szerinte,amit igy utólag megértek. Lehettek fájdalami ,de soha nem panaszkodott.Mégis azt vettem észre nála,hogy Lejla  ugrálása, pofátlan kunyerálása, hizelgése mindig felviditotta,és energiát adott neki:)Ha belegondolok,szerintem amig mi dolgoztunk ,megbeszélte vele a mi  hülyeségünket:) Élvezni a Nap sugarait,és a szellő érintését,is maga egy csoda:) Néha megállok egy fa alatt,és figyelem a levelek mozgását, a  harkályok  gyógyitó kopogását.   néha fogommagam,és leülök a játszón a fűre,és lesek ki a fejemből. nem csinálok semmit,csak élvezem a semmit,Ami a valami,mert nem rohansz,nem görcsölsz, nem gondolkozol. Szóval,csak vagy. " Mária művésznő" kolléganőm szerint a kocsisoknak tanfolyamot tarthattam volna káromkodásból. Hát mára lecsökkent ez a tényező. A káromkodás  a rezgésünket csökkenti,igy kisebb az esély,hogy jó dolgok történnek velünk.Ezt nagyon megjegyeztem. Ha a szenvedély elkap,még néha kicsúszik a számon.  A tv,és a rádó társaságát is kerülöm nagy ivben. A hiradó,és az ottani adások nyomasztóak,és félelmetesek. Ezek sajna nem azt a célt szolgálják,hogy az embereknek jó kedvet ,vidámságot,és hitet adjanak egy jobb élet reményére. Helyettük inkább,zenét hallgatok. Számomra a rock zene volt az ideális,és még most is hiszek benne,hogy a legérzelem dúsabb,mindent magába foglaló zene.Csak ,ahogy öregszem,már nyugisabb lettem. Mára inkább a relaxáló,meditáló, india, tradiciónális kinai  dallamokat szeretem.  Miben lettem sikeres, amiért ezeket alkalmaztam? Holnap megirom.