Címkefelhő
Feedek
Megosztás

Jóság

Isten ellen való vétek bárki halandót be nem fogadni a házba; ki-ki vagyoni helyzete szerint készített étellel fogadja az idegent. Ha elfogyott, az iménti vendéglátó másik vendéglátó hajlékot mutat, és oda is kíséri: a legközelebbi házat keresi fel, minden hívás nélkül. De ez nem is fontos: ugyanolyan szívélyességgel fogadjak őket. Ismerős és ismeretlen között vendégjog tekintetében senki sem tesz különbséget.

Publius Cornelius Tacitus

(fotó:Szentgyörgy Retro)


Vendéglátás egy más kultúrában

 

 

A gyermek rajz kiállításból   2 remekmű:)

 

A három hónapos suli a rövid idő ellenére is pár emberrel közel hozott minket egymáshoz. A facén, életben így a suli végeztével is tartjuk a kapcsolatot és ez nagyon jó. Számomra több szempontból is. Szeretem az embereket:) Szeretem tudni életük merre tart, hogy boldogulnak. Sorsuk, gondolkodásmódjuk megismerésével az én látásmódom is alakul, bővül. És talán ami a legjobb, soha nem leszek egyedül. Sok magányos ember van és én is közéjük tartoztam még nem is olyan rég. Aztán rájöttem, hogy ezt a problémát én csak tudom megoldni, ha nyitok az emberek felé. Elfogadom, hogy mások másképp élik a mindennapjaikat. Megértem, hogy minden ember más felfogással, szükséglettel , látásmóddal jön e földre le. És ez így van rendjén. Ettől szép és színes a világ ! No, de amiről írni szeretnék az a tegnap délutáni élményem. A suli ideje alatt a padtársam egy karancssági roma származású nő volt. Az élet nem volt hozzá kedves sajnos. Anyukáját, testvérét ápolta sok-sok éven keresztül, ami lemondással jár, ha jól belegondolunk helyzetébe. Ez az asszony mivel családja nincs, a romák társadalomba való beilleszkedését, a roma kultúra megtartását tűzte ki életfeladatul. Az iskolát is azzal a céllal kezdte el, hogy falujában olyan programokat szervezzen amiből a roma fiatalság pozitív irányba indulhat el. Szeretne olyan alternatívákat mutatni a fiataloknak, amik reményt adnak a arra, hogy van kiút a kilátástalanságból, munkanélküliségből. Nagy feladat és minden elismerésem az övé. Energia, kitartás, szeretet, lemondás az ilyen elkötelezettséggel járó meló. Nagy megtiszteltetés volt számomra e rendezvényen részt venni. Hazudnék ha azt mondanám nem volt fura:) Az volt. Egy olyan az a vendég szeretet amivel Melinda fogadott minket elfeledtette velem az “ Én itt idegen vagyok “ érzést. Jó volt látni, hogy padtársam családi gondjait félre téve a közössége érdekében olyan élményt hozott létre amiről faluja szerintem sokáig fog visszaemlékezni.
Kívánom,hogy sok-sok szép rendezvényt álmodjon és valósítson meg hátralévő élete alatt. Mutasson példát élete a faluban élő gyerekeknek. Minden segítséget kapjon meg égiektől, földiektől a kitűzött célja eléréséhez.