Mostanában sok a szabadidőm amit próbálok hasznosan eltölteni. Egyik ilyen programom az önfejlesztő,önképző könyvek olvasása.Egy-egy könyvből az ember sokat tanulhat. Természetéről, viselkedésének miértjéről, érzelmeiről. És persze másik kedvenc időtöltésem az internetezés, zene- hallgatás Mit ad Isten, mikor az aktuális önismereti könyvemet olvastam, tett fel egy kérdést az egyik ismerősöm a facén. A kérdés nemzetünk negatív érzéseiről, egymáshoz való hozzáállásunkról szólt. Mi magyarok miért vagyunk ennyire elkeseredettek, gyűlölködők, irigyek egymáshoz? Miért nem örülünk a másik boldogságának, gazdagságának? Miért nem tudjuk örömmel, elismerni a másik sikerét, szerencséjét, tudását? Tényleg elgondolkoztató, hogy van e még egy ilyen nép, ahol ilyen sok depressziós, magányos, irigy, szenvedélybeteg ember él. A könyv amit pont olvastam sokat segített számomra,hogy megértsem a mi nemzetünk miért ennyire remény veszett. Szeretném veletek megosztani pár mondatban, hogy ennek tudatában toleránsabbak lehessünk másokhoz és magunkat is jobban elfogadjuk. Számomra megdöbbentő tudományosan kimutatott vizsgálattal alátámasztott leírás világított rá a mi igazi problémánkra. Ez pedig a generációs trauma. Mikor nagyanyám terhes volt anyámmal és hasában fejlődött , az ő általa elszenvedett trauma nem csak őt érte. Hatással volt anyámra és az ő leendő gyermekére is.Érted ezt? Még meg nem született gyermek gyermekére is hatással van egy stressz, haláleset, csalódás, gyilkosság, éhezés…….             Ha megnézzük történelmünket láthatjuk,hogy ennek a népnek sok jóban nem volt része:( Nemzeti történelmünk pedig kihatott azokra az ismeretlen kis emberek tömegére is akiket nem jegyeznek történelem könyvek,de hozzánk közel álltak. Akik ükapáink, ükanyáink is lehettek. Ha csak a közeli időszakot nézzük sok áldozata volt a hadifogolytáboroknak . Erőszak, gyilkosság, éhezés és árulás. Gyermekek elszakítása szülőktől. Bujkálás és rettegés. Ezek a borzalmak nyomot hagytak bennünk Hordozzuk az akkor túléléshez szükséges védekező mechanizmusokat. Vagy a rossz élmények, tapasztalatok emlékeit. Azok az érzések amiket mi magyarok magunkban hordozunk,táplálunk több generáció hagyatéka számunkra. Lesz jobb országunk lakosainak érzelmi hozzáállása a világhoz, egymáshoz? Jó kérdés.Tőlünk függ A könyv szerint letehetjük örökölt szorongásunkat, rossz érzéseinket.Van rá! módszer, hogy javítsunk lelkünkön, kedélyállapotunkon. 
És ami talán legfontosabb, a mi jó szándékú átalakulásunk hatással lesz gyermekünk, unokánk lelkére, szellemére, életére is. Megerőltető, félelmetes sokszor az új, ismeretlen kipróbálása.Kényelmetlen az ismerőst feladni. De muszáj! Ha jobb életet szeretnél adni örökül majdani leszármazottaidnak. tegyél érte.

 

/ A könyv címét, módszert privátban szívesen megadom, de ez itt nem a reklám helye /

 

/ A könyv címét, módszert privátban szívesen megadom, de ez itt nem a reklám helye